Véget ért a középkor Európában. Mert az olyan. A hagyomány utolsó védőbástyája is ledőlt az aufklérerek szüntelen ostroma alatt. A világ újabb nagy lépést tett a végitélet felé. Vagy nem. Egyáltalán, mi a rossebb az a feudalizmus? Társadalmi berendezkedés? És milyen? Csak mert ha ezt meg akarjuk válaszolni, akkor eleve elrendelve tévedésre, hovatovább, polpotizmusra vagyunk ítélve. Meg egyébként ki az a Machiavelli, és már megint mit ugat évszázadokon átívelve bele a hagyományos elit dolgaiba? A jogszerzés szolgálatért cserébe nem annyira forradalmi dolog, és még csak monarchia se kell hozzá: Svájc, Amerika, a szabad városok, vagy a köztársaságkori Róma is milyen jól elvoltak király nélkül, mégis működtek/működnek, méghozzá ugyanazon elv mentén, ami már az első, autonóm és önellátó emberi közösségeket is jellemezte - if you don't contribute, don't complain (ha nem járulsz hozzá, ne panaszkodj). Az európai monarchiák története - melyekre később a feudalizmus cimkét ragasztották - nem azt a stabil és változatlan struktúrát mutatják, amit elvárnánk.

Gyerekkoromban a sütemény és az ünnep pavlovi-reflex szerűen össze voltak nőve: ha ünnep van, van sütemény, illetve fordítva, ha sütemény van, biztos ünnep van, és igazából lényegtelen is, hogy milyen. Vannak gyerekek, akiket idővel elkezdi érdekelni, hogy milyen ünnep van, és azzal milyen összefüggésben vannak a különböző sütemények, illetve, hogy másoknál miért nem pontosan ugyanúgy esik az ünnep-süteménytípus reláció - ők felnővén eszmetörténeti írásokkal szórakoztatják a nagyérdeműt -, engem viszont az izgatott, hogy honnan jön a sütemény? Ekkor történt, hogy megláttam, ahogy nagymamamám kivesz a sütőből egy tepsi süteményt. Addig különösképp nem érdekelt, mi történik a konyhában, de onnantól, hogy tudtam, a sütemény onnan ered, és hogy nagymamamám is kapcsolatban van a folyamattal, rendszeres vendég voltam.

A nem szeretem, illetve a nem tetszik nem kéne, hogy büntetőjogi kategóriák legyenek. Mélyen liberális demokráciánkban pont a liberális alapokat hagyjuk figyelmen kívül, úgy is mint a kölcsönösség elvét: ha valaki a szólás szabadsága mellett kardoskodik, akkor bizony olyan vélemények kinyilvánításának a szabadságáért is küzd, amik nem fognak tetszeni neki. Attól még, hogy egy vélemény szalonképtelen, ostoba, vagy éppen hazug, még nem betiltandó. Az ilyen törekvések a "tiltsuk be az emberi hülyeséget" irányvonalat képviselik, ám csak a szőnyeg alá söprik, hisz amiről nem tudunk, az nem fáj. Majd becsukjuk a szemünk, akkor nem látnak ők se minket. A mások bántalmazására való bátorítás viszont az: a gyújtsuk fel, verjük meg, akasszuk fel buzdítások már büntetendők (a tettek nem különben) - a többi csak megvetendő.

Engem jobban aggaszt a jog effajta alkalmazása, mint az, hogy ha a szélsőségesek kerülnének hatalomra, menten bevezetnék a cenzúrát és a másként gondolkodók vegzálását. Nem azért aggaszt jobban, mert engem is fenyegetne a betiltás, vagy mert egy igencsak esetleges szélsőséges hatalomátvétel után arany életem lenne, hanem mert ezek a megnyilvánulások a rendszer hibáit jelzik, ott keletkeznek, ahol probléma van. Ha betiltjuk a tüneteket, attól az okok még megmaradnak. Ennyi erővel betilthatnánk a problémákat élből: mostantól csak jó híreket akarunk hallani, a rémhírterjesztő-felforgató elemeket pedig betiltjuk (volt már ilyen). Inkább az okok, a hibák kijavításán dolgoznának ekkora elánnal a hatalom és a kisebbségek képviselői, és a szélsőségesek megmaradnának annak, aminek eredetileg létrejöttek: a társadalom elmegyógyintézetének.

Egy embert nem tudsz úgy betörni, mint egy kutyát, vagy egy lovat: minél inkább ütöd, annál inkább ellenáll. Ahhoz, hogy megtörd az akaratát, az elméjét kell összezúznod. Azt gondoljuk, hogy lehet méltósággal harcolni, hogy méltósággal is lehet ölni. Ez abszurd. Érzéstelenített. Ki kell zárnod ezt a gondolatot, a gyilkosság véres borzalmát át kell élned. Mutasd meg, milyen mocskos, rémes megölni egy másik embert - és mutasd, hogy élvezed. Kínozd meg a sebesülteket, végezd ki a kegyelemért könyörgőket, égesd el őket elevenen! Zavard őket bele a sűrűjébe, semmisítsd meg az emberről alkotott képüket, és te leszel a személyes szörnyetegük - minél jobban félnek tőled, annál erősebb leszel. De sose feledd: ez az egész csak póz. Kirakat. Mint amikor a gorilla a mellkasát döngeti. Ha elveszel ebben a pózban, akkor te magad leszel a szörnyeteg, és elsorvadsz, nem leszel többé ember - ez pedig végzetes.

Görögországban égnek az utcák. Állítólag anarchisták, meg bátor forradalmárok. Most akkor vagy én tévedek, vagy ők, de hogy nem ugyanarról beszélünk, az ziher. Forradalmárkodni, gyújtogatni, randalírozni, pláne robbantgatni nem épp anarchista vonás, legalábbis szerintem. A magántulajdon, a voluntarizmus és a felelősségen alapuló szabadság ezekkel nagyon nem fér össze. Ez nem anarchizmus, hanem káosz, és a kettő kurvára nem ugyanaz.

Közös tulajdont - állami vagyont - rongálni nem anarchizmus, hanem idiotizmus, méghozzá a súlyosabb fajtából, azt ugyanis ki kell fizetni, nem pedig csak leszüretelni a fáról. Ha szarban van a költségvetés, akkor nem értem, miért az a megoldás rá, hogy még szarabb helyzetbe hozzuk.

Magántulajdont rongálni nem anarchizmus, hanem vandalizmus (a totalitárius rendszerek állami vandalizmusra épülnek tulajdonképpen). A saját magántulajdonhoz való jog követelésének elengedhetetlen tartozéka, hogy ezt a jogot másoknak is megadjuk, ahogy a védelmének jogát is.

Forradalmat kirobbantani nem anarchizmus, mert elveszik az egyéni felelősség, felelősség nélkül pedig nincs szabadság sem. Kicsit vicces nagyobb szabadságot követelni úgy, hogy közben pont lemondunk róla, és eszünkbe se jutnak a következmények.

Végezetül robbantgatni nem anarchizmus, hanem terrorizmus. Pont.

Az államszocializmus malmai lassan őrölnek, de most már miniszterelnökünkhöz is eljutott az a felismerés, hogy a válság az egyben lehetőség is lehet akár. Most mond. De csak az után, hogy nézzük vissza, mit is hozott ki a beszédkikerülős válságból – semmit. Azt mondta, hogy márpedig ő aztán úgy szembe megy a tsz-elnök platformmal, hogy azt se tudják, merre bújtassák a pénzt meg a rokonokat és üzletfeleket, ehhez képest némi ámokfutás után maradt minden a régiben. Miért pont most húzna elő bármi értelmeset vagy újszerűt a tarsolyából a helyzet megoldására? Gyanítható, hogy ugyanazt tervezi, amit eddig.

Netes kitalálós játék: a program kérdez, majd tippel, hogy kire gondolsz. Egész pofás, de az algoritmuson persze még van mit finomítani :-). Az olyanokat, mint Pinochet vagy Fujimori elég hamar kihozza, ahogy mondjuk Teréz anyát is, vagy akár magát Torgyán doktort, Gyurcsány előtt meg még megkérdezi, hogy az illető a szocialista párt tagja-e, de Johnny Rotten már nem ment neki. Cserébe vágta a Postal Dude-ot, Tommy Vercettit és a GTA 3-as csókát is, aki soha nem szólalt még meg, de Michael Jackson (mármint az öbölháborús amerikai tábornok) kifogott rajta, ahogy Patrick Fitzgerald vagy Dózsa György is.

Muhammad Yunusnak meg annyira mellé lőtt, mint állat, pedig Nobel-díjas, Marlene Dietrich-et pedig rengeteg kérdésből találta csak ki, pedig német bankár urban legend szerint a legtöbb idős német állampolgárnak ő az anyja a nyilvántartás alapján. Itt a link, jó szórakozást :-). Külön poén, amikor egyik-másik kérdésnél beugrik, hogy most éppen kire gondol a program készítője: Jézus és Fidel Castro visszatérő kérdések, ahogy Buffy, a vámpírok réme is - vagy ezek inkább a mi sekélyes gondolkodásunkról árulnak el valamit? Mindegy, mégegyszer a link, egy kattintást megér (már aki még nem találkozott vele).

Amerikában nem úgy megyen ugye a szavazás, hogy fogod a fényképes azonosítóidat (plusz lakcímkártya), és besétálsz szavazónapkor a körbe (vagy visznek szervezett keretek között, városnézésnek álcázva, és addig nem kapsz büfét, amíg be nem húzod az X-et a megfelelő rubrikába), és ragasztasz egy borítékot, hanem ott előre jelezni kell, hogy borítékolni szeretnél (vagy képernyőt tapicskolni). Arra már volt ötlet, hogy itthon is be kéne vezetni valami előzetes szűrőt, hogy az álompolgár tettrekészségét, neadjisten felkészültségét mérje, de a másodfokú egyenlet azért szerintem sok, meg igazságtalan a sztereotip bölcsészekkel és segélyezettekkel szemben. De akkor mi legyen? Van pár ötletem.

Legyen egy tök általános, témába vágó kérdés az elején. Mondjuk, hogy jelenleg mely párt(ok) van(nak) kormányon? Ha hinni lehet a közvéleménykutatásoknak, akkor a szavazati joggal rendelkező népesség 67%-a (!!!) egyből menne a levesbe, vagyis érvénytelen lenne az íve. Ez már elég nagy előny. Hátránya, hogy ha csupán az MSZP-Fidesz-SZDSZ-KDNP-MDF ötöst írjuk be, akkor nagyrészt a Jobbikosok meg a nyugdíjasok döntenék el a választást, ezért javaslom, hogy beugratós kérdésnek vegyük fel a listára a az MSZMP-t, az majd kiszűri az elvarázsolt kedves idős néniket a cenzusból, meg a kisunokáikat is. Viszont aki beírja pluszba az MKKP-t, az kapjon egy csokis kekszet.

Az ember ahol tud, segít, még ha csak kicsit is, mert kicsikből össze tud jönni akár valami értelmes dolog is. Az új bloghu-s hirdetési rendszerre válaszul volt itt eddig minden második kattintásnál egy kihasználatlan felület - ennek most vége. Mivel továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez itt nekem a hobbim, a hobbimmal meg nem akarok pénzt keresni, mert akkor azt már nem úgy és nem azért csinálnám, ahogy és amiért, ezért pro bono kap pár civil szervezet napi 50-100 kattintásnyi megjelenést. A kezdeményezés neve Bloogerunió, és kb. annyi a lényege, hogy a fennmaradó hirdetési időben civil szervezetek hirdetéseit jeleníted meg a blogodon, ingyér', mer' társadalomtudatosak vagyunk (ugyi).

Elérhetőségek:
Blogoldal: bloggerunio.blog.hu
Emil: bloggerunio(kukac)gmail(pont)com

A projekt jelenlegi státuszában a hirdetések már futnak (ahogy itt is), fícsörök még jönnek (remélhetőleg), grafikus - szintén pro bono alapon - pedig kerestetik nagy számban, ahogy kedvet érző blogger is. Aki klikkel velünk van!

Ülök a gép előtt, megy háttérzajnak a tévé, a szekrény tükréből még látom is, mi megy éppen, ha nagyon akarom. RTL Klub, Házon kívül, a gazdasági világválság magyar áldozatai, interjú. Erősen gondolkodtam, hogy leírjam-e, amit előhozott belőlem a műsor, több okból is. Lehetek lazán az altruizmus netovábbja, de lehetek demagóg is, attól függ, mit akarok kihozni belőle, amit azért könnyű megtenni, mert a meginterjúvolt két család előéletérő semmit se tudunk.

Egyes számú áltagmagyar átlagcsalád: két dolgozó szülő, átlagfizetés, két gyermek. Jelzálog, áruhitel, hitelkártya tartozás. Ebből születik az adósságrendező hitel, ám pont a krach kellős közepén, így a 10 milliós tartozásból egyik napról a másikra 12,5 milliós lesz, hozzá illő törlesztéssel. A szülők másodállást vállaltak, lemondtak mindent, amire nem volt nagyon nagy szükségük, és eladták még a gyerek számítógépét is, de még így se győzik a számlákat.

Ezt már próbáltam fejben lekövetni, hogy ki miért fegyverpárti. A közbeszéd sokszor hivatkozik az Amerikai Egyesült Államokra, akár mint pozitív, akár mint negatív példára. Ha jól értettem akkor az ottani fegyverpártiaknak két érvük van a fegyvertartás mellett: az állampolgár hagyományos védekezési joga az állammal szemben, illetve az állampolgár önvédelmének joga más állampolgárokkal szemben.

Az első érv szerintem bukik. Amikor még a királynak és a polgárnak is csak elöltöltős puskája volt, akkor ez még úgy-ahogy megállta a helyét, bár a királynak vagy az államhatalom képviselőjének picit több puskás ember állt a rendelkezésére (plusz lovasság és tüzérség), akik jobban voltak kiképezve, és jóval nagyobb tartalékokkal rendelkeztek hivatásos hadseregként, azaz nem kötötte őket a mezőgazdasági termelés munkaerőigénye, az inszurgenseket viszont igen. Ma viszont elég aránytalannak tűnik.

Kis szünet a virtuális lövöldözésben, hogy némi igazi lövöldözést nézzünk videóról. Én magam igazi fegyverrel még sose lőttem, de talán majd egyszer, mert önvédelem, vagy csak úgy. Bár az önvédelmet hajlandó vagyok revideálni az ilyen jelenetek után:

Egy 9x19 mm Parabellum 450-550 Joule torkolati energiája még csak-csak, és már azzal is embert lehet ölni (bár a .357-esnek, a .40-es S&W cuccnak, na meg a .45-ösnek az okozott sebei a bemeneti nyílás mögött kb. kétszer akkorák, mint a Parabellumnál), de mi történik, ha valaki kézbe kap egy .50-es Action Expresst, merő 1300 Joule-lal? Orrtövön vágja saját magát. Ha a betörőt nem is találja el, nyugodtan, ráérősen még ki is hívhatja a rendőröket, a bűnöző ugyanis még a járőr kiérkezésekor is a földön fog sírva röhögni, és rimánkodni egy repetáért, hadd' venné már fel a kamerás mobiljával, hogy megmutathassa otthon a gyerekeknek.

De ha ez még mindig nem lenne elég, fogjunk egy tízes szorzót, azaz irány a 13 KJoule és az afrikai nagyvadakra tervezett flinták:

Plusz hatásként a szomszéd is megsüketül két hétre, még ha kertes házas övezetben is lakunk, de a tuti hatásért a betörőnek háttal tessék állni, majd a visszarúgó fegyver leüti a bestét!

Én kérek elnézést. Szeretnék bocsánatot kérni mindazoktól az országgyűlési képviselőktől, akiket általánosítva az elmúlt hét hónapban esetleg megbántottam, és aljas, szemtelen parazita módjára a zsebükben turkáltam, továbbá nemtetszésemet fejeztem ki azzal kapcsolatban, amikor ők ugyanezt teszik - velem (általánosítás inkluzív). Nem tudtam, nem tudhadtam, hogy ennyire sanyarú sorsuk van. Én kérek elnézést. És sajnálom. Szemem lesütve ég az arcom.

Bocsánatot kérek Göndör Istvántól. Nem tudtam, hogy 14 éve csak viszi a pénzt a képviselőség, és tulajdonképp még ő költ rám a saját pénzéből, mert amit én adóban össze tudok grundolni, az koránt sem fedezi a népért való munkálkodás kiadásait. Így viszont már azonosulni tudok vele, hiszen én is többet fizetek az alkalmazómnak, mint ők nekem a munkámért. Göndör úr, ez talált, süllyedt. Ön a nép gyermeke, aki pont olyan, mint mi, csak jobb nálunk, mert mi önző paraziták vagyunk csupán. Igyekszem többet és jobban dolgozni, a maradék fizetésemet, amit nem eszek meg vagy adok fel csekken, pedig át szeretném utalni önnek, ha nem sértem meg.

Kinyomtatta az internetet. Tapsoljuk meg, hátha visszasimogat. Mennyire más ez, mint amikor Orbán Viktor kiadta könyvbe szerkesztve a beszédeit! Az pofátlan megélhetési marketingfogás volt az ellenzék marginalizálódó, lecsúszó vezérétől, akit Ferenc egyszer már elvert. Ez meg felelős tett a regnáló kormányfő részéről, hogy akinek nincs internete, az se maradjon le a kapcsolat.hu moderátorainak és PR tanácsadóinak a "néppel" folytatott diskurzusáról. Haladni kell a korral, s ha mégse teszed, hát házhoz visszük teneked a fejlődést. Aki most azt várja, hogy a két nagyformátumú úriember között állást fogok foglalni, az hiába teszi, ugyanis mindkettejüket egyformán, khm, tisztelem, az ezüsthajós szőlőbányászt is, meg a másikat, aki áron alul vette meg az állami üdülőt, majd áron felül visszabérelték tőle amazok. Videók a Kettős Mércénél és a Reakciónál.

Ez most ilyen villámposzt lett, az orbánozáson túl sokat nem tettem hozzá a történésekhez.

Félrenyomott. This is rich - mondaná az angol, ha érdekelné a magyar belpolitika, de nem érdekli, úgyhogy nem mondja. Azért mi ne hagyjuk kiaknázatlanul. Egy rendes országban a képviselő lelkiismerete alapján szavaz, mint Karsai, akiben legalább volt annyi, hogy kitalált valami értelmesebbet annál, hogy félrenyomott. Mondhatta volna azt is, hogy képviselői mandátumát - amely megválasztása pillanatától az övé, vissza nem nagyon kell adnia annak lejártáig - rövidtávú komparatív előnyökre cseréli, de nem, e helyett inkább félrenyomott. Mert stresszhelyzet volt, na. Értsétek már meg, kedves választók! Nem értitek? Akkor segítek!

Mióta Adam Smith kitalálta a közgazdaságtant - persze nem ő volt, és nem akkor, és nem úgy - azóta az a közhely járja piaci körökben, hogy az üzlet úgy néz ki, hogy olcsón vegyél, és drágán adjál (a tőzsdei shortolásra nem térünk ki), az árrésből meg éljél jól. Az állam esetében fordított helyzet áll elő, aminek a fő oka az, hogy az államnak nem igen van pénze - de az állampolgároknak igen. Éppen ezért az állam felkent vezetői idejük jelentős részét azzal töltik, hogy a te pénzedből saját pénzt csináljanak.

Drágán vesznek pl. Ha odamegy hozzád egy kereskedő, és azt mondja, hogy vegyél meg tőle valamit 120-ért, amikor az csak 100-ba kerül, a különbséget meg megfelezitek, akkor ez neked nem túl nagy üzlet, hiszen 110-ért vetted meg 100 helyett. De mi van akkor, ha kapsz 120-at, hogy költsd el valamire, de az a valami utána nem lesz a tiéd? Akkor a cuccot is megvetted, és még maradt 10-ed zsebben, amiről az, aki a pénzt adta, nem tud.

Autista punk szám régről. Utánérzésre kicsit olyan, mintha a telefonkönyv felolvasást - ami tulajdonképp nem más, mint egy regény, ami mindenkiről szól - vegyítenénk a társadalmi szabadverssel. A zene fölött pörgő slide show-t én szedtem ki, mert szar, de ha rákattintasz, meg tudod nézni a Youtube-on (hol máshol), szerintem elfogult és balos. De a zene meg a szöveg bejön, az utóbbi a néhol esetlen ellenpontozás miatt, ami vagy megvalósul egy soron belül, vagy kettő kell hozzá, vagy várjuk, de nem jön. A kedvenc a "closet idealists - baldheaded realists" páros. Találós kérdés: ha kopasz vagyok, akkor melyik lehetek? A "cleaners of lavatories - the old and their memories" páros meg durván üt, és fájdalmasan.

Azon emelkedjünk felül, hogy mi a szájbavert rossebet keresett a lengyel államfő 30 méterre a Dél-Oszét határtól, éjszaka, grúz kollegájával. Nem hivatalosan mind a ketten persona non grata-k az oroszoknál, egyiküket meg a legtöbb oszét saját kezűleg venné legszívesebben kezelésbe. Erre odamennek egy olyan vidékre sajtófotózni, ahol klánok meg hadurak uralják a vidéket az oroszok névleges fennhatósága és egy maffiózó (ti. a dél-oszét "elnök") jutaléka alatt. Obama se piknikezik Kabulban, meg nem hívja meg Sárközy-t kutyát sétáltatni Bagdad mellé!

Egy csilli-villi játék 10-13 forint körül mozog. Azon essünk túl, hogy bugos-e (az). Azon viszont baszki ne, hogy milyen hangulatot raknak alá, meg mennyi időre tud lekötni! Visszagubóztam ugye bepótolni, amit eddig kihagytam - legalábbis azt hittem, hogy. Van egy nem hivatalos lista, amiben el kell verni a gépet, különben elszemtelenedik. Ebbe botor módon belevettem olyan nagyformátumú játékok folytatásait, mint a MOHA vagy a COD. Hiba is, meg nem is.

Szépnek szépek, de egyesek szerint Kelemen Anna is az, de még szerintük se feltétlen éri meg a pénzét. Beleölnek rengeteg időt és pénzt, aztán 3-4 óra alatt ki lehet végezni. Persze, ott van a többjátékos üzemmód, de a szabad szerverek tele vannak noobokkal, meg barmokkal, akiket az szórakoztat, ha mások szórakozását elronthatják. A klánozás meg időigényes, és különben is, multit olyanokkal jó játszani, akikhez meccs alatt odamehetsz, és tarkón vághatod a billentyűzettel. Az megtanítja a campert a tisztességre.

Nem tudom ki látta azt a filmet Robin Williams-szel és Robert de Niróval, angolul Awakenings volt a címe: Williams orvost játszik benne, aki egy kísérleti módszerrel visszahozza a kómaszerű állapotban vegetáló de Nirót. Olyan nyugtatót ad nekik nagy dózisban, ami a Parkinson kórban szenvedők remegését csillapítja, őket meg felélénkíti. Hasonló visszásságokat lehet felfedezni két politikusunk elmúlt hetekben tett nyilatkozataiban.

Kóka János hirtelen egyszemélyes libertárius lett, és zsírleszívásra küldené az államot, mert az túlzott mértékben rátelepszik a gazdaságra. A több mint 9000 közfeladat állami kézben összpontosulása egyben azt is jelenti, hogy ezeket a feladatokat állami alkalmazottak látják el monopolisztikus, verseny nélküli környezetben, és állami közbeszerzésekre kényszerítik a szabad vállalkozásokat. És erre most jött rá. Plafontörvény? Március óta mi változott, akkor miért nem volt ilyen bátor?

- Mit csinálsz, Alvar?
- Szülinapi meghívókat osztok tantónéni. Jövő héten leszek nyolc éves!
- Az nagyszerű. Ugye mindenkinek adsz?
- Nem, Ingának nem adok, mert ő sem hívott meg a sajátjára.
- Ez nem szép dolog, hogy diszkriminálod!
- Diszkrimicsinálok?
- Diszkriminálod! Tudod, milyen rosszul fog esni neki, amikor kiderül, hogy ő az egyetlen, aki nem kapott meghívót?
- De nem ő az egyetlen, Ulf se kap, mert ő meg azt mondta, hogy az Alvar az lánynév.
- Mégis ezt hogy gondolod? Tessék szépen meghívni Ulfot!
- De csúfolni fog és el fogja rontani az egész szülinapot!
- Az engem nem érdekel. És adjál egyet Ingának is.
- De ő se hívott meg!
- Az akkor volt, most meg most van.
- De ez az én zsúrom! Annak adok, akinek akarok!
- Ha így állsz hozzá, akkor nincs más választásom, mint hogy elvegyem az összest. Add szépen ide, nem lesz zsúr.
- Azt próbálja csak meg! Szólok az apukámnak!
- Igen? Én meg... az ombudsmannak! Ki se tudod ejteni, mi?

És az ombudsman el is marasztalta az iskolát, szóban, és a gyerekek még mindig nem tudják kiejteni helyesen se azt, hogy diszkrimináció, se azt, hogy ombudsman. Fontosabb dolgaik vannak ugyanis.

Végül egy teljesen ide nem illő videó:

Mégse vitték el az oknyomozó újságírót követ törni. Pedig nagyon akarták. Szerintem ezt kijárták neki. Leszóltak magasról, a sok haszonélvező egyikének jó összeköttetései voltak. Üzenetet küldtek: nem kutakodsz, mert megütöd a bokádat! Pedig lenne még téma, a "Hogyan rokkantam bele majdnem tényleg egy hamis rokkantigazolványba" csak a sorozat egy darabja. Lehetne még:

A színesfém csodálatos útja a vasúti kábeltől a fémtelepen át a bársonyszékig
Oknyomozó újságírónk rejtett kamerával rezet lop, és eladja mindenféle gond nélkül egy színesfémtelepen. A műsor mellékletében feltérképezik a fémszállítmány útját és a tulajdonosi viszonyokat. A szálak politikai vezetőkhöz vezetnek.
Az adásba kerülés után újságírónkat perbe fogják lopás alapos gyanújával, a fémkereskedő csődbe megy, majd alapít egy másik céget, a kapcsolatba hozott politikus pedig rágalmazási pert indít.

Szűcs Erika miniszter asszony szerint a rendszeres szociális segélyre és a közmunkaprogramokra együttesen 97 milliárd forint jut, aminek 80%-a az előbbi, vagyis segély. Beosztottja, Bárdi Attila szerint közmunkaprogramokra 12,5 milliárd jutott idén, 26 ezer embernek. A Pénzügyminisztérium szerint a rendszeres szociális segély pedig úgy 25 milliárd forint, vagy 140 ezer embernek (van sok más támogatási forma is, de a miniszter asszony nevesítette, hogy a rendszeres szociális segélyről van szó).

Drága parlamentünk egyszerű többséggel csakazértis megszavazta a Robin Hood adót. Hiába mondta a Fidesz, a KDNP, az SZDSZ, az MDF és több független is, hogy ezt már azért nem. Hiába van számszakilag kisebbségben a kormány, lám, meglett a pillanatnyi többség. Az MSZP-nek fontos volt, hogy átmennyen, a többieknek meg úgy tűnik, annyira nem volt fontos a mai szavazás. Ez van. Ennyire érdekeljük őket.

Az ellenzék jelen lévő tagjai persze nemmel szavaztak egy újabb alanyi jogon járó ártámogatásos borzadályra, de csak úgy tessék-lássék, hogy bekerüljön a hírekbe, hogy ők biza ellenezték. Nem árt ám az ilyet átengedni, hátha kormányra kerülnek, és akkor meghosszabbíthatják. Az ártámogatást ugyanis nem a fogyasztó kapja, nem is a termelő, hanem a(z állami) szolgáltató. Vagyis az ártámogatás is csak egyike azon eszközöknek, amivel az állam a te pénzedből saját pénzt varázsol.

Mi a természetes állapota a medvének? Vagy az embernek? Mitől inorganikus bármi, ami egy vagy több létező dologból következik? Helyes-e eltávolodni a ciklikusságtól, fenntartható-e az ember környezeti autonómiája? És akkor most az állatkertben a ketrecben vannak az emberek, vagy a ketrecen kívüliek az emberek?

Chuck Jones zseniális rendezésében a Medve, aki egyáltalán nem is volt medve:

Gyerekmese a társadalmi nyomás és az egyén döntéseinek szembenállásáról, amikor az a társadalmon kívüli körülmények nyomása alá kerül, megfűszerezve a jó öreg autoritással, ami ha kívülről érkezik, nem kicsit tévútra viszi az egyént.

Aranyos :-).

Megvan az új gép, mennek rajta a cuccok, megyek vissza beláthatatlan ideig véres-gyilkolós virtuális feszültséglevezetni - tulajdonképp ez volt az eredeti hobbim, a blog a pótcselekvés :-).

A letudandó lista elég hosszú, ami azt jelenti, hogy mostantól szaggatottabb lesz az elmebaj folyama ezeken a hasábokon. Tervbe vannak véve hosszabb posztok, de ha valamilyen hír felnyomja a cukrom, kieresztem itt is.

Szóval stay tuned, és köszönök mindent. De komolyan.

Lőni mentem, majd jövök.

Az Alkotmánybíróság szerint a szerzett jogok, mint a járadékjogosultság, a magántulajdonnal egyenlő védelmet élveznek. A magántulajdont az állam csak a közjó aránytalan sérülése esetén sértheti, ám magyarázatuk szerint ebbe az is beletartozik, ha a társadalombiztosítási rendszer finanszírozhatósága kerül veszélybe. Ennek a politikusokban és az emberekben való tudatosítására ezek szerint az kell, hogy a taláros testület elfenekelje őket. De most komolyan: mióta pofáznak róla mindenféle szakma és szervezet képviselői, hogy a jelenlegi egy erősen fenntarthatatlan struktúra? Vagy akkor most az van, hogy az Alkotmánybíróság is a nyugdíjasok vesztét akarja, ugye?

Ha te versz össze valakit, mert nem tetszik a képe, az erény - ha téged vernek össze, mert nem tetszik a képed, az bűn. Ha egy paranoid és agresszív elmebeteg - mint Slota - háza előtt demonstrálsz azzal, hogy bárcsak megdögölne, és ő rád uszítja a kutyáit, akkor te ugye nem provokáltad, hiszen igazad volt. Hogy nem látja ezt be ő is?

Attól, hogy Slota egy fasz, az ultrák még nem hősök. Az ultrák "dolga" tudomásom szerint az, hogy egymást összeverjék valami elfeledett, ősi csoportösztön alapján, amiben a mindenféle színes kiegészítők nagy szerepet kapnak. A rendőrök dolga elvileg az, hogy az ultrákat - pláne egy ilyen helyzetben, mint amilyen a magyar-szlovák engesztelhetetlen nacionalizmus viszonya - ne engedjék egymáshoz közel.

A profitabilitás, a jövedelmezőség nem számít. Azok faisztoid, szociáldarwinista vívmányok. A rentábilisság sem, teszem hozzá gyorsan. De hogy lássátok, mennyire a szívünkön viseljük a dolgot, kicseszünk a főnökötökkel: elvesszük az idei és a jövő évi jutalmát, az összeset, a fizetését meg visszavesszük 10%-al. A kormányfő ismét beállt a populista etatisták hosszú sorába.

Kezdjük az elején. Vannak egy államnak feladatai, amikor országos szintű közösségi érdekből elteríti a kockázatot egyes témakörökben. Ide tartozhat az egészségügy, a közoktatás, a tömegközlekedés, az infrastrukturális beruházások, a hon- és rendvédelem. Ezeknek a célja nem a haszon, hanem a rentábilisság: leülnek az okosok, kitalálják, milyen paraméterekkel működjön, kiszámolják, ahhoz mennyi pénz kell, és megbeszélik, azt milyen forrásokból és milyen elvek mentén lehet előteremteni. Ha a képlet a gyakorlat mérlegén borul, akkor a koncepció bizony hibás.

Szerintem ugrasszuk össze az embereket. A pártpolitikai-fajvédési szembenállás már elég uncsi, generáljunk hát egy jó kis osztályharcot! Hozzávalók: végy 18 évnyi elbaszott gazdaságpolitikát, populista politikusokat, demagóg érdekképviselőket, adj hozzá pár evőkanál világválságot, keverd össze, és rakd be a sütőbe, de csak óvatosan, mert robbanhat!

Dőlj hátra, és nézd, ahogy átharapják egymás torkát. Ugye most hirtelen hozzá akarnak nyúlni két szent tehénhez is, a közszférához és a nyugdíjasokhoz, mert válság van. Na nem átgondoltan, differenciáltan, hogy a létező problémákat megoldják, a visszaéléseket és a visszáságokat felszámolják, hanem mint az egyszeri megvadult fűnyíró, ami sövényt-gyepet egyenfazonra vág.

Nem kell sok, hogy jól érezd magad, hogy összejöjj a srácokkal, és klasszikus, hagyományos közösségépítő tevékenységekben vegyetek részt. Az alábbi kis videó ezt remekül illusztrálja:

Sógorék néha túllőnek a célon, úgy érzem. Felhabosítják a Rábát, meleg vezette a széljobbot - a világtörténelemben nem egyedülálló módon - , most meg ifjaik Nobel-díjat követelnek ráérő idejükben Hitlernek. De miért? Mire fel? Milyen kategóriában? Kínzó kérdéseinkre nem kapunk választ.

Béke Nobel-díjra már '39-ben jeölte E.G.C. Brandt svéd parlamenter, ám - ki tudja, miért - nem kapta meg. Biztos világméretű összeesküvés állt a háttérben. Talán ezért is tiltotta meg még életében, hogy a németek átvegyék a Nobel-díjakat. Carl von Ossietzky számára nehéz is lett volna mondjuk, mert épp koncentrációs táborban ült.

Vagy a névhasonlóság miatt van, hogy az egyik Adolf, a másik meg Alfred? Vagy mert volt ő már az Év Embere a Timesban? Nem értem, nem értem. Követlehetnének akár Oscar-díjat is, olyan jól játszott a Bukásban. Ennek az egésznek a világon semmi értelme sincs, hacsak nem az, hogy a szélsőségesség sose arról volt híres, hogy a valósággal szoros kapcsolatot ápolna.

Van teneked devizahiteled? Halálra vagy ítélve hallod! Rettegj és félj! A bank és nemzetközi tőke úgy ki fog semmizni, hogy még! De itt vagyunk mi, a kormány. Mi vigyázunk rád, megvédünk a nemzetközi tőkétől, a bankokat meg megregulázzuk, úgy bizony! Az állam mindenható, ezt jó tudni. Gondoskodik és tanít. Elmondja neked, amit a bankban már amúgy is elmondtak.

Tudod, hogy mi van leírva a szerződésedben? Hogy a törlesztő részlet árfolyamát az esedékesség napján állapítják meg, vagy több havi súlyozott átlagot néznek? Hogy az adott devizanem központi bankjának alapkamata milyen periódusban érint téged? Hogy a konkurens forinthitel törlesztő részlete 20%-os árfolyamgyengülés esetén - amikor az Euro ára 250-ről 300-ra emelkedik - mennyivel nagyobb? Hogy a forinthitel kamata is egy központi bank alapkamata alapján (MNB, épp szárnyal felfele), előre rögzített kamatperiódus szerint változik?

Olyan nekünk egy állami ünnep, mint diszfunkcionális családnak a karácsony. Ilyenkor nem kell dolgozni menni, nincs nyitva a bolt se, össze vagyunk zárva hirtelen nagy szabadidővel, és ki nem állhatjuk egymást. Hétköznap dolgunk van, nem érünk rá egymással különösebben kiabálni - hacsak nem ebből élünk, mint a politikusok és bérelt értelmiségijeik. Esetleg némi lökdösődés, hangoskodás a sorban a postán, vagy dudálás-mutogatás-kormányráhúzás kombó a dugóban.

Talán nincs is nekem olyan. Nem is ismerek olyat. Pedig mindenkinek van, tudom. Átkarolnak, közel húznak, és úgy üvöltik a fülembe az IGAZSÁGOT - az ő igazságukat, egymás után. Vérzik már a dobhártyám, ember!

Megmondják, mit kell gondolnom, kit kell utálnom, és én megtanulom, megtanultam: utálok már mindenkit, elég, ha tudja, tudni véli, mi is '56 IGAZI üzenete.

Mindegy nekem, hogy érzelgős, szélsőséges, vagy csak szimplán hazug, nem kérek belőle. Kimenni se merünk, mert nem vagyunk se hőbörgők, se megveretődni nem szeretünk.

Ott állnak a pódiumon, szavalják a hülyeségüket, telefirkálják vele a falakat, elárasztják az internetet. Csak élni szeretnénk - olyat lehet? Tessék szépen kimúlni, és hagyni minket.

Klerikális kommunista szélsőségesekből elegem lett. Építsenek barikádot, igazit vagy virtuálist, lőjék egymást halomra, mi meg majd emelünk nekik emlékművet: itt nyugszik a nemzet elmebaja.

Köszöntem. Beszólni alant lehet.

A "hogyan találjunk rá a keresett információra neten, és miért visz a link valami hülye blogra" című rovat következik. Végiggörgettem azoknak a kifejezéseknek a listáját, ami alapján idekattintottak a keresőkből, és van pár dolog, amit nem értek, vagy mindenképp szeretném megosztani némi pimasz hozzáfűzött megjegyzés keretében.

Van egy nagy keresőkör: azok az emberek, akiket a szavak jelentése érdekel. Olyan szavaké, mint koedukált, leszedált (ilyen szó egyébként nincs is), prüdéria, Feri (!), csirke (!!), diy (!!!). Teszi pedig mindezt úgy, hogy beírja az internetbe, hogy "ajvékolás jelentése". Nekem fura, na.

Van egy kör, ami ezt még tovább viszi: komplett, szerkesztett, fogalmazott és formázott kérdéseket tesz fel a nagy hálózatnak. "Hol lehet metanolt kapni?" És itt nincs vége: van, akinek már megvan pár alapvető funkció, ám nem találja, így azt írja be, hogy "oi wikipedia", a helyett, hogy mindezt a wikipedián tenné meg. Biztos van rá racionális magyarázat, csak nem jut eszembe.

Aztán vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy ha becsukják az ablakot, akkor az információk törlődnek a világból. Nos, nem. Az "apuval jó volt a szex", "birkával közösülés film", "cigány pornó free", "fiatal picsák basznak", "fiúszex", "gergő kétfarkú" és a "homosex rabbi" kereső kifejezések már örökre velünk maradnak. Ámen.

Megyek még egy kört a tegnapi pamflettel. Hallani mindenféle számokat, hogy mire mennyit költ a központi költségvetés. Jelen füzetben az az állítás hangzik el, hogy a kormány az "iparosított technológiával épült, elavult, rossz hőszigetelésű" lakóépületek felújítására idén és jövőre 10-10 milliárd forintot szán (volt az más bejelentésnél akár 30 milliárd is, de ki emlékszik már rá, több, mint egy hónapja volt).

Tegyük ezt az évi 10 milliárd forintot pár másik számmal egy kalapba. A Rúzsa Sándor adó ugye 30 milliárd, és állítólag abból "a lakosság gáz- és távhő kiadásainak, a fűtési rendszerek korszerűsítésére" is fordítanak. Legyünk nagylelkűek, vonjuk el ebből mind a 10 milliárdnyi korszerűsítést. A gázártámogatás a tervezett emeléssel - mármint támogatás-emeléssel - évi 80 milliárd forint.

Kaptam állami szórólapot - mit lapot, füzetet! Színes, A/4-es, több oldalas, képekkel, grafikonnal. Nagyon profi, na. "Tájékoztató a távfűtés-támogatás változásairól." Nosza, gondoltam rutinos panelpatkányként - most is panelban élek, csak nem úgy hívják - olvassuk el! Nem kellett volna. A kormányzati kommunikáció és a valóság között széles és mély szakadék húzódik, de a füzet egyes, egymás után következő mondatai között is.

Van a hátsó oldalán egy helyre kis piktogram, egy délceg pálcika ember íjjal, zöld színben. Igen, ő maga Robin Hood. Külön kis keretes kiemelést szántak neki, olyan mondatokkal, hogyaszongya:

"Az adó nem jelent túl nagy megterhelést az érintett cégeknek, amelyeknek az adózás előtti eredménye megközelíti az 500 milliárd forintot."

Tudod te az mennyi pénz? Hogy van nekik ennyi? Biztos lopnak, csalnak, hazudnak meg kizsákmányolnak, rabszolgasorba taszítják a kisembert, mint a bankok! Ezek a rohadt szabadpiaci neoliberális kapitalista cégek, csak a hasznot kergetik, az árat meg verik felfele! De most tényleg, honnan van nekik ennyi?

A gazdasági világválság forrása, ground zero. Bemutatjuk azokat az embereket, akik mindazokat a hiteleket felvették, amiket a bankok felelőtlenül osztogattak, újracsomagoltak, és elhazudtak. Ez történik velük, miután beüt a krach.

Kemény. Na nem az, hogy bedőlnek a családok, az emberi sorsok, meg hasonlók. Ha ezen aggódnánk, egy élet kevés lenne hozzá, és akkor még csak az afrikaiakért aggódtunk, az ázsiaiakhoz kéne még két élet, és még úgy se érnénk a végére. A kemény az a hozzáállás.

Nebraska szenátora beperelte a keresztény Istent. Akármilyen megmosolyogtatóan is hangzik ez első hallásra (és másodikra, és harmadikra, és így tovább), azért elgondolkodtató. Azt feltételezi, hogy az oda-vissza hatás működik. Isten a saját képére teremtette az embert, aki aztán a nevében mindenféle hasznos tevékenységekkel foglalta el magát, hogy ne unatkozzon.

A bíróság azzal utasította el a keresetet, hogy Isten lakcíme ismeretlen, így az idézést nem tudták postázni neki, de lesz ez még szürreálisabb is. Az ellenérv az volt, hogy mivel Isten mindentudó (akármilyen megmosolyogtatóan is hangzik is ez elsőre, másodikra, harmadikra, és így tovább), tudnia kellett az idézésről is. Arról nem esik szó, hogy a vélelmezett bűncselekményeknek - emberölés, népirtás, terrorizmus, vandalizmus, satöbbi - van-e elévülési idejük?

A Fidesz megvédené a lakótelepek népét! Raknának rájuk burát, körberaknák szélvédő fallal, nehogy egy kósza tigris elrontsa a Kisherceg napját. Első látásra messze jutottunk a panelprolizástól, de ha jobban odafigyelünk, a helyzet egy jottányit se változott.

Az állam 35%-ról 50%-ra emeli a támogatást a fűtésszabályozási beruházásoknál. Kizsákmányolják, rabszolga sorba kényszerítik a a panelek népét! Nem hagyjuk! Mi az, hogy a távfűtés költségei a törlesztő részlettel együtt akár a felére csökkennek? Ki-zsák-má-nyo-lás!

Jörg Haider a nagy visszatérés kapujában halálos autóbalesetet szenvedett, pont, amikor a szélsőséges pártok a jómódú, konzervatív és polgári sógoréknál sose látott népszerűségre tettek szert. Oké, voltak már ilyen népszerűek, és a különbségek dacára van köztük hasonlóság is rendesen. Az összeesküvés-elméleteket hagyjuk meg a profiknak, engem jobban érdekel, hogy miért tudnak a kirekesztő nézetek egy olyan közösségben is nagy támogatottságra szert tenni, ami nálunk sokkal jobban áll?

Első körben tisztázzuk, mi a szélsőségesség: szélsőséges nézet az, ami a nagy közös metszetbe nem fér bele. Egy társadalom számtalan közösség összessége, amik különböző elvek alapján szerveződnek, és igen sok az átfedés köztük, vagyis az, hogy mi a szélsőséges, soha sem túl pontos, és nem is mindig állandó. Zsinórmérték lehet, hogy más közösségekkel milyen arányban hajlandók együttműködni, vagy velük vegyülni.

Sólyom Lászlónak igazsága vagyon. Vagy nem. Döntse el mindenki maga. Részemről hajlok abba az irányba, hogy jól látja, hogy az állam elsősorban nem egy csinos kirakat, hanem egy működő, szabályozott szervezet (kéne, hogy legyen).

Amikor a miniszterelnök összerántja a nemzet színe-javát, hogy adjanak okos tanácsokat, miként lehetne minimalizálni a válság hatásait, és esetleg jól kijönni belőle, akkor tényleg nem csinál mást, mint felelősséget oszt - a sajátját. Közben mellékesen esetleg véghez vinni az érdemi társadalmi átalakításokat, amiket eleddig többek között a kormánypárti potentátok hathatós gáncsainak köszönhetően - na meg a magyar nép hihetetlen éleslátásnak hála - nem sikerült.

Magyarország helyzete a világválság háborgó tengerén stabil. Minket nem dobálnak csak úgy a hullámok. Kicsit persze furcsállom én is, hogy most jutottunk el oda, hogy akkor hamar gyorsan megbeszéljük, hogy mikor fogjuk megbeszélni, hogy mikor beszélünk majd róla. Mintha nem azzal kellett volna kezdeni, hogy kárfelmérnek, mekkora kitettsége lehet a hazai tulajdonú pénzintézeteknek a bizonytalan papírok terén, mekkora befektetéseket eszközöltünk ilyen állományokba, satöbbi.

Mintha nem kellett volna bevédeni a forintot, a tőzsdét, miegymást. Ez mind most hirtelen jött, ki gondolta volna, hogy a pénzüket bukó alapok úgy roppantják ketté kis pénzügyi szektorunkat, mint óvódás a nápolyit, csak hogy pár nap alatt némi manipuláció és spekuláció révén visszakapjanak egy keveset a virtuális valóságukból. Ez hogy nem jutott eszünkbe!

Kiindulási pontunk, hogy a világ négy legjobb zenei műfaja a punk, a trash, az industrial és a hardcore.

Amelyik performansz ezek közül egynél többet képes összehozni akár csak egyetlen számba is, az az élvezetek halmozása.

Pláne, ha bootlegel is, ami zenének kárára még nem vált, főleg, ha kultfilmekből teszi, az a csúcs.

Amúgy az erőszak, a kirekesztés meg ilyenek csúnya dolgok, kivéve, ha mindkét fél beleegyezésével történik.

Ha az alábbi videóra kattintasz, úgy a fenti mondatot elfogadtad, pszichiáteri számláidat nem akarod rám hárítani.

"Nobody likes us but we don't care!"

Ja, akinek nem lenne meg, a fenti a punk és a hardcore elemeit vegyíti.

Az költségvetési plafonról. Ez így, ebben a formában hülyeség. Kis országunknak nem az a rákfenéje, hogy hitelt veszünk fel, hanem hogy a hitelt baromságokra költjük. Fogyasztásra. Aztán ha az egyszeri állampolgár követi a kormányzati mintát, hát ledorongoljuk.

Ha a költségvetés egészét felülről bekorlátozzuk, az azt jelenti, hogy kivesszük a kormány lehetőségei közül az infrastrukturális beruházásokat. Márpedig azok beruházások, vagyis megtérülnek. Az autópálya jó dolog, mert az aszfaltcsík két oldalán virágba szökken a termelés, a kereskedelem és a turizmus. A metró is jó dolog, mert csökken a felszíni zsúfoltság, és a közösségi közlekedés - deficite ellenére - fontos gazdasági tényező.

Nekem semmi se jó, mindent csak fikázok, azt még nem is értek hozzá. Sőt, nem is értem. Vagy de, és az a baj. Az adófizetők 40%-nak jobb lesz. Örüljünk feleim. Ez jó hír. Legalább valakinek. Mondjuk nem vagyunk biztosak, hogy melyik 40%-nak, hogy abba ki fér bele, de most kicsik és nagyon egyaránt reménykednek, hogy ők igen. A 40% azért mégse semmi, elég nagy a reményhez - igaz, a 60% még nagyobb, és velük nem tudjuk, mi fog történni.

Reméljük ugyanolyan lesz nekik, mint eddig, nem pedig rosszabb.

Itten van most a válságnak begyűrűzése - vagy nem, a bizottság még nem döntötte el, hogy engedélyt kap-e begyűrűzni kis hazánkba -, s ez akkora felháborodást kelt, hogy még a Bayer Zsolti is zsidózott egy egészségeset. A menetrendszerinti következő stáció, hogy a bankoknak úgy általában a létjogosultságát kérdőjelezzük meg, olyan szavakkal, mint kamatrabszolgaság és hasonlók. Merthogy a bankok azok csak élősködnek.

Megpróbálom úgy elmagyarázni, hogy még én is megértsem. Bank nélkül is van élet, igen. Kis közösség, önellátás, ilyenek. Pamutzokni bank nélkül viszont már nincs. Miért? Ehhez végig kell vennünk, mit is csinál a bank, olyan "mit láttam az állatkertben?" szinten, csak több elmebajjal.

Roppant hasznos és nélkülözhetetlen életvezetési rovatunk mai részében a techno hardcore zene csinálásának rejtelmeibe avatjuk be a kedves olvasót. Olyannyira hasznos és nélkülözhetetlen az alábbi tudás, mint Pierre Woodman "maximum pucsit kamerábe!" tanácsai.

Először is fogj egy ritalin happy kisdobost, és ültesd be a nagydob mögé, duplázóval meg minden, ahogy kell. Úgy is mondhatnánk, hogy gimme da base!

Aztán keress egy Tourette-szindrómás kölyköt, akiben jó, ha túlteng az önkifejezési vágy, és adj neki egy mikrofont, meg némi bíztatást, hogy mondja nyugodtan, amit szokott: fuck you, fuck you, fuck you up!

Szerezz valahonnan egy autóriasztót, és szíjazd rá egy szánhúzó kutyára, amit előzőleg kikötsz egy póznához, hogy tudjon szaladni, de csak körbe-körbe, majd erősíts mellé egy hangszedőt.

Végezetül kösd rá őket egy keverőpultra, és találj ki valami jól hangzó nevet a formációnak. Mondjuk Chico Chipolita. Und los gehts!

Disclaimer: a következő hanghatások alkalmasak megzavarni az ön nyugalmát, cerebrális kortekszének oxigénellátását, és a Föld mágneses erővonalait, aminek következtében a vándormadarak sose jutnak el Afrikába.

Invesztirúraháborúk, csapó kettő. Az invesztitúra a romkat egyházban az a jog, hogy ki nevezi ki a püspököket. Mivel a püspök rendelkezik a püspökség javai felett, így gazdasági és politikai hatalommal bír a kinevezett. E felett a jog felett harcoltak annak idején Henrikék és a pápák sokat, avagy kié a hatalom és a tekintély, kinek az érdeke, akarata érvényesül.

Most ott tartunk, hogy a pápa kikel az olasz császár Berlusconi ellen. Meg akarja mondani, milyen politikát folytasson. Hány hadosztálya van a Vatikánnak? És hány hadosztály parancsnokának akarja megmondani, mi a helyes? Mert ez nagyon nem mindegy. Az egyház nem mondja meg, hogyan kell az államháztartást igazgatni, hogy nézzen ki a közigazgatás, mekkora adót vessenek ki. Nem így politizál. Van neki egy erkölcsi zsinórmértéke, amire, mint színes kis gyöngyöket, felfűzi a világ történéseit, és amit nem sikerül, azt elveti.