Mi a természetes állapota a medvének? Vagy az embernek? Mitől inorganikus bármi, ami egy vagy több létező dologból következik? Helyes-e eltávolodni a ciklikusságtól, fenntartható-e az ember környezeti autonómiája? És akkor most az állatkertben a ketrecben vannak az emberek, vagy a ketrecen kívüliek az emberek?

Chuck Jones zseniális rendezésében a Medve, aki egyáltalán nem is volt medve:

Gyerekmese a társadalmi nyomás és az egyén döntéseinek szembenállásáról, amikor az a társadalmon kívüli körülmények nyomása alá kerül, megfűszerezve a jó öreg autoritással, ami ha kívülről érkezik, nem kicsit tévútra viszi az egyént.

Aranyos :-).