A vallások és más emberi tevékenységek között nem bírok különbséget látni. Csúnya ballib vagyok, tudom, Pol Pot szellemi örököse, aki csegevarás pólóban a Tőkét vakargatja. Azért nem bírok, mert ugyanarról szólnak: a világ megismeréséről, és az ember benne való elhelyezéséről. Más néven: a kontrolról. Teljesen mindegy, hogy ipari tömegtermelésről, öncélú magas művészetről, teológiáról vagy síugrásról van szó, ezek csupán a tapasztalás egymással konkuráló alternatívái. Viszont amint valamelyik kizárólagosságot követel magának, beleesik az eredendő bűnbe: az álszentségbe, amit még el is hisz. Akármelyik.

Érdekes film, szerintem megnézésre mindenképpen érdemes, még akkor is, ha idővel elkerülhetetlenül alámerül a kötelező panelekben, szinkronizmusban és kurrens vallásdobálózásban. Mi lenne, ha valaki 14000 évet élne? Milyen lenne az érzékelése mindannak, ami minket emberré tesz? Miben térne el a világról alkotott képe attól, amit elvárnánk? Az alábbi poszt erősen spoileres lesz, úgyhogy aki szeretné megnézni, az ne olvassa el. Ja, a bigottak se, és ez nem feltétlen vallási értelemben értendő.

Mi a természetes állapota a medvének? Vagy az embernek? Mitől inorganikus bármi, ami egy vagy több létező dologból következik? Helyes-e eltávolodni a ciklikusságtól, fenntartható-e az ember környezeti autonómiája? És akkor most az állatkertben a ketrecben vannak az emberek, vagy a ketrecen kívüliek az emberek?

Chuck Jones zseniális rendezésében a Medve, aki egyáltalán nem is volt medve:

Gyerekmese a társadalmi nyomás és az egyén döntéseinek szembenállásáról, amikor az a társadalmon kívüli körülmények nyomása alá kerül, megfűszerezve a jó öreg autoritással, ami ha kívülről érkezik, nem kicsit tévútra viszi az egyént.

Aranyos :-).

A fotocellás ajtónak van egy rossz tulajdonsága. Úgy hívják holttér. Nehezen, de kivitelezhető, hogy úgy közelítsd meg, hogy bár szorosan előtte állsz, nem nyílik ki.

A minap alkalmam volt végignézni egy ilyen jelenetet. Hölgy jött oldalirányból a kétszárnyú, ráadásul kifele domború ajtó felé, és pár centivel előtte illedelmesen megállt. Az ajtó nem nyílt.

A nő nézett felfelé az érzékelőre. Az érzékelő nézett vissza rá. Az ajtó nem nyílt. A nő dacosan csípőre tette a kezét, és szigorúan nézett, de nem lépett odébb. Az ajtó nem nyílt.

Elhatározta, hogy ő addig nem mozdul, amíg az ajtó sem! Az akaratok csatája, ki pislog előbb. A szellem küzdelme a technikával. A technika győzött, a józan ész mellőzésével.

Az eset lehetne az ember és az univerzum harcának a metaforája. A szilárd pont én vagyok, tapodtat se mozdulok! Görbüljön a tér!

Ezzel már lógok egy ideje, de majd most!

Annál is inkább, mert mégis csak vasárnap van, és vallási témáról lévén szó mégiscsak illő az Úrnak szentelt napon lehozni. Vagy az a szombat? Az vesse rám az első követ, aki utolér.

Az előző posztba már be van linkelve a forrás, mint a Mátrixban, így most csak visszalinkelek a linkre. Webkettő, vagy amit akartok.

A téma: az Univerzum, az ember, a determinizmus és persze Isten, mindez a keresztény filozófia kozmológiai szemüvegén keresztül.

Úgy is mint neolizálás, vagy popposabban: itten kérem minden nu! (ejtsd: nyú)

Racionalitás, rekurzivitás, és realitás, vagyis: nu-racionalitás, nu-rekurzivitás, és nu-realitás!

Kiáltvány, tetszikérteni? Forradalom a biliben, na! Izé, nu! Nu-forradalom!
(a "nu" prefix megértése hardcore arcoknak azért könnyebb)

Amikor leülök a gép elé, mindig felmegy a fejre a fülhallgató, és általában a Thunderdome összes megy benne.

A stílusban előszeretettel használnak bootlegeket kultfilmekből, egyes számoknak egészen egyéni ízt adva.

Promo-nak van egy száma, a címe "I am the law!". Ismerős volt, csak nem tudtam, honnan.

Aztán olvastam a Repulbicator-on Rékuc egyik írását (még nincs élesítve), ami mellé már be volt szúrva az itt látható kép, és leesett. (közben élesítve lett, de a kép eltűnt, úgyhogy tulajdonképpen megmentettem némi bitet a pusztulattól)

Hát persze, hogy Dredd az! (Sly hangján).

Csöncsön figyelmébe, a filozófia problémáinak egy humoros bemutatása:

A főiskolán tanultam filozófiát. Az első pár hét után fakultációt kellett választani a következő három évre, a kötelezők a logika filozófiája és a görög filozófia voltak, és szabadon lehetett választani még vagy hatot. Én a tudomány filozófiáját, a gondolkodás filozófiáját és az erkölcsét (hehe) választottam, de volt egy Marxizmus opció is.

Arra gondoltam, hogy ez remek, mindig is érdekelt, ráadásul elég kis tanszék volt, mindössze huszon valahány ember, és a sorok között, ahol fel kellett iratkozni a tantárgyakra, átnéztem a Marxizmus sorára, ahol mindössze csak tíz ember állt - de közülük hárman vörös barret-ben!

Magamban azt gondoltam:
- Istenem, nem tudok három évig egy teremben lenni ezekkel a - ahogy akkoriban hívtam őket - picsákkal!

Az első srác, akivel összehaverkodtam, ehhez képest pont mindennek a szöges ellentéte volt: 18 éves, mint a legtöbben közülünk, de egy 55 éves fasiszta taxisofőr mentalitásával...

(Ricky Gervais: Politics)