Ezzel már lógok egy ideje, de majd most!
Annál is inkább, mert mégis csak vasárnap van, és vallási témáról lévén szó mégiscsak illő az Úrnak szentelt napon lehozni. Vagy az a szombat? Az vesse rám az első követ, aki utolér.
A téma: az Univerzum, az ember, a determinizmus és persze Isten, mindez a keresztény filozófia kozmológiai szemüvegén keresztül.
1. Tervszerűség
Az ember itt van. Eddig stimmt. Tehát az Univerzum olyan módon épül fel, hogy itt vagyunk, és nézzük magunkat, és az Univerzumot, és benne magunkat. Ezzel nem értem, mi a gond.
Ha az embert pusztán közreműködő résznek tekintjük a világmindenségben, akkor arra is gondolnunk kell, hogy ez miért tervszerűség lenne, miért ne lenne az ember pusztán az entrópikus törekvések két megfigyelt módozata közül az egyiknek egy formája, vagyis a replikáció egy lehetséges, pragmatikus megnyilvánulása?
Avagy: mi történne az Univerzummal az ember nélkül? És mi volt a világmindenséggel az ember, vagy a földi élet megjelenése előtt? Köszöni szépen, jól elvolt, és valószínűleg jól el is lesz. Tervszerűséget, mi több, célt látni az ember megjelenésében az Univerzum egészét tekintve megmosolyogtató - az embert, mint entrópikus törekvőt tekintve viszont nagyon is valós argumentum, ám ezzel nem lépünk túl önnön kereteinken. Nem mintha ez lenne a cél, viszont ezáltal a puszta lehetőségét is tagadjuk. Vallásos materializmus.
Az értelmes tervező elméletének emberközpontúsága ugyanannyira állja meg a helyét, mint az, hogy az ember létrejöttének célja a műanyag teszkós szatyor, oka pedig az, hogy az Univerzum nem tudott csak úgy polimer láncokat csinálni - kellettünk hozzá mi.
Vagyis egy entrópisztikus elmélet a tervszerűség megfontolása nélkül is kizárja az emberközpontúságot, hiszen emberközpontúság esetén az Univerzum változása az ember megjelenésével megállt volna, ám - megint csak az erős antrópikus elv mentén, egyben annak cáfolatára - nem tette.
2. Kreacionista tudomány
A kreacionizmus egy borzasztó dolog. Alapvetése, hogy van Isten, és Isten alkotta a világot és annak szabályait, így minket is. Az már csak részletkérdés, hogy mennyire fundamentalista az adott kreacionizmus.
Amit a kreacionizmus nyújt, az a végső magyarázata a mindenségnek. Amit a tudomány nyújt, az - nagyon helyesen utalt rá Pistibácsi - a kurrens, vagyis éppen aktuálisnak tartott magyarázata bárminek. Amikor viszont a tudomány átmegy mindent tudóba, akkor bizony kreacionista lesz, akár beleveszi Istent a képletbe, akár nem. Kiveti a folyamatosan változó világra adott magyarázatból a változás tényét.
Így amikor oda érkezünk, hogy a tudomány és a vallás egymás konkurens felfogásai-e, vagy egymást kizáró érvrendszerek, akkor a kreacionizmus esetén a válasz mindkét kérdésre igen. Nihil_a vs. nihil_b. Elit kontra elitizmus. Ahogy a politikában, itt sincsenek "oldalak", hiszen ugyanannak a törekvésnek az álszent változatai csupán.
A jelenlegi világ nem létezhet sem az örök Isten, sem a konstans szabályok alapján - amennyiben igy lenne, mi, az emberek egész egyszerűen nem lennénk itt, hogy azt állítsuk, hogy de.
3. Csodálkozás?
Az antrópizmus ateista vagy teista akkor? Vagy "ideológiailag" semleges? Ha az ateizmust ideológiának vesszük, akkor beszélhetünk ideológia mentességről. Amennyiben viszont az ateizmust - tisztában lévén magának a kategóriának az elnevezésbeli problémáival is - nem ideológiának, hanem pont ideológia mentes állapotnak fogjuk fel, akkor bizony az antrópikus elv - az embert, mint az Univerzum részét, és az elv kitalálóját helyén kezelve - pont, hogy ateista.
Az ateista ugyanis nem anti-teista, hiszen nem a teizmus ellentéte, hanem annak hiánya, és ez egy nagyon fontos pont a megértéséhez. Nem tagadja valaminek a létezését, hanem híján van neki. Érintkezése és ellenvetése az ideológiákkal nem az ideológiák tárgyát fedi, csupán az ideológiák alanyait - az ideológusokat, a hívőket. Ugyanakkor az ateizmus nem nihil, és nem "középen állás": annak állítása, hogy nincs közép, a közép deklarálása pedig nem több mint pusztán a deklarálás ténye.
4. Homogenitás és izotrópia
Szerintem vagy a homogenitás nem állja meg a helyét, vagy a téridő tágulása. Az izotrópia az stimmt, lásd feljebb. E szerint az antrópikus kozmológia ateista lenne? Persze, hogy nem. Lásd a folytatást.
5. Van-e élet a Földön?
Először tisztázni kéne, ki mit ért élet alatt. Ha az élet anyagcserét és reprodukciót feltételez, akkor a vírus például nem él. Ha csak reprodukciót, vagyis az egyed replikálását a környezet anyagaiból, akkor nem csak a kerge marha kórt okozó prionfehérjét kell önálló élőlénynek tekinteni, hanem a számítógépvírusokat, vagy a gondolatokat is. A puszta anyagcsere reprodukció nélkül ugyanakkor egyfajta konstans pózt feltételez, amely kizárna minden egyéb alternatívát, illetve bármely alternatívája kizárja a konstans pózt.
Én személy szerint maradnék a replikálásnál, mint entrópikus törekvésénél. Ez esetben viszont az élet, mint olyan gyakoribb lehet az Univerzumban, mint gondolnánk, még ha komplexitása, vagy egyáltalán, az alapvető jellege a lehető legnagyobb mértékben is különbözik a földi szén alapú "élettől".
Sokkal ésszerűbb lenne tehát a földi életet csupán az egyik lehetséges, a környezete által meghatározott formájának tekinteni a környezet saját képünkre szabásának.
6. A megfigyelő
Visszakanyarodunk az előbbi kis dezantropomorph körutazásból az antropizmushoz, mégpedig az "intelligencia" okán, mely minket szemlélővé tesz. Hibás érvelésnek tartom, mint azt, hogy a dezantropomorph érvelés körkörösen mindig az antropomorph érveléshez jut.
Az intelligencia emberi találmány. Semmi több. Egy csillag nyilván nem lehet intelligens, mivel nem ember - ahogy egy ember sem lehet csillag, mivel ember. Az ember nem hivatott jobban objektív leírást adni a világegyetemről, mint egy üstökös csóvájából leszakadó jégdarab, mivel mindkettő egyenrangú eleme pont annak a rendszernek, amit objektíven le szándékozna írni, ám ez csak akkor sikerülhetne neki, ha a rendszernek nem lenne része, akkor viszont nem szemlélhetné a rendszert.
Objektív valóság tehát létezik, csak mi nem birtokosai, hanem részei vagyunk. Visszanézve az ateizmus meghatározására: nem anti-objektivista, hanem híján van az objektivizmusnak. Minden olyan állítás vagy törekvés, mely az objektivitást magáénak követeli, fals, hiszen kizárna minden más létezőt a létezésből magából.
7. Otthon
Vissza az elejére. Hogy az ember, és az emberi intelligencia cél, nem csupán egy a lépések számtalan sorában. Az Univerzum számára igenis közömbösek vagyunk: ha mi nem leszünk, hát lesz helyettünk más. Az, hogy minket az érdekel a világon a legjobban, hogy itt vagyunk, s így az Univerzum részeként a világegyetemet "emberi" tulajdonsággal ruházzuk fel, őszinte dolog, mivel létezésünk megszűnése esetén csak magunknak hiányoznánk. Meg esetleg a teszkós szatyornak.
Utószó
A recincálásnak nem az volt a célja, hogy meggyőződjek, vagy hogy meggyőzzek. A cél az volt, hogy megmutathassam, hol tér el a "konzervatív", a "vallásos", és az "aufklérer tudomány" az én ateizmusomtól. A konstans hipotézisénél.
A konstans értelemszerűen örök és állandó. Empirikus cáfolata maga a világ, a rendszer, amit magyarázni hivatott, illetve a cáfolás ténye maga, hiszen egy örök entitás minden alternatívát fölöslegessé tesz. Az alternatíva puszta léte a bizonyíték, hogy az állítás, melyben a konstans foglaltatik, ugyanolyan messze van az objektív valóságtól, mint az alternatíva maga.
u.i.: kommentet csak a felekezet megjelölésével együtt fogadok el :-).
