Nem azt kell nézni, amit mond, de még azt sem , amit tesz, hanem azt csókolomalássan, ahova vezetni akar. Meg lett mondva, hogy Szingapúr, meg Kína, meg a német gyáraktól meg multiktól függünk, nem? Az is meg lett mondva, hogy ha ide Kínát akarnak, akkor az sokaknak nem fog tetszeni. S lőn.

Apropó, egy kínai szalag melletti operátor kb. annyit keres, mint egy magyar, kis érdekesség. A létszámfeletti diákokat pedig a Dunába fogják lőni, ezt nagyon jól tetszik látni.

Nem, nem jó, amit csinálnak, nem jó, ahova ez mutat. Egy lehetséges megoldás, hogy tessék elmenni nagymamához meg nagypapához, és megkérni őket, hogy szóljanak a Viktornak, hogy a nyugdíjukat meg utazási kedvezményüket felajánlanák a kisunoka taníttatására. Esetleg tüntessenek a nagyszülők, karonfogva a csemetéket, „Nem azért vigyáztam nyaranta Tomikára, hogy kőműves segéd legyen!”  feliratú transzparensekkel, amíg be nem tiltják ezt is.

A tököm televan amúgy ezzel a fenenagy önemgvalósításos, new age szagú szarsággal. MINDENKI kreatív munkakört szeretne. MINDENKI vezető beosztást szeretne. MINDENKINEK nem jut (és nem is jár, de ez már részletkérdés, ne vegyük el senkinek se a szavazati kedvét). Cserébe MINDIG lesz majd, akinek wc-t kell majd pucolnia, és SOHA nem fogja szeretni. De ez az egész bekezdés mellékvágány, vissza az elejére.

Kínába nem kell ennyi diplomás. Kínába operátor kell. Sok. Milliók, apám. Van ugyan egy másik Kína is (ahogy ma is minimum három Magyarország van, és ez még csak a munkaerőpiaci felosztás, ha érdekel  valakit, egyszer elmesélem), de oda, a másik Kínába, oda születni kell. „Apuka megyei párttitkár? Nagyon jó, nagyon jó, magából közgazdász lesz.”

Ott nem lehetsz létszámon felüli.

Én nem ilyen országra szavaztam.

Bocs.

Így utólag.