Képzeld - sose fogod elhinni -, azzal a doktorival kérlek nem volt semmi gond. Persze, persze, másolt, meg minden, de hát nem tudhatták, honnan is tudták volna, hisz' nem írta oda, hogy másolt, akkor meg? Formailag rendben volt, volt védés, meg opponens, meg minden, ami egy disszertációnál kell. Nem értem, mi a gond?

Az a gond, hogy ha Dr. Schmittnek esetleg le kellene mondania a doktoriról, ahogy formailag megkövetelendő egy ilyen blama után, na meg az államfőségről, akkor... nos, akkor vissza kéne igen sokaknak adniuk alelnöki posztokat, felügyelőbizottsági helyeket, kamu tanulmánymegbízásokat, intézményi tagságokat, közbeszerzési szerződéseket, képviselői mandátumokat, állami állásokat, jutalmakat, fizetéseket, ingóságokat és ingatlanokat. Napok kérdése.

Ami Pállal történik, az mondhatni mindennapos: olyan az embereknek kellene ítélkezniük felette, kihátrálni mögüle, akik más ügyekben, de ugyanígy jártak és járnak el. Amikor kedvenc humoristám - civilben frakcióvezető -, Lázár János a polipot emlegette, azt ne úgy tessék elképzelni, hogy vannak tízen-húszan, akik sárosak, és még esetleg pár százan, akik nekik dolgoznak, neeeem: itt százezres nagyságrendről beszélünk, az ő és családjaik megélhetéséről. Kiveszik mindannyian a részüket az osztozkodásból képességeikhez és lehetőségeikhez mérten.

Na és ezért nincs pl. ügynöktörvény, mert egy poszkommunista ki-kicsoda ennek a rengeteg embernek - a régi rendszer ilyen-olyan osztályvezetőinek, állami cégigazgatóinak, karrierjük elején, de már felívelőben lévő funkciainak - rohadtul kellemetlen lenne. Antikommunistáskodni meg rendszerváltani, na persze. A kecske körbekeríti a káposztát, de csak hogy a többi kecske ne férhessen hozzá, ő maga valahogy a kordonon belül marad mindig.

Rövidített verzió: faszkivan, semmisefogváltozni, jöjjönvisszagyurcsány.