Először jöttek Galileivel. Na jó, a Föld mégiscsak nem hogy kerek, és mozog, de még az kering a Nap körül, és nem fordítva. Persze úgy is meg lehet rajzolni, éljen az izotrópia sokáig, de és amennyiben Isten szívatni szeretné az ő legtökéletesebb teremtményét (ti. minket), akkor tényleg minden mindegy.

Aztán ott volt az a kis Wilde gyerek, nagyon jó író, csak hát parázna, sőt mi több: szodomista! Aztán mégis csak neki lett igaza, bár ez rajta már nem sokat segít. A lényeg, hogy re lett habilitálva, Pelikán mehet haza.

Még Darwint is megértem, hogy tulképp az evolúció a központi érvelésnek nem mond ellent, mert az evolúció arról beszél, hogy mi van a halál előtt, holott a cél és a lényeg – mint tudjuk – nem ott van, hanem a sípszó után hagyjon üzenetet. Vagy a sípszó előtt. Vagy után. Kérem várja meg a sípszót.

Na de Marx? Marx? – kérdem én.

Serdülő ifjúságom elején sok minden érdekelt, ám Isten, az egyház, vagy a vallás nem tartoztak közéjük. Valahogy nem ilyen dolgok körül jártak a gondolataim. Aztán 15 évesen mindez megváltozott. Történt ugyanis, hogy azt a gimnáziumot, ahova sikerült emelt óraszámú nyelvi képzésre felvételt nyernem, visszakapta az egyház (mit melyik, hát a katolikus!), menet közben. Még itt sem érlelődött bennem semmi, majd elsétálunk egymás mellett, gondoltam. Tévedtem. Kötelező hittan, kötelező mise, kötelező lelki gyakorlat, órarend szerint. Semmi államilag támogatott fakultatív rend, tantervben benne direkt.

Igazgatónk, aki még az átkosban kapta politikai és vallási képzését – civilben vegyészprofesszor – elbeszélgetést is tartott, mert berzenkedtem, hogy egy olyasvalamit erőltessenek rám, ami nem egyezik a meggyőződésemmel. Közbevetőleg: a Biblián és hasonlókon akkor már rég túl voltam, mert templomba elég ritkán (tkp. esküvőkön és temetéseken) járó szüleim úgy gondolták, hogy megadják a lehetőséget, és amikor felnövök, majd eldöntöm, s bár 7-8 évesen lebilincselőnek tartottam a történeteket, de nálam ezek a mai napig megmaradtak a fantasy szintjén.

Szóval szülőkkel együtt elbeszélgetés, hogy én mégis miért nem szeretnék hittanra járni? Mert ellenkezik a vallási meggyőződésemmel. Itt picit szorosabbra húzta a szemét, és félve kérdezte: miért, milyen a te meggyőződésed? Ateista. Ó! – szakadt fel belőle megkönnyebbülten – Akkor te reformátusra mész!

Azt olvasom, hogy a „rám még száz év múlva is emlékezni fognak” álláspont az ateista és materialista. Szerintem meg celeb álláspont. Ilyet az mond, aki vagy elégedetlen az életével, másokat hibáztat, vagy fél attól, ami a halál után vár rá. De miért félne? És mitől? Mivel az ateistáknak és a materialistáknak nincs erkölcsük, idéznék egy filmből, az amerikai igazságügyi miniszter és az FBI igazgatója közötti párbeszéd egy részletét, amikor is az igazgató felfedi a miniszter előtt cselekedeteinek a hátterét:

Logikai lóugrás. Úgy szeljük a levegőt az ostoba gyalogok fölött, hogy csak úgy csillog a lószerszám a tudás reflektorának fényében. Van ugye az, hogy a ballibek mindent fekete-fehérben látnak (az ökoballibek zöld-feketében, mint a Hercules monitor). A ballibek meg köztudomásúlag a nem jobboldaliak. A nem zsidókeresztények. A nem magyarok. A nem katolikusok. A nem konzervatívok. Tetszés szerint. És ez persze nem fekete-fehér felosztás. Szóval ateistának lenni nagyon is ballib dolog. Ez segíthet megérteni az alábbi szembeállítást: egyházak állami támogatása vs. segély a cigányoknak. Érted, ez itt az előző mondat második felében egy ilyen kizáró ellentét. Vagyis ha nem akarsz államilag egyházakat támogatni, akkor te a cigányoknak akarsz több segélyt, csak úgy, pofára. Mert ballib vagy. Mert azt mondtam. Meg különben is: francia forradalom! Tiszta sor.

Gondolkodtam, hogy írjak-e egy jó kis egyházfikázós meg hisztisbigottszapulós posztot az ateista buszkampányról, meg annak a helyenkénti betiltásáról. Viszont amik azóta fel-felhangzanak elszomorítanak. Mert nem akarok ateista egyházat, ateista vallást, ateista dogmákat. Jézusom! Lesz majd mise is, ahol jól nem imádunk senkit? Nemár. Miért akarnak ennek szervezeti formát adni egyáltalán? Az ateizmus Isten nélküliség - ha úgy tetszik, istentelenség, nem pedig istenellenesség (fura is lenne). Aki le akarja csak cserélni az eddigi liturgiát az teljesen fölöslegesen teszi. Miben csalódtál? Az üzenetben vagy a módszerben? Mert itt aztán mindkettőből kapsz újat, szebbet, jobbat? Elárulok egy nagy titkot: nem kapsz.

A vallások és más emberi tevékenységek között nem bírok különbséget látni. Csúnya ballib vagyok, tudom, Pol Pot szellemi örököse, aki csegevarás pólóban a Tőkét vakargatja. Azért nem bírok, mert ugyanarról szólnak: a világ megismeréséről, és az ember benne való elhelyezéséről. Más néven: a kontrolról. Teljesen mindegy, hogy ipari tömegtermelésről, öncélú magas művészetről, teológiáról vagy síugrásról van szó, ezek csupán a tapasztalás egymással konkuráló alternatívái. Viszont amint valamelyik kizárólagosságot követel magának, beleesik az eredendő bűnbe: az álszentségbe, amit még el is hisz. Akármelyik.

Érdekes film, szerintem megnézésre mindenképpen érdemes, még akkor is, ha idővel elkerülhetetlenül alámerül a kötelező panelekben, szinkronizmusban és kurrens vallásdobálózásban. Mi lenne, ha valaki 14000 évet élne? Milyen lenne az érzékelése mindannak, ami minket emberré tesz? Miben térne el a világról alkotott képe attól, amit elvárnánk? Az alábbi poszt erősen spoileres lesz, úgyhogy aki szeretné megnézni, az ne olvassa el. Ja, a bigottak se, és ez nem feltétlen vallási értelemben értendő.

A minap ütötte meg a fülemet a tévéből egy vita, hogy a feltámadást hogyan kell értelmezni? A hivatalos álláspont: szó szerint. Kevés dologban értenek egyet a keresztény felekezetek, de ez egy elég sarkalatos pont náluk. Nem akarok itt hitvitát gerjeszteni (gerjesszen az, aki hisz benne, én kiszálltam, jobban mondva be se szálltam), de az én logikám szerint elég "jogos" kérdés, hiszen a Biblia és egyéb szövegek tömkelegéről derült ki az idők folyamán, hogy azt nem is úgy kell érteni, az csak metafora, kivéve ezt.

Valamiért nem úgy kell olvasni, hogy úgy támadt fel, hogy éppen bimbódzó egyházát atomjaira robbantották pont a születésénél, ám az mégis újra összeállt. Nem úgy születik újjá, hogy emberről-emberre terjednek tanításai, "újjászületvén" minden egyes hívőben, nem. Nem úgy emelkedett a mennyországba, hogy elhozta a megváltás receptjét mindenkinek, kik - akárcsak ő - Isten gyermekei lennénk, s így végre valahára mi is oda juthatunk, köze nincs hozzá. Jézus az az ember, aki három napig halott volt - nem tetszhalott, hanem rendes, ahogy kell -, aztán már mégsem volt halott, majd fizikailag emelkedett a mennyek országába, teljes testi valójában. Te tudsz ilyet? Ugye, hogy nem!

A fotocellás ajtónak van egy rossz tulajdonsága. Úgy hívják holttér. Nehezen, de kivitelezhető, hogy úgy közelítsd meg, hogy bár szorosan előtte állsz, nem nyílik ki.

A minap alkalmam volt végignézni egy ilyen jelenetet. Hölgy jött oldalirányból a kétszárnyú, ráadásul kifele domború ajtó felé, és pár centivel előtte illedelmesen megállt. Az ajtó nem nyílt.

A nő nézett felfelé az érzékelőre. Az érzékelő nézett vissza rá. Az ajtó nem nyílt. A nő dacosan csípőre tette a kezét, és szigorúan nézett, de nem lépett odébb. Az ajtó nem nyílt.

Elhatározta, hogy ő addig nem mozdul, amíg az ajtó sem! Az akaratok csatája, ki pislog előbb. A szellem küzdelme a technikával. A technika győzött, a józan ész mellőzésével.

Az eset lehetne az ember és az univerzum harcának a metaforája. A szilárd pont én vagyok, tapodtat se mozdulok! Görbüljön a tér!

Kampis György Indexes interjúja és Darwin 150 éves műve kapcsán felidézném a 2004. December 14-i, Pennsylvaniai Dover város oktatási bizottsága ellen indított per kirobbantásának bizottsági jegyzőkönyvét:

Ezzel már lógok egy ideje, de majd most!

Annál is inkább, mert mégis csak vasárnap van, és vallási témáról lévén szó mégiscsak illő az Úrnak szentelt napon lehozni. Vagy az a szombat? Az vesse rám az első követ, aki utolér.

Az előző posztba már be van linkelve a forrás, mint a Mátrixban, így most csak visszalinkelek a linkre. Webkettő, vagy amit akartok.

A téma: az Univerzum, az ember, a determinizmus és persze Isten, mindez a keresztény filozófia kozmológiai szemüvegén keresztül.

Recincálás következik.

Kedvenc káromkodó evangélikus lelkészem - az ateistáknak ilyenjük is van, térjen meg mindenki, akkor lesz nekik is - az internet nyilvánossága elé tárta egy régebbi filozófiai-teológiai-kozmológiai dolgozatát, hét részben:

Antrópikus elv I. - Csodálkozom, tehát vagyok

Antrópikus elv II. - Miért pont kreacionista ne lehetne a tudomány?

Antrópikus elv III. - Csodálkozás a megszokotton (a poszt rertócsöcsös képet tartalmaz)

Antrópikus elv IV. - Homogenitás és izortópia

Antrópikus elv V. - Van-e élet a Földön?

Antrópikus elv VI. - De hiszen itt vagyunk!

Antrópikus elv VII. - Édes otthonunk, az Univerzum

Folyt. köv.: maga a recincálás, azaz megmondjuk jól, hogy mit is gondolunk erről.

A helyzet fokozódik.

Kiderült végre, hogy miért is van a Vatikáni szerződés, meg, hogy igazából örüljünk neki, hogy ennyivel megúsztuk.

Nakérem.

Volt a kommunizmus. Abban államosítottak dolgokat. Elvették az egyháztól a birtokai, jószágai és iskolái nagy részét. Aztán vége lett a kommunizmusnak, a kárvallott egyházak egy része pedig visszakapta az elkobzott vagyon egy részét.

Namármost. Ki szokás akadni azon, hogy az un. történelmi egyházaknak alanyi jogon, az állami szja bevételekből fix százalék jár, reprezentációtól függetlenül. Ezt - mármint a folyósítást - két dologgal szokás magyarázni:

...
...
...
- Mit eszel?
- Tandori csirkét.
- Miféle étel az?
- Indiai.
- Eretnek!
- Mivan?
- Nem átallasz hitetlen ételt enni, mikor írva vagyon Mari néni szakácskönyvében, hogy ki azt eszik azt az pokolnak tüze fogja az ő beleit égetni fertelmes gázokkal!
- Minden rendben?
- Mari néni szakácskönyve! Nem vagy te marinénista?
- Nem vennék rá mérget, de szerintem nem.
- Hát milyen könyvből főzöl te?
- Könyvből?
- Klárinénista vagy?
- Anyám Julcsi, tőle tanultam főzni.
- És anyád milyen volt? Netán terinénista?
- Nem. Julcsi.
- Hát kitől tanult ő főzni?
- Az ő anyjától.
- Mari néni szakácskönyvében írva vagyon minden recept, mit fogyaszthatsz!
- Aha. Mit ír a kurkumáról?
- A miről?
- A kurkumáról. Lapozz oda légyszi a kurkumához.
- Hát.. ööö... az egy eretnek, ördögtől való dolog!
- Sejtettem. Figyu, én mentem.
- Hová mennél mégis Mari néni szakácskönyve nélkül?
- Főzni.
- S Mari néni szakácskönyve nélkül mi célból főzöl?
- Mert éhes vagyok. Baj?
...
...
...

A tegnapi nap elárasztották a blog.hu-t a vallási témájú posztok, komoly mennyiségű – és változó hangvételű, mélységű és minőségű - kommenttel. (persze én is azért hozzátettem párat, változó minőségben és mélységben – az utóbbi időben a hangnemre viszont igyekszem figyelni)

Én hülye meg nem készültem a témában, de most pótoljuk!

A törésvonalak a szokásosak: Dawkins, szellem, hit, és persze a "ki ölt meg több embert minek a nevében?".

Ó, azok a konzervatívok megint, akik magukat annak hívják!

Volt egy "nagyon tudományos" amerikai kísérlet, ami arra a kérdésre volt hivatott választ fabrikálni, hogy a magukat konzervatívnak tartó emberek és a magukat liberálisnak tartó emberek agyműködése között van-e különbség.

Az élet, a világmindenség, meg minden helyett a vallás és a konzervativizmus.

Pistibácsinak, aki állítása szerint lelkész, illetve Csöncsönnek, aki állítása szerint konzervatív.

Nem bírom ki.

Orbán Viktor beszédet mondott.

Megyesi Gusztáv a Népszabadságban írt egy fölöttébb paranoid cikket erre.

A Reakció írt egy fölöttébb ingerült, és szerintem szőrszálhasogató posztot a Népszabadságra válaszul.

Én meg hegyezem a körmöm, és hülyeségeket beszélek. De akkor is. Kezdjük a kezdenivalóval.

Csak mert sötét vagyok.
Az eredeti kirohanásnak a témája, szájbarágósan.

Adva van a vallás, mint természeti és társadalmi/szociális jelenség.
A vallásnak, mint olyannak a központi témája nem a hit, és nem is az, hogy akkor most van isten, vagy nincs.
A vallásnak, mint olyannak a központi témája a dogma, és a rituálé.

A vallás megint. A tömegek ópiuma.
Ha nem létezne, ki kéne találni.
Vagy már ki is találtuk.
Az ember saját képére teremtette istent, saját vágyaira a túlvilágot.

Az etika, az erkölcs, a jó szándék szép dolgok, csak szarunk rájuk, mert önző, álszent barmok vagyunk.
Elöljáróban: az írás nyomtatot verziójával lehet segget törölni, de a monitorral ne tedd.
Lazán kapcsolódik ehhez.(ez itt balra link és önreklám)

Van a forrás. Tiszta mátrics. És vannak annak a tudói. Ők a forrástudók. Komoly emberek.
Vannak a forrástudatlanok, akik a forrástudókra figyelnek. Ök a komoly tömegek.
A forrástudók és a forrástudatlanok egy nagy közös cél érdekében dolgoznak együtt: a forrástudók kérdéseket tesznek fel a forrástudatlanoknak, és a forrástudatlanok a forrástudók által előre megadott válaszokat adják a kérdésekre. Mindenki boldog.

Hit: állítást tényként elfogadni az azt alátámasztó bizonyítékok hiányában.
Vak hit: állítást tényként elfogadni az azt cáfoló bizonyítékok ellenére.