Jimmy-t nem szólód le! (vagy Jimit) Eszedbe ne jusson, ne próbáld meg! Megtaposnak, megaláznak, az a jó, ha fáj! Senkit sem érdekel, hogy olyan ember, hogy Jimi Hendrix nem létezett, csak a fejekben. A végén szerintem már ő sem tudta, hogy ki kicsoda. Marketing? Ugyan már, nem úgy megy a bálványoknál! Voltak szebbek, jobbak, és vannak is, de a marketing, az marketing, a vágyak meg nem azért vannak, hogy rációt keressünk bennük, hanem hogy meneküljünk velük, beléjük. Ha szeretjük az ikont, többek leszünk mi is, hisz nevét szánkra vesszük, csak törődni feledünk el, vagy őszintének lenni, főleg magunkkal.

Az zenéről, annak is az urbánus ágairól, de nem mindről.

Aki a gépi zenét nem érti, nem érzi, az le is nézi egyben. Jobb esetben is zsákutcának, elfajzásnak, tömegterméknek tekinti, nem az élet ünneplésének, mint ahogy a fűszál nő ki a betonlapok rései közül, nem az emberi szellem és lélek diadalának, hanem elvesztésének. Pedig az ember abból építkezik, amije van, ahogy a tegzes lárva is azt építi bele a házába, amit talál: ha autóriasztók, szirénák, ütve fúrók és sercegő vezetékek közt nő fel, akkor ezekből a hangokból fog zenét csinálni; ha összeszerelő soron születik, hát mechanikusan fogja látni és hallani a világot. Nem lesz ettől kevésbé emberi, kevésbé természetes vagy organikus - kevésbé népi, ha úgy tetszik.

I. Szent István, 1038.

Elvis Presley, 1977.

Zámbó Jimmy, 2001.

Michael Jackson, 2009.

Emlékkoncert, hasonmásverseny, és fanatikus rajongók (igen, Istvánnak is van még nem egy fanclubja).

A történelem csak ismételni tudja önmagát.

Különben meg: "Rockers like that never die: they just wither and give me pain." (Mickey)

Alany, állítmány, tárgy, Draskovics. Értelmezendő MTI hír, részlet:

„A közlemény kitér arra is, hogy Bajnai Gordon továbbra is azt várja az igazságügyi és rendészeti minisztertől, hogy folytassa azt a munkát, amelynek eredményeképp az idei év első negyedévében közel egynegyedével kevesebb az ismertté vált bűncselekmények száma, illetve amelynek eredménye az a törvénymódosítás, amely a modern közigazgatási eljárás alapjául szolgál.”

Mi mondat Draskovicsa?

Én az ilyesmit imádom: rámutatunk valami elképesztően hétköznapi dologra, és kijelentjük, hogy az a világ minden bajának az okozója. Jelen esetben nem más, mint a farmernadrág. Bizony, a francia forradalomban is azt hordták, az volt Pol Pot halálbrigádjainak a hivatalos egyenruhája – helyette inkább az Amerika pénzelte latin-amerikai, jobboldali szabadcsapatok uniformisa, akik napszemüvegben lövik a földműveseket platós kisteherautóikról (a baloldaliak meg utána rájuk gyújtják a házat – öröm lehet ott élni) -, sőt, Che Guevarra is szívesen viselte. Le a farmerral!

A fotocellás ajtónak van egy rossz tulajdonsága. Úgy hívják holttér. Nehezen, de kivitelezhető, hogy úgy közelítsd meg, hogy bár szorosan előtte állsz, nem nyílik ki.

A minap alkalmam volt végignézni egy ilyen jelenetet. Hölgy jött oldalirányból a kétszárnyú, ráadásul kifele domború ajtó felé, és pár centivel előtte illedelmesen megállt. Az ajtó nem nyílt.

A nő nézett felfelé az érzékelőre. Az érzékelő nézett vissza rá. Az ajtó nem nyílt. A nő dacosan csípőre tette a kezét, és szigorúan nézett, de nem lépett odébb. Az ajtó nem nyílt.

Elhatározta, hogy ő addig nem mozdul, amíg az ajtó sem! Az akaratok csatája, ki pislog előbb. A szellem küzdelme a technikával. A technika győzött, a józan ész mellőzésével.

Az eset lehetne az ember és az univerzum harcának a metaforája. A szilárd pont én vagyok, tapodtat se mozdulok! Görbüljön a tér!

Kössük össze tengereinket hajózható csatornával! Ássunk egy barom nagy árkot az Adriai és a Fekete tengerek közé! Árokásóink már vannak, szóval csak lapát kell - kicsit analóg az Office Space magyar fordításával, ahol a hatékonysági tanácsadók sorolják a neveket, és kuncogva megjegyzik, hogy "Semmire se jó! Lapát!", amit úgy is értelmezhetnénk, hogy politikai, értelmiségi, közéleti semmire se jó embereinknek lapátot adnánk a kezükbe, és ténylegesen árkot áshatnának!

Ez fellendítené az országot! Nem a Gyurcsány program, az SZDSZ toporgás, vagy Magyar Gárda kell ide, hanem egy szép, nagy szántás kelettől nyugatig (vagy fordítva, pártállástól függően).

Dél-Oszétiában a grúz hadsereg katonáinak kezében H&K G36-os gépkarabélyokat láttak a fényképfelvételek tanulsága szerint a szakértők. Húha. És mindezt a német ARD televízió kürtöli világgá. Azt hinné az ember, hogy ott nyugatabbra azért annál többet jelent az újságírás, pláne közszolgálatilag.

A fegyverkereskedelem általában erős állami kontrol alatt áll a legtöbb gyártó országban. A német állam szerint ők aztán nem adtak engedélyt a H&K-nak az exportra, a H&K pedig hallgat. Akkor mégis hogyan kerülhettek oda a fegyverek?

Dr. Bárándy Gergelynek csípi a szemét a képviselői vagyonosodási vizsgálat.

Első sorban a jogharmonizáció és a kodifikáció problémáira kívánja persze felhívni a figyelmet, főleg az APEH vonatkozásában. Dr. Bárándy Gergely jogász ember, az OIT tagja, így tudnia kell, hogy a kodifikáció és a jogharmonizáció, az ellentétek feloldása helyenként - a saját tanárai szerint - a legrosszabb pártállami időknél is súlyosabb állapotban van. Dicséretes, hogy szót emel ellene. Annál is inkább, mert Dr. Bárándy Gergely többek között országgyűlési képviselő is, ilyenformán sok millió szintén elégedetlen és aggódó honfitársával ellentétben neki közvetlen, napi lehetősége van, hogy a kilátástalan helyzeten változtasson, azt jobbá tegye.

Én vagyok a köz ellensége. Legalábbis a közszolgáltatásoké. Persze nem, de most az leszek.

Fizetek ugye adót, eddig tiszta, ebből tartják el az államot: épül az autópálya, megy a segély, meg a gyógyszerártámogatás, meg a közszolgák fizetése. A közszolga, a közalkalmazott ugye nem fizet adót, de a munkájával hozzájárul az állam fenntartásához, mondjuk kiosztja a gyógyszerártámogtást, vagy megtanítja a gyereknek az iskolában, mi az a gyógyszerártámogatás.

...
...
...
- Doktor úr, hogy van a férjem?
- Attól tartok asszonyom rossz híreim vannak.
- Jézusom! Mi történt?
- Meg kell kérdeznem: harcolt az ön férje a háborúban?
- Nem, csak a Zastavától csempészett nekik fegyvert.
- Nem gyötörte bűntudat korábban?
- Nem, teljesen tisztességes csempészettel lett topmenedzser.
- Akkor nem értem.
- Doktor úr, a férjemet egyszerű kimerültséggel hoztuk be erre a magánklinikára!
- Asszonyom. Az ön férjének hallucinációi vannak.
- Micsoda?
- Meggyőződése, hogy Karadzsics kezeli.
- Ez nem lehet!
- Visszautasította a kezelést Dr. Dabicstól! Le kellett szedálnunk sajnos.
- Nem tudom elhinni...
- Borzasztóan sajnálom, de bent kell még tartanunk pár hónapig.
...
...
...

Steinnel beszélgettünk tegnap a provokációról. Hogy az miért van, meg miért úgy. Miért nem lehet úgy, hogy közben mások érzéseire, mint a hímes tojásra vigyázol.

A punkos bejegyzés folytatásaként: minden világnézetünk, elvünk, eszménk, vagy magyarázatunk mesterséges. Kreált. Csinált. Nem teljes, nem fedi le a valóságot teljesen. Vagy mi kreáljuk magunknak, vagy másoktól nyaljuk be.

...
...
...
- Whoa!
- Mi történt?
- De ja vu.
- Hogyan?
- De ja vu. Az előbb elment ott egy fekete macska. Aztán megint.
- Ugyanaz a fekete macska?
- Nemtom, nagyon pixeles volt.
- Figyelj, nagyon fontos: ugyanaz a macska, vagy csak hasonlított rá?
- Lehet, hogy csak szaggatott.
- Ez nem vicc! Ugyanaz volt, vagy nem ugyanaz?
- Meg szerintem ki is maradt pár frame.
- Ez most kurva komoly! Meghalunk, érted? Ugyanaz volt, vagy nem, baszki?
- Vagy csak rossz a codec.
- Mi van, kihúzták a tarkódból a kábelt? Vírust ettél?
- De lehet, hogy csak a swap miatt van. Vagy archive gap.
- Tank, lődd le, bazdmeg, én ezt nem bírom.
...
...
...

Itt fogod megtudni.

És ez jó, a körítésekkel együtt.
Adjuk vissza '56-ot az embereknek, aufklérerül.
Aztán adjuk meg nekik a mintaválasztás szabadságát, és lesz valami.

Persze az is lehet, hogy minden marad úgy, ahogy volt, mert a kutyát nem érdekli, hogy mi is volt '56, mert az csak egy a sok hívó szóvá degradált történésből.

Volt egyszer egy 1956.
1956-ban Magyarországon volt egy rendszer, és ott történtek dolgok.
Voltak ott emberek, akik ott éltek, és azokat a dolgokat csinálták.
Hogy ez miért fontos? Pár dolog.

1. Ma Magyarországon minden politikai erő, tömörülés és törekvés 1956-ból vezeti le magát. Gyakorlatilag megkerülhetetlen, hogy egy 50 évvel ezelőtti pillanatfelvételen ne bökj rá, hogy ott, az vagyok én a csoportképen, bár akkor még nem is éltem.

Ez úton szeretném népszerűsíteni az első (és tudomásom szerint egyetlen) internetes árnyékkormányt!

Az egész állítólag egy poénból indult, miszerint a jelenlegi szintjét akár bloggerek is megütnék - s lőn.

A cucc neve Republicator (ami vagy köztársaságozót, vagy újraközlőt jelent).

Vannak rajta eszement cuccok, mint a "Mindent megoldó minisztérium", vagy a "Ráígérünk, mert ráérünk", de egy komoly adag átgondolt cucc is, több minisztérium kompetenciáját feszegetve. Személyes kedvencem - talán nem kis mértékben a borítékolható ambivalens reakciók miatt - a "Segély helyett utalvány".

Egyelőre nem tudni, mi lesz belőle, de tessék kattintani ezerrel!

(ja! 3 hónapos a blog!)
(mármint ez itt, ez három hónapos, biza!)

Viktor beszélt.
Nem tudjuk, hogy miről.
Amit tudni vélünk, arról mindenki jólmegasszongya, hogy rosszul tudjuk, meg hogy röhejes, hogy egyáltalán érdeklődünk. Közöd?

Nekem ez az egész titkolózásosdi az Orbán kormány egyik ellenszenves aspektusát idézi fel: a no comment kommunikációt. Egyáltalán miért titkos? Nehogy ellopják a komenisták?

Akartam csinálni egy hülye táblázatot, hogy hogyan lehetne kevesebb korlátot állítani a legális jövedelmek bővülésének, vagyis egy igazi progresszív adórendszer a jelenlegi bérstruktúrában, változatlan költségvetési kiadások mellett mekkora pluszt vagy mínuszt eredményezne.

Utána azt szerettem volna írni, hogy adok egy számlaszámot, ahova lehet nekem pénzt utalni, mert már okosabb elemzést csináltam, mint amilyet legtöbb parlamenti képviselőnk képes kiizzadni. Még a képviselői, vagy bizottsági juttatásokra se tartottam volna igényt, elég lett volna a költségtérítés, amivel jól nem számoltam volna el.

Tegnap hazafelé a sztrádán felvettem két stoppost.
Életemben eddig egyszer stoppoltam.
Vonattal mentem a Balatonra, késő délután.
A vonat megállt, és állt, és állt, kb. kéthelységnyire onnan, ahova menni akartam.

Mikor meguntam, megkerestem a kallert (el volt bújva jól), és megkérdeztem, hogy mizu. Közölte, hogy pár száz méterrel előttünk egy bátor ember úgy gondolta, hogy a lezárt félsorompókon keresztül szlalomozik, és ha közben mégis jön a vonat, hát kilinccsel megállítja. Jött. Sikerült neki, bár az elismerést már nem söpörhette be.

Sensation White volt Budapesten! Juhú!
Gépzene buli! Juhú!

És mint minden buli, szól egy halom dologról.
Szól a csajozásról, a pasizásról, a gőz kiengedéséről, az agy elszállásáról, a magamutogatásról, és a szociális-anyagi státuszok összeméréséről. Nincs is ezekkel semmi gond.

Megkavarni a szart (ezt most tanultam).
Drágul az élelmiszer, keresik az egyszemélyi felelőst.
Ujjal mutogatás leszen osztályrésze mindenkinek.

Van ujjal mutogatás a globális felmelegedésre, az intervenciókra, a bioüzemanyagokra, és most már a spekulátorokra is. Merthogy vannak emberek, akik spekulálnak. Bármire. Amiben pénz van, arra.

Megy a szájtépés, hogy itten a szimbólumok, az eszmék, a hívószavak kiüresednek.
Most mond. Válságban a közösség. De milyen közösség?
Amivel közösséget kell vállalnod, elvárt érzelmi viszonyulás alapján.

Nacionalizmus, kereszténység, konzervativizmus, liberalizmus, szocializmus, kapitalizmus, mindenizmus. Aki pedig izmus-tag, azt úgy hívják, hogy ista.

Az állam, mint internet szolgáltató.

Te vagy a júzer.
Te vagy az állampolgár.

Bekötöd a madzagot, beírod a jelszót, befizeted a csekket.
Befizeted az adót, betartod a törvényeket, szavazol.
Mi történik ezek után?

Ki-kicsoda helyett mi-micsoda?
Valahol a Kisállat határozó ünnepekre mentén.

Azt még valahol megértem, hogy egy fogalom, vagy egy jelző idővel pusztán a használat okán átalakul, átlényegül, kiegészül, beszűkül. Hogy az egymást bármilyen síkon átfedő kategóriák közös részhalmaza idővel akkorára tud nőni, hogy a két eredeti jelentés szétválasztása gyakorlatilag lehetetlen feladattá válik.
Mégis, ami ma Magyarországon folyik címkézés néven, az több, mint röhejes.

Tehát.
A formátum a következő lenne:
- kérdésfeltevés;
- "A" válasz, vagyis mi is az a valami pár szóban;
- "B" válasz, vagyis ha kimész az utcára, mit kapsz a pofádba.

Célom ezzel nem az egzaktság, vagy a korrektség, hanem, hogy az eddig is eléggé összekuszálódott és összemosott halmazon lökjek még egyet, hátha végleg összeroskad, és foglalkozhatunk helyette végre valami értelmesebbel, mint egymásra skatulyák húzogatásával. Mondjuk törődhetnénk azzal, hogy ki mit tesz annak ellenére, amit mond.

De addig is, hajráhajráhajrá!

A bontott csirke darabára 630 Ft.
Azaz 1001110110.
Ez a mi pénzünk.

Az a papír vagy fémdarab, ami a zsebedben lapul, egyetlen dologban különbözik a digitális jelektől: nehezebb. Értéke nincs, vásárlóereje pláne. Az csak egy papír fecni. Szép, színes, halott pasas fényképével rajta (vagy újabban már halott nőével is, na nem itthon).

Kuncze Gábor bejelentette: ha sokat vádolják az SZDSZ-t, akkor ki fogja adni személyes jegyzeteit a koalíciós megbeszélésekről.

Tudod: ha te így, hát én is így!
Nem számít, hogy én bukok, mert te még nagyobbat fogsz!
Érted: zsarol a bajusz!

És ha jegyzetek mégse érnek el eredményt, hát elköt egy Tupoljevet, megrakja Strabag téglával, és nekivezeti az Országháznak! Azt!
A Kossuth téren meg ünnepel a tömeg, amíg meg nem szállnak minket a NATO csapatok, azoknak meg hiába kiabálják artikulálatlanul, hogy ÁVH! ÁVH!, kurvára nem fogják érteni.

A fasz kivan. Ez az ember hisztizik? Hogy ne mondjál csúnyákat ránk, mert megmondalak?
Kedves Kuncze Gábor: nekem lenne igényem, hogy a többi jegyzetébe is belenézzek, mielőtt el tetszik helyezkedni a botkormány mögött.

Szabad?

...
...
...
- Te János, én kirúgom az Ágit.
- Mi van, Feri, megint szívtatok a Klárival?
- Nem erről van most szó. Én kirúgom az Ágit.
- De miért?
- Sonkás. Nem tetszik.
- Ennyi? Apróság!
- Ennyi. Hogy adja el így az egészségügyet? Sonkásan?
- Még mindig azon a hülye videón rágod magad? Meg akarod mutatni, hogy de, leváltod?
- Nem erről van szó. Ki kell rúgnom.
- Miért van itt sötét? Lámpát igazán kapcsolhatnál már!
- Drága az áram. Spórolunk.
- Készülsz a kormányfői nyugdíjra, mi?
- Te, János... azok a szavazatok... drágák voltak?
- Te miről beszélsz? Mondtam már, hogy a Gabi csinálta!
- Tudom, tudom. De drágák voltak? Vagy csak elvitted őket vacsorázni?
- Még köss bele, hogy hogyan néznek ki a fogaim, jó? Tudod mit? Tőlem legalább nem félnek, hogy egy bárszékkel szétverem az első sorban ülők fejét!
- Én ki akarok szállni ebből az egészből.
- Nem teheted! Miattad adtam fel mindent! Beléptem még abba a rablópártba is a kedvedért!
- Döntöttem. Kiszállok. Elegem van.
- Hogyan szállsz ki? Arra gondoltál már?
- Itt van ez a két pirula. Beveszem a pirosat.
- Feri, ne! Köpd ki! Köpd ki!
...
...
...

Feri mentálisan alkalmatlan a kormányzásra. Ez tetszik. Azért alkalmatlan, mert "aki elmond 1 órás beszédet, és nem érinti az ország egyetlen fontos ügyét sem, az mentálisan alkalmatlan az ország vezetésére".

Ez szép kép. Ahhoz viszont, hogy megfessük a hátteret, szükségünk lenne a paletta többi részére is.

Felvesznek az emberek hitelt mindenre, árura, nyaralásra, akármire. Olyan dolgokra fizetnek bünagy kamatot, amik már akkor se tetszettek, amikor hazavitték őket.

Ha meg elkülöníted az egyiket, és leülsz vele beszélni, racionálisan, hogy ez így nem okos intézése a dolognak, akkor egyből jönnek, az oktatás! Ez a válasz mindenre, az oktatás!

Tekivagy?
Akarsz mit?
Hiszel miben?
Fizetsz mennyit?

A tegnapi bejegyzés mérsékelt sikerére reagálva paradigmát váltunk, és elővesszük George Carlint, és az ő radikális megoldásait, avagy hogyan szorítsuk vissza a politikai és vallási radikalizmust és a velük kéz a kézben járó populizmust?

Magyar vagyok - bár egyesek erről másként vélekednek -, s mint ilyen, értek a focihoz, ugye.
Sőt, ahhoz is, hogy a foci és a magyar foci pár röpke évet kivéve sose volt egy és ugyanaz. Nagyon nosztalgikusan úgy lehetne fogalmazni, hogy volt idő, amikor volt és a magyar foci, és mindenki más csak utánunk kullogott, ma meg pont fordítva van. Hogy volt idő, amikor a brazil támadó stílust még magyar támadóstílusnak hívták, mert, mint gyakorlatilag minden létező dolgot az univerzumban, azt is mi találtuk fel. Itt kell hozzátenni, hogy ugyanakkor anno a vb-selejtezőkre annyi ország nevezett, mint amennyi most bejut.

Tanácsot adni jó.
Jó pénzért bármit.
Állami szervnek pláne, plusz ÁFA, plusz amit ugye visszatérítünk.

Jó pénzért le lehet írni egy tanulmányban, hogy a világon három operációs rendszer van, IBM, Microsoft és Linux, továbbá, hogy az IBM-hez és a Linuxhoz programozói tudás kell, de a Microsofthoz nem.

Flóri azt mondta volt, hogy ha a Gárda tényleg nem a cigányok ellen van - bár a jelek nem erre utalnak -, akkor biza a cigányoknak a Gárdában a helyük.

Érted? Odadobta a kesztyűt! A Gárdának! Érted? Hogy határolódjanak el tőle!