A vasárnap esti megmondóműsorba belehallgatva ütötte meg a fülemet a TASZ nevének igen kreatív, allegórikus újrahasznosítása: aki a holokausztot tagadja, az egy tasz. Függetlenül attól, kicsoda-micsoda is a TASZ, és miket tett az elmúlt években – a teljesség igénye nélkül: állami cégvezetők juttatásainak nyilvánossá tétele, a parkolási pénzek nyilvánosságra hozása, a Grippen-ügylet ellentételezésének nyilvánossá tétele, és hasonló taszságokért küzdenek. Bizony, mert míg én pl. kiírom magamból, azt nagyrészt úgy hagyom, ők nem röstellnek bíróságra járni, hogy érdemi változás történjen.

Véget ért a középkor Európában. Mert az olyan. A hagyomány utolsó védőbástyája is ledőlt az aufklérerek szüntelen ostroma alatt. A világ újabb nagy lépést tett a végitélet felé. Vagy nem. Egyáltalán, mi a rossebb az a feudalizmus? Társadalmi berendezkedés? És milyen? Csak mert ha ezt meg akarjuk válaszolni, akkor eleve elrendelve tévedésre, hovatovább, polpotizmusra vagyunk ítélve. Meg egyébként ki az a Machiavelli, és már megint mit ugat évszázadokon átívelve bele a hagyományos elit dolgaiba? A jogszerzés szolgálatért cserébe nem annyira forradalmi dolog, és még csak monarchia se kell hozzá: Svájc, Amerika, a szabad városok, vagy a köztársaságkori Róma is milyen jól elvoltak király nélkül, mégis működtek/működnek, méghozzá ugyanazon elv mentén, ami már az első, autonóm és önellátó emberi közösségeket is jellemezte - if you don't contribute, don't complain (ha nem járulsz hozzá, ne panaszkodj). Az európai monarchiák története - melyekre később a feudalizmus cimkét ragasztották - nem azt a stabil és változatlan struktúrát mutatják, amit elvárnánk.

Amerikában nem úgy megyen ugye a szavazás, hogy fogod a fényképes azonosítóidat (plusz lakcímkártya), és besétálsz szavazónapkor a körbe (vagy visznek szervezett keretek között, városnézésnek álcázva, és addig nem kapsz büfét, amíg be nem húzod az X-et a megfelelő rubrikába), és ragasztasz egy borítékot, hanem ott előre jelezni kell, hogy borítékolni szeretnél (vagy képernyőt tapicskolni). Arra már volt ötlet, hogy itthon is be kéne vezetni valami előzetes szűrőt, hogy az álompolgár tettrekészségét, neadjisten felkészültségét mérje, de a másodfokú egyenlet azért szerintem sok, meg igazságtalan a sztereotip bölcsészekkel és segélyezettekkel szemben. De akkor mi legyen? Van pár ötletem.

Legyen egy tök általános, témába vágó kérdés az elején. Mondjuk, hogy jelenleg mely párt(ok) van(nak) kormányon? Ha hinni lehet a közvéleménykutatásoknak, akkor a szavazati joggal rendelkező népesség 67%-a (!!!) egyből menne a levesbe, vagyis érvénytelen lenne az íve. Ez már elég nagy előny. Hátránya, hogy ha csupán az MSZP-Fidesz-SZDSZ-KDNP-MDF ötöst írjuk be, akkor nagyrészt a Jobbikosok meg a nyugdíjasok döntenék el a választást, ezért javaslom, hogy beugratós kérdésnek vegyük fel a listára a az MSZMP-t, az majd kiszűri az elvarázsolt kedves idős néniket a cenzusból, meg a kisunokáikat is. Viszont aki beírja pluszba az MKKP-t, az kapjon egy csokis kekszet.

Ha akarom, úgy nézem, hogy a hatalom mértéke egyenlő azzal, hogy az egyén mekkora energiamennyiség felett rendelkezik. A monarchikus államrend, a vallási és közösségi hagyományaink mind a mezőgazdasági berendezkedésben gyökereznek. Az emberiség létezése óta a fő energiaforrás innen származott. Az európai monarchiák és az egyéb, hagyományos struktúrák hanyatlása végigkövethető, ahogy megjelentek és elterjedtek a nem mezőgazdasági alapokon nyugvó energiahordozók a termelésben, és főleg a haditechnikában.

A hozzáadott érték fogalma aránylag egyértelmű: egy termék az adott környezetben számtalan faktor alapján bizonyos értékkel bír. Más környezetbe helyezve ez az érték növekedhet, ám ehhez energiát kell felhasználnunk, hasznunk gyakorlatilag a kockázati felár, vagyis szerencsésnek áll a világ. Mindez igaz egészen addig, amíg kizárólag emberi vagy állati izomerőről beszélünk. A középkorban a vitorlás hajók, a szélmalmok, a vízimalmok és hasonló szerkezetek voltak az egyetlenek, amik energiatöbbletet termeltek, vagyis ezek voltak a haszon igazi forrásai, elterjedésük fenekestül forgatta fel az adott termelési szektor, társadalmi réteg hatalmi viszonyait. Tessék megnézni a holland fűrésztelepek átalakulását, és Hollandiának, mint világkereskedelmi hatalomnak a születését. Igen, a szélmalom volt az oka.

Poszt kádárikus demokrácia, ahol az általános választójog vermébe estünk, és képtelenek vagyunk az ország érdekeit a rétegérdekekkel bármilyen távon is egyeztetni. Az ország érdeke ugye az lenne, hogy minél többen dolgozzanak, minél több adózott jövedelmük legyen, és jogbiztonság legyen. A jogbiztonság alatt azt értem, hogy egy cselekedet következménye nagy valószínűséggel, előre leírt szabályok alapján megjósolható. Nos, ez hiányzik.

Mi az a szolidaritás?

A szolidaritás az, amikor lemondasz az általad birtokolt javak egy részéről a közösség egy másik tagjának a részére. Ez nem feltétlenül pénz vagy egyéb tárgyi érték, lehet az időd vagy energiád egy része is.

Ez a fajta látszólag önzetlen viselkedés nem egyedül az emberre jellemző, több szociális állatfajnál is találunk hasonlókat: ahogy az elefántok egymást támogatják, vagy ahogy a hiénakutyák etetik sérült falkatagjaikat.

Ez a fajta önkéntes segítség kis közösségekben jól tud működni: elvi célja és egyben oka is az, hogy a közösség tagjai egymásra vannak utalva a túlélés érdekében. Ma én vagyok önzetlen veled, és remélem, hogy holnap, amikor nekem lesz szükségem segítségre, megkapom tőled. Ha mégsem, azzal a segítséget megtagadó azt kockáztatja, hogy legközelebb a közösség többi tagja nem fog rajta segíteni.

Amikor nem közvetlenül az egyén dönt a szolidaritásra felajánlandó javak mértékéről és azok felhasználásáról, csupán az azokat meghatározó szabályokat alkotó személyekről szavaz – „választ” –, az lenne a szociáldemokrácia. Itt viszont a segítség nyújtója és a segítség kapója között a viszony áttételes lesz csupán, a segélyezett nem a segély megtermelőjét társítja arcként a kapott segítséggel, hanem a segítség „kiutalóját”.

Ha pusztán azért teszel valamit, mert nem értesz egyet a tiltásával, az nem bűncselekmény, mondta a független magyar bíróság.

Mint jogkövető, elitkövető, konzumidióta birka ember, aki én vagyok, holnaptól a következő dolgokat nem fogom megtenni, mert nem értek velük egyet:

Én nem értem a fene nagy protekcionizmust.
Hogy külföldi ne vehessen magyar földet, vagy MOL-t.
Ezzel ugyanis nem csak azt mondjuk, hogy a külföldi az nem mindegy, mit vehet: azt is mondjuk, hogy a magyar nem mindegy, hogy kinek adja el.

Tölgyessy Péter, 2008.04.29:
"A Fidesz évi hat-nyolcezer szavazáson tesztelheti a kispártokat. A költségvetési törvényhez benyújthatja mondjuk Budapest összes kívánságát, mindent, amit Demszky Gábor valaha is kért a kormánytól. Ha az SZDSZ megszavazza, sérül a konvergenciaterv. Ha leszavazza, a főpolgármester magyarázhatja ezt a BKV sztrájkolóinak."

"Lendvai Ildikó és 147 szocialista képviselő 20 kérdésben kezdeményezett népszavazást. "Válaszként" Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője és Semjén Zsolt, a KDNP frakcióvezetője, illetve 151 ellenzéki képviselő nyolc kérdést nyújtott be az OVB-hez."

Kérdés: mi az öreganyjuk vasporos picsáját csinálnak?
Képviseleti demokrácia?
Minek?
Kinek?

Ezt már régóta ki akartam adni magamból, de csak mostanra jutottam el oda, hogy nagyjából megfogalmazzam.
Azaz hogy mit is gondolok a mi nagyszerű politikusaink felém intézett, gondosan megfogalmazott kérdéseiről. Vagyis a népszavazósdiról.
És nem a mostaniról

A tegnapi bejegyzés mérsékelt sikerére reagálva paradigmát váltunk, és elővesszük George Carlint, és az ő radikális megoldásait, avagy hogyan szorítsuk vissza a politikai és vallási radikalizmust és a velük kéz a kézben járó populizmust?

A képviseleti demokrácia, amiben élünk, fura dolog. Egyrészt deklarálja a népfelség elvét, másrészt ugyanezen népfelségnek önként támaszt korlátokat. A szavazati joggal rendelkezők képviselőket választanak, meghatározott időtartamra. Ezek a képviselők képviselik (bocs) a választók akaratát a törvényhozási folyamatban.

Ma itthon minden adóforintból több mint 70 fillér szociális támogatásra megy el. Ez azért felvet pár dolgot. Egyrészt miért ilyen irdatlanul sok? Másrészt, ha ilyen irdatlanul sok, akkor miért élnek emberek ilyen rosszul?

Azt hiszem, tudom a választ. Kicsit összeesküvés-elmélet szagú lesz, de hajrá.
Van ugye ez a dolog, amit ma röviden demokráciának hívunk, hosszabban képviselete demokrácia, vagyis köztársaság. Fontos megkülönböztetni a képviseleti és a közvetlen demokráciát.