Hankiss Elemér jegyzettel jelentkezett az Indexen vagy egy hete, vagyis lehetett akár a múlt évszázadban is, azóta volt már Sajóbábony, avagy polgárháború kontrollált keretek között (apa, kezdődik?), és sok minden más. De mégis. Mert hibásnak és hiányosnak érzem a megállapításait. Külön kiemelés nélkül, különben idézném a nagy részét.

Kölcsönösség

Minden egyes forint elvételét csak akkor fogadja el az, akitől a „társadalmi igazságosság” jegyében elvétetik, ha azért „kap” valamit cserébe. Nagyon jó dolog a közösségi kockázatvállalás, ha oda-vissza hat, de jelenleg ez elég egyirányú.

Igazságosság

A társadalmi igazságosságot is csak és kizárólag a közösségi kockázatvállalás szemszögéből érzem helyesnek levezetni: egy társadalom elemi érdeke, hogy a lehetőségekkel és a képességekkel rendelkezők halmazainak a lehető legnagyobb közös metszete legyen – erre érdemes áldozni.

Védtelenség

Az államnak alapvető feladata az állampolgárainak a védelme: az állampolgár védelme más államoktól, az állampolgár védelme más állampolgároktól, és – s ez talán a legfontosabb – az állampolgár védelme magától az államtól. Azt, hogy az első két kategóriában államunk az utóbbi időben elég rosszul teljesít, láthattuk, de érdekes mód a harmadikat még mindig nem nagyon kérik számon a tömegek.

Szinkron

Ha a nép gazdagodik, természetesnek veszi, hogy az uralkodó elit is gazdagodik. Ám ha egy nép szegényedik, akkor az uralkodó elitnek nem hogy nem ildomos továbbra is gazdagodnia, hanem illik élen járnia az áldozathozatalban – lásd közösségi kockázatvállalás.

Arány

Hankiss írását főleg az önkéntes jótékonyságra hegyezi ki – de mit vár ott, ahol az állam az éves megtermelt javak nagyjából 50%-át beszedi, s az átlagos háztartás bevételeinek 35%-a különböző módon az államtól származik? Milyen plusz szerepvállalást szeretne ezek mellett az arányok mellett? Egyáltalán, miért nem az állami feladatok és az állam szerkezetének átalakítását kéri számon, miért az állampolgárt szapulja tovább?

Középosztály, főnév. Jelentése:

The Economist: akinek a bevételéből az alapvető szükségletek – lakhatás, étkezés, oktatás, egészségügy – kielégítése után a harmada megmarad megtakarításokra, vagy rekreációs tevékenységekre.

Arisztotelész: akik nem is gazdagok, de nem is szegények, s akik által – s akikkel szövetségben – egy demokráciának léteznie és működnie kell (kéne). Más szóval egy állam politikai rendszere csak annyira erős és stabil, amennyire a középosztálya.

Szerintem: az, akinek a napi megélhetése nem függ a központi újraelosztástól.

„A misztifikáció az az eszköz a parancsnok kezében, amelynek közvetítésével a szeretet és a félelem – mindkettő mindig nagyon képlékeny fogalom – csalással és hízelgéssel ráveszi a beosztottat, hogy kövesse vezérét, sőt, néha arra is, hogy előre megsejtse a parancsnok akaratát. A titokzatosság azonban a valós vagy vélt távolság kérdése, amelyet a parancsnoknak meg kell teremtenie vagy ki kell találnia.”
- John Keegan: A parancsnoklás álarca

Misztifikáció: elhallgatott, vagy akár elhazudott történetek, az okok elfedése kitalált dolgokkal, eltemetése mesterséges kakofóniában.

Megsejteni a parancsnok akaratát: vélt azonosulás a felettünk és a mellettünk lévőkkel, beleérzése, belelátása vágyainknak mások mondataiba, tetteink felelősséghárító igazolása.

Távolság: lehetővé teszi, hogy akár a vezér, akár az alattvaló „váltson”, ha a dolgok mégsem úgy alakulnak (ti. kiderül az igazság), ahogy reméltük.

Ki kell találnia: egyes pragmatizmusok helyesek, mások helytelenek, ez nagyon fontos.

Utolért az állami nyomda legeslegújabb népnevelő kiadványa, az Adókalauz Budai Bernadett előszavával. Mottónk: „Ha örömtelivé nem tehetjük az adózást, legalább hadd segítsünk!”. Hogy miben? Azt speciel az elolvasása után sem tudom. Lehet, hogy bennem van a hiba?

Az elején kis felvilágosító színesekkel indulunk (mi az adó? – amit az állam beszed)(miért szedi be? – hogy odaadja másnak), a zárójeles részekkel le is tudtunk vagy két oldalt. Utána jön három oldal grafikon, ahol megszemlélhetjük oszlop és kördiagramokon is, hogyan éri el az állami kassza a 100%-os feldolgozottságot. Hogy ezekből a szeletekből hol bújik a korrupció, hol vannak fölösleges, önmagukért való tételek, azt mindenki satírozza be érzése szerint (figyelmeztetés! az egészet nem ér erősen rányomva átsatírozni, mert kiszakad a papír – ugyanígy nem tudjuk elfogadni, ha valaki kisatíroz a vonalak közül). Hopp hat oldal megint megvolt.

Az államszocializmus malmai lassan őrölnek, de most már miniszterelnökünkhöz is eljutott az a felismerés, hogy a válság az egyben lehetőség is lehet akár. Most mond. De csak az után, hogy nézzük vissza, mit is hozott ki a beszédkikerülős válságból – semmit. Azt mondta, hogy márpedig ő aztán úgy szembe megy a tsz-elnök platformmal, hogy azt se tudják, merre bújtassák a pénzt meg a rokonokat és üzletfeleket, ehhez képest némi ámokfutás után maradt minden a régiben. Miért pont most húzna elő bármi értelmeset vagy újszerűt a tarsolyából a helyzet megoldására? Gyanítható, hogy ugyanazt tervezi, amit eddig.

Szűcs Erika miniszter asszony szerint a rendszeres szociális segélyre és a közmunkaprogramokra együttesen 97 milliárd forint jut, aminek 80%-a az előbbi, vagyis segély. Beosztottja, Bárdi Attila szerint közmunkaprogramokra 12,5 milliárd jutott idén, 26 ezer embernek. A Pénzügyminisztérium szerint a rendszeres szociális segély pedig úgy 25 milliárd forint, vagy 140 ezer embernek (van sok más támogatási forma is, de a miniszter asszony nevesítette, hogy a rendszeres szociális segélyről van szó).

Drága parlamentünk egyszerű többséggel csakazértis megszavazta a Robin Hood adót. Hiába mondta a Fidesz, a KDNP, az SZDSZ, az MDF és több független is, hogy ezt már azért nem. Hiába van számszakilag kisebbségben a kormány, lám, meglett a pillanatnyi többség. Az MSZP-nek fontos volt, hogy átmennyen, a többieknek meg úgy tűnik, annyira nem volt fontos a mai szavazás. Ez van. Ennyire érdekeljük őket.

Az ellenzék jelen lévő tagjai persze nemmel szavaztak egy újabb alanyi jogon járó ártámogatásos borzadályra, de csak úgy tessék-lássék, hogy bekerüljön a hírekbe, hogy ők biza ellenezték. Nem árt ám az ilyet átengedni, hátha kormányra kerülnek, és akkor meghosszabbíthatják. Az ártámogatást ugyanis nem a fogyasztó kapja, nem is a termelő, hanem a(z állami) szolgáltató. Vagyis az ártámogatás is csak egyike azon eszközöknek, amivel az állam a te pénzedből saját pénzt varázsol.

Invesztirúraháborúk, csapó kettő. Az invesztitúra a romkat egyházban az a jog, hogy ki nevezi ki a püspököket. Mivel a püspök rendelkezik a püspökség javai felett, így gazdasági és politikai hatalommal bír a kinevezett. E felett a jog felett harcoltak annak idején Henrikék és a pápák sokat, avagy kié a hatalom és a tekintély, kinek az érdeke, akarata érvényesül.

Most ott tartunk, hogy a pápa kikel az olasz császár Berlusconi ellen. Meg akarja mondani, milyen politikát folytasson. Hány hadosztálya van a Vatikánnak? És hány hadosztály parancsnokának akarja megmondani, mi a helyes? Mert ez nagyon nem mindegy. Az egyház nem mondja meg, hogyan kell az államháztartást igazgatni, hogy nézzen ki a közigazgatás, mekkora adót vessenek ki. Nem így politizál. Van neki egy erkölcsi zsinórmértéke, amire, mint színes kis gyöngyöket, felfűzi a világ történéseit, és amit nem sikerül, azt elveti.

Mikor én általános iskolás alsós voltam, még tomboltak a kommunizmus utolsó évei. Akkor tanítottak meg számolni és nem visszakérdezni egyszerre (ez utóbbi nekik se sikerült).

Nem tudom, ma hogy néz ki egy számolófüzet, de annak idején voltak ilyen sematikus ábrák benne, amiket gépnek hívtak, és abba papír alapon beledobáltunk dolgokat, és a másik felükön kijöttek másfajta dolgok, eltérő darabszámmal, és bele kellett írni a stilizált ábra közepébe, hogy mi is történik a gépben?

Például ha beledobunk négy almát, mi fog az alján kijönni? Mivel a rajz leginkább egy mákdarálóhoz hasonlított, az első tippem az almapüré volt, ám a tantónéni szerint ez nem volt jó válasz, de megdicsért a kreativitásomért. Plusz beírt az üzenőbe anyámnak. Ugyanis az alján három körte jött ki, tehát a helyes válasz az, hogy mínusz egy.

Az én első gondolatom az volt, hogy egyrészt lenyúltak egy almára, másrészt mi a rossebet csináljak most a körtékkel? Ül valami kis gnóm az üres mákdarálóban, és elcsórja az almákat, de hogy ne tűnjön fel egyből, rafkósan körtéket dobál ki az alján, nehogy össze tudjam hasonlítani?

Az iskola az életre készít fel, ugyanis a jóléti állam pontosan így működik, csak akkor még nem tudtam.

(az illusztrációval rohadt sokat dolgoztam, tessék megdícsérni)

Ha akarom, úgy nézem, hogy a hatalom mértéke egyenlő azzal, hogy az egyén mekkora energiamennyiség felett rendelkezik. A monarchikus államrend, a vallási és közösségi hagyományaink mind a mezőgazdasági berendezkedésben gyökereznek. Az emberiség létezése óta a fő energiaforrás innen származott. Az európai monarchiák és az egyéb, hagyományos struktúrák hanyatlása végigkövethető, ahogy megjelentek és elterjedtek a nem mezőgazdasági alapokon nyugvó energiahordozók a termelésben, és főleg a haditechnikában.

A hozzáadott érték fogalma aránylag egyértelmű: egy termék az adott környezetben számtalan faktor alapján bizonyos értékkel bír. Más környezetbe helyezve ez az érték növekedhet, ám ehhez energiát kell felhasználnunk, hasznunk gyakorlatilag a kockázati felár, vagyis szerencsésnek áll a világ. Mindez igaz egészen addig, amíg kizárólag emberi vagy állati izomerőről beszélünk. A középkorban a vitorlás hajók, a szélmalmok, a vízimalmok és hasonló szerkezetek voltak az egyetlenek, amik energiatöbbletet termeltek, vagyis ezek voltak a haszon igazi forrásai, elterjedésük fenekestül forgatta fel az adott termelési szektor, társadalmi réteg hatalmi viszonyait. Tessék megnézni a holland fűrésztelepek átalakulását, és Hollandiának, mint világkereskedelmi hatalomnak a születését. Igen, a szélmalom volt az oka.

A tegnapi folytatása, több nincs (a harmadik rész még szerintem is szar lett, többet meg nem írtam meg, mert kiderült, hogy ez nem az, aminek látszik). Most várom, hogy mi derül ki még a "programról, ami nem program".

A forrás innen származik. Ferenc teljes, 39 oldalas dolgozata. Osztályozzunk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, nem árt rendet vágni abban a káoszban, amit összehordott.

Azt mondta, ha nem szavazzák meg, lemond.

Második rész, amiben Micimackó útvonalkereséssel tölti a reggelt.

"Gondolj! Gondolj! Gondolj!" - ütötte ököllel saját fejét, de nem kapcsolt be a GPS.

Mitől versenyképes egy ország? Modellek helyett egy saját elmélet: az az ország versenyképes, ami olyat tud, és úgy, ahogy mások nem, de másoknak nagy szüksége van rá. Jobban függnek tőle, mint ő másoktól. Többet exportál, mint importál.

A forrás innen származik. Ferenc teljes, 39 oldalas dolgozata. Osztályozzunk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, nem árt rendet vágni abban a káoszban, amit összehordott.

Azt mondta, ha nem szavazzák meg, lemond.

Első rész, avagy a demagógia csimborasszója, magyarán bevezetés.

"Demagógia: amikor tudod, hogy amit mondasz, az nem igaz, és azokat, akiknek mondod, hülyének nézed."

"2007 ősze, az akkor 48 pontban összefoglalt kormányzati cselekvési terv bejelentése óta azt képviselem, hogy a szerkezeti átalakítások mellett a hangsúlyt egyre inkább a társadalmi kultúra megújítására kell helyeznünk."

Nem, Feri, nem! Tarthatatlan, működésképtelen, finanszírozhatatlan szerkezeteket védesz! Rossz irányba mész! Meg mi a rossebb az a társadalmi kultúra? És mit kell rajta megújítani?

Dr. Bárándy Gergelynek csípi a szemét a képviselői vagyonosodási vizsgálat.

Első sorban a jogharmonizáció és a kodifikáció problémáira kívánja persze felhívni a figyelmet, főleg az APEH vonatkozásában. Dr. Bárándy Gergely jogász ember, az OIT tagja, így tudnia kell, hogy a kodifikáció és a jogharmonizáció, az ellentétek feloldása helyenként - a saját tanárai szerint - a legrosszabb pártállami időknél is súlyosabb állapotban van. Dicséretes, hogy szót emel ellene. Annál is inkább, mert Dr. Bárándy Gergely többek között országgyűlési képviselő is, ilyenformán sok millió szintén elégedetlen és aggódó honfitársával ellentétben neki közvetlen, napi lehetősége van, hogy a kilátástalan helyzeten változtasson, azt jobbá tegye.

Én vagyok a köz ellensége. Legalábbis a közszolgáltatásoké. Persze nem, de most az leszek.

Fizetek ugye adót, eddig tiszta, ebből tartják el az államot: épül az autópálya, megy a segély, meg a gyógyszerártámogatás, meg a közszolgák fizetése. A közszolga, a közalkalmazott ugye nem fizet adót, de a munkájával hozzájárul az állam fenntartásához, mondjuk kiosztja a gyógyszerártámogtást, vagy megtanítja a gyereknek az iskolában, mi az a gyógyszerártámogatás.

Szikszó, Gárda, megélhetési demonstrálók és megélhetési kisebbségi képviselők verbális összecsapása, nyilatkozatháborúja. Akit érdekel, nézzenek videókat.

Engem egy dolog ütött szíven, mégpedig Murányi Levente, a Jobbik alelnökének azon megállapítása, hogy a liberalizmus az ocsmányabb, mint a nácizmus, vagy a kommunizmus.

Fixáljuk az embereket.

Az egyik embereket azzal fixáljuk, hogy függetlenítjük a juttatásaikat a realitásoktól, a másikakat meg azzal fixáljuk, hogy az egyikeknek a fixált juttatásaikat függetlenítjük a realitásoktól.

Hogy is megy ez?

A segély, a nyugdíj az fejenként egy fix összeg. Max. nőni tud, csökkenni nem. Mivel fejenként fix, előre meghatározott képlet alapján, azért a jogosultak számszerű szaporodása a teljes volument növeli. Ugye.

Az van, hogy a segélyt, meg a nyugdíjat valahol meg kell termelni. A termelés mértéke az, ami megmondja végső soron, hogy az államnak mennyi a bevétele, azaz mire mennyit tud költeni, a különbséget meg jól felveszi hitelbe. Ha az állampolgár meg követi a példát, hát jól lehülyézzük, hogy nehogy már hitelből hitelbe éljél, tanuljál már meg számolni, baszki.

Poszt kádárikus demokrácia, ahol az általános választójog vermébe estünk, és képtelenek vagyunk az ország érdekeit a rétegérdekekkel bármilyen távon is egyeztetni. Az ország érdeke ugye az lenne, hogy minél többen dolgozzanak, minél több adózott jövedelmük legyen, és jogbiztonság legyen. A jogbiztonság alatt azt értem, hogy egy cselekedet következménye nagy valószínűséggel, előre leírt szabályok alapján megjósolható. Nos, ez hiányzik.

Feri ide, Feri oda, majd ugyanezt eljátsza Viktor, egyet jobbra, egyet balra, mint valami rossz diszkóban.
Csökkentsünk áfát! De nem, mert az populista! És az ellenérveink nem kevésbé!
Ez itt akkor most verseny, hogy ki a nagyobb populista, kezitcsókolom?
SMS szavazás, meg minden?

Az van, hogy 20% az ÁFA. Az ÁFA az kemény dolog, mert nem érdekli, hogy mennyit keresel, meg hogy mit veszel, arányaiban ugyanannyi a vizes zsemlére meg a böszme nagy plazmatévére is. Az ÁFA az egy populista dolog, ÁFÁ-val játszani nem kevésbé.

Agitprop kezdőknek és haladóknak.

Aki a monoki kurzust elvégezte, az nagy előnnyel indul a képzésen.

Kiment a kormány Dobogókőre, és ott tanácskozott.

Hogy miről? Amiről korábban jól megmondták, hogy azt már nem!

Van ugye a ráeszmélés - és ráeszméltetés -, hogy a szociális rendszer az így nem jó. Ezt nyomják a csapból is. Ekkor jön Monok, és elkeseredésében - mert az állam nem tesz semmit - megpróbálja saját hatáskörben megoldani. Le vannak ugatva, le vannak rasszistázva, nagyüzemileg.

Mi az a szolidaritás?

A szolidaritás az, amikor lemondasz az általad birtokolt javak egy részéről a közösség egy másik tagjának a részére. Ez nem feltétlenül pénz vagy egyéb tárgyi érték, lehet az időd vagy energiád egy része is.

Ez a fajta látszólag önzetlen viselkedés nem egyedül az emberre jellemző, több szociális állatfajnál is találunk hasonlókat: ahogy az elefántok egymást támogatják, vagy ahogy a hiénakutyák etetik sérült falkatagjaikat.

Ez a fajta önkéntes segítség kis közösségekben jól tud működni: elvi célja és egyben oka is az, hogy a közösség tagjai egymásra vannak utalva a túlélés érdekében. Ma én vagyok önzetlen veled, és remélem, hogy holnap, amikor nekem lesz szükségem segítségre, megkapom tőled. Ha mégsem, azzal a segítséget megtagadó azt kockáztatja, hogy legközelebb a közösség többi tagja nem fog rajta segíteni.

Amikor nem közvetlenül az egyén dönt a szolidaritásra felajánlandó javak mértékéről és azok felhasználásáról, csupán az azokat meghatározó szabályokat alkotó személyekről szavaz – „választ” –, az lenne a szociáldemokrácia. Itt viszont a segítség nyújtója és a segítség kapója között a viszony áttételes lesz csupán, a segélyezett nem a segély megtermelőjét társítja arcként a kapott segítséggel, hanem a segítség „kiutalóját”.

Az kormányszóvivői hírportálrul.

Megkésve bár, mert már sokan és sok helyen írtak róla, és nem olvastam mindet közel se, így amit leírok, az sanszos, hogy máshol már megjelent, de degeljek meg, hogy egy szakmámba vágó kormányzati projektet ne fikázzak szét.

Olyan ez nekünk infósoknak, mint mezőgazdászoknak a mezőgazdasági támogatási rendszer szidása.

Voltam nyaralni. Hurrá. Jó is volt, meg volt benne rossz is.

Csajom pár éves volt, amikor lehetőséget kapott valamikor a '80-as évek végén, hogy Csíkszeredából a Magyar Vöröskereszt segítségével Zánkán nyaraljon, és most, a nyaralásból visszafele megálltunk múltidézni.

Hallod. Én keresztbe feküdtem a saját agyamban, többször is.

Amikor leülök a gép elé, mindig felmegy a fejre a fülhallgató, és általában a Thunderdome összes megy benne.

A stílusban előszeretettel használnak bootlegeket kultfilmekből, egyes számoknak egészen egyéni ízt adva.

Promo-nak van egy száma, a címe "I am the law!". Ismerős volt, csak nem tudtam, honnan.

Aztán olvastam a Repulbicator-on Rékuc egyik írását (még nincs élesítve), ami mellé már be volt szúrva az itt látható kép, és leesett. (közben élesítve lett, de a kép eltűnt, úgyhogy tulajdonképpen megmentettem némi bitet a pusztulattól)

Hát persze, hogy Dredd az! (Sly hangján).

Akartam csinálni egy hülye táblázatot, hogy hogyan lehetne kevesebb korlátot állítani a legális jövedelmek bővülésének, vagyis egy igazi progresszív adórendszer a jelenlegi bérstruktúrában, változatlan költségvetési kiadások mellett mekkora pluszt vagy mínuszt eredményezne.

Utána azt szerettem volna írni, hogy adok egy számlaszámot, ahova lehet nekem pénzt utalni, mert már okosabb elemzést csináltam, mint amilyet legtöbb parlamenti képviselőnk képes kiizzadni. Még a képviselői, vagy bizottsági juttatásokra se tartottam volna igényt, elég lett volna a költségtérítés, amivel jól nem számoltam volna el.

Van egy nagyon takaros kis elgondolás, hogy aszongya, "több maradjon az emberek zsebében!". Ez jó, maradjon. Hogy hogyan? Csökkentsünk adót! Na ne már. Elavult, drága, pazarló struktúrák adótartamát csökkentsük? Ha a fogyasztást csökkentjük, azonos kinyert paraméterek mellett, akkor marad több az emberek - és majd látjuk, hogy egyben az ország - zsebében!

Ha pusztán azért teszel valamit, mert nem értesz egyet a tiltásával, az nem bűncselekmény, mondta a független magyar bíróság.

Mint jogkövető, elitkövető, konzumidióta birka ember, aki én vagyok, holnaptól a következő dolgokat nem fogom megtenni, mert nem értek velük egyet:

Szivem repes, amikor Navracsics Tibor közli, hogy a Fidesznek kéne program, mert az emberek most már a Fideszre vetik vigyázó szemeiket, programilag. Mert a Fidesznek olyanja nem nagyon van, pedig hát kéne.

És ezt nem én mondom, az MSZP-s, SZDSZ-es, liberálbolsevista, zsidóbérenc-fasiszta hobbiblogger, aki szabadidejében a judeokapitalista karvalytőkének árulja az országot, hanem Navracsics. Most akkor vagy ő is az előbb felsoroltak mindegyike, vagy ugyan oda jut, ahova minden szürkeállománnyal rendelkező ember (akik nem tudjuk, mennyien vannak).

Mert főnöke meg már holnap előrehozott választana. Mos már kéne a program, hogy mit is csinálnak majd ők a 2/3-ukkal. De lesz-e 2/3-ad? A magyar választási rendszernek hála lehetetlen előre megmondani. Tekintsünk hát a múltba, régre és közelre! (forrás: www.valasztas.hu)

Képzeld el, hogy egyfajta orwelliánus-madácsos álomvilág létezik. Falanszter 2.0.
Január elsején, józanodás után beterelnek mindenkit a Nagy Gyárba, és ledolgoztatják vele a gyár és a mellé épített medencés üdülőkomplexum költségeit.

Azt a magyar szocialista valóságot, azt.
Agácafával, bár az olajkályha bele sem szagol.

Mert mi van? Vannak kérem fűtőerőműveink, távfűtésileg.
Azoknak van ugye egy megtérülési rátájuk, azaz ki lehet számítani, hogy egy erőmű bizonyos paraméterekkel és leadott hőmennyiséggel hány fogyasztónál és milyen áron rentábilis. Ha nem rentábilis, mi lesz? Kipótoljuk adóból, az lesz. Meg megakadályozzuk, hogy le lehessen róla kapcsolódni.

Én nem értem a fene nagy protekcionizmust.
Hogy külföldi ne vehessen magyar földet, vagy MOL-t.
Ezzel ugyanis nem csak azt mondjuk, hogy a külföldi az nem mindegy, mit vehet: azt is mondjuk, hogy a magyar nem mindegy, hogy kinek adja el.

Tölgyessy Péter, 2008.04.29:
"A Fidesz évi hat-nyolcezer szavazáson tesztelheti a kispártokat. A költségvetési törvényhez benyújthatja mondjuk Budapest összes kívánságát, mindent, amit Demszky Gábor valaha is kért a kormánytól. Ha az SZDSZ megszavazza, sérül a konvergenciaterv. Ha leszavazza, a főpolgármester magyarázhatja ezt a BKV sztrájkolóinak."

Korlátoltak vagyunk.
Nem, nem úgy.
Anyagilag.

Harsogunk a kordonok ellen, a fasiszták ellen, látványos, de semmitmondó dolgok ellen.
Közben meg azt gondoljuk, hogy az adómentes minimálbér, meg az eva, azok jó dolgok.
Nem. Nem azok.

Okosabb vagy-e, mint négy jegybankelnök? (plusz Schmidt Mária)

Egyik oldalon Surányi György, Bod Péter Ákos, Járai Zsigmond és Simor András, mellettük Schmidt Mária, a másik oldalon három emblematikus figura, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, és Gyurcsány Ferenc!

Olvasom, olvasom, nem értem.
Az agyam eldobom.
Internetadó.

Aztán oda van írva mellé, hogy az infokommunikáció az a GDP 10%-a, és nem ártana növelni, ugyanis kitörési pont lehetne a nemzetgazdaság számára, mert nagy hozzáadott értékű termékekről beszélünk, darabszámra kis anyag és egyéb logisztikai költségekkel.

Aztán meg jönnek, hogy de ezt ők kultúrára költenék. Na ja. Mert a kultúra az olyan, hogy van, ami beletartozik, és van, ami nem. Mert az ízlés, az üzenet, a minőség az egyetemes. Vagy legalábbis dolgoznak rajta keményen, csak az a baj, hogy a termék aztán nem nagyon jut el a széles tömegekhez, akik eleddig ostoba együgyűségben leledzettek, mert nem is tudtak talán az államilag támogatott kultúráról, mint olyanról, de most megvilágosodtak vala, és tömegesen fogják beszerezni a betevő kultúrát.
Többet fognak fordulni, mert nem bírják majd el, olyan sokat vesznek.

Le vagyunk kérem szépen hallgatva.
Hallatlan!

Kis összevetés, most, hogy már hagytam egy picit ülepedni.

Az van ugye, hogy a Feri, szövetkezve Darth Vaderrel, lehallgat nép által megválasztott tisztségviselőket. Szeretem ezt az állami lehallgatás-hisztit. Minden eddigi kormány élt ezzel a lehetőséggel. Minden eddigi ellenzék össznépi hisztit igyekezett gerjeszteni ebből, aztán mégse lett semmi a váltás után érdemben.

Értem én a kurrens problémát (választott tisztségviselők lehallgatása eddig törvényileg körülményes volt), csak kétoldali hányhatnékom van tőle.
Mindjárt ki is fejtem, miért.

...
...
...
- Halló?
- Halló!
- Ki beszél?
- Viktor vagyok!
- Milyen Viktor?
- Ott ki beszél?
- Lajos.
- Ne hülyéskedj már, Lalikám, én vagyok!
- Ja, szervusz kérlek! Milyen volt a nyaralás?
- Nem voltam nyaralni.
- Viktor?
- Tessék?
- Ja! Az a Viktor!
- Miért, kire gondoltál?
- Semmi, semmi, nem érdekes.
- Te mégis milyen Viktorokat ismersz még?
- Ebbe ne menjünk megint bele.
- Figyelj, Lajos, tudod, miért hívlak?
- Ami azt illeti, fogalmam sincs.
- Ne add a hülyét. A Zsoltról van szó.
- Értem. Figyelek.
- Kiderült valami.
- A Zsoltról?
- Igen.
- Mi?
- Nem telefontéma.
- Akkor miért telefonon hívsz baszki? Közben meg asszony hív a kettesen!
- Csak óvatosan, Lalikám, tudod...
...
...
...

Az állam, mint internet szolgáltató.

Te vagy a júzer.
Te vagy az állampolgár.

Bekötöd a madzagot, beírod a jelszót, befizeted a csekket.
Befizeted az adót, betartod a törvényeket, szavazol.
Mi történik ezek után?

Minimum adó.
Elvárt járulék.
Nem hiszünk neked, biztos hazudsz!

Az a bajom, hogy... igazából több van.

143.300 Ft. Per fő, per hó.
A Magyar Köztársaság összes kiadása évi 17200 milliárd forint.
Ebben benne van minden, EÜ, nyugdíj, autópálya, mezőgazdaság, rendvédelem, honvédelem, környezetvédelem, adósságszolgálat, önkormányzat, adminisztráció, minden.
Ezt elosztjuk 10 millióval, és még 12-vel, hogy megkapjuk, mennyibe kerül egy darab magyar állampolgár havonta. Ebben benne van mindenki, a gyerek, a nyugdíjas, az aktív és az inaktív.
143.300 Ft fejenként egy hónapban.

Nem bírom ki.

Orbán Viktor beszédet mondott.

Megyesi Gusztáv a Népszabadságban írt egy fölöttébb paranoid cikket erre.

A Reakció írt egy fölöttébb ingerült, és szerintem szőrszálhasogató posztot a Népszabadságra válaszul.

Én meg hegyezem a körmöm, és hülyeségeket beszélek. De akkor is. Kezdjük a kezdenivalóval.

"Lendvai Ildikó és 147 szocialista képviselő 20 kérdésben kezdeményezett népszavazást. "Válaszként" Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője és Semjén Zsolt, a KDNP frakcióvezetője, illetve 151 ellenzéki képviselő nyolc kérdést nyújtott be az OVB-hez."

Kérdés: mi az öreganyjuk vasporos picsáját csinálnak?
Képviseleti demokrácia?
Minek?
Kinek?

Üzenet Ferinek, aki soha, soha nem menne vissza az üzleti életbe (és főleg nem venne példát Gerhard Schröderről - ezt azért felírjuk).

Adóreform.
Mi a magyar adórendszer baja? Vagy inkább: mik a magyar adórendszer bajai? Merthogy több is van neki.

Gyurcsány Ferenc, kéremszépen, nem bozótharcos.
Tisztázzuk, mi is az a bozótharcos.
A bozótharcos az a bushwacker.

(Howard kiosztja a közönséget és a céget)

[...]
Bajban vagyunk, mert csak három százalékotok olvas könyveket!

[...]
Egy teljes generáció felnőtt, akik nem tudnak semmiről, ami nem ment a tévében! A tévé az evangélium, a végső jelenés! A tévé megtörhet elnököket, pápákat, minisztereket, a tévé a legelképesztőbb istenverte propaganda erő ezen az istentelen világon, és jaj nekünk, ha a rossz kezekbe kerül!

[...]
Pedig a televízió nem az igazság! A tévé egy istenverte vidámpark! Azt mondjuk, amit hallani akartok, hazudunk, mint a vízfolyás! Bármilyen szart leadunk, amit csak akartok!
[...]

Ahhoz, hogy megtalálj valamit, az örök igazságot, vagy a szemüveged, először is el kell hinned, hogy valamifajta előnyöd, hasznod származik abból, ha megtalálod. Én találtam valamit, már régen, és úgy ragaszkodtam hozzá, mint az életemhez. Ennek köszönhetem a sikereimet az életben, ennek köszönhetően tartok ma ott, ahol. Ez pedig egy elv: amiről nem tudsz, az nem fájhat. Ezt hívják idealizmusnak egy könyvben, amit olvastam.

[...]

Beindult a bullshit generátor, adják neki hátulról betápon a gázolajat délről, közvetlen a vezetékből.
Volt már Kuncze, most meg egyszerre van Kóka és Fodor.
Nyomon tessék követni, de gyorsan, mert elszalad!

Feri mondta, nem kell Ági, mert nem kell úgy a reform, ahogy az SZDSZ szeretné. Hogy Feri hogyan, miként jutott erre az elhatározásra, volt-e hozzá köze az MSZP elnökségének és egyéb prominenseinek, nem tudni. Biztos semmi, csak szeretünk összeesküvés-elméleteket gyártani.

Jani mondta, ha nincs program, nincs koalíció. De attól még lehetnek barátok. Mint mikor a lány azt mondja, hogy aranyos vagy, de legyetek inkább barátok.

Gabi mondja, hogy ha nem lenne Feri, akkor felőle akár még koalíció is lehetne. Na de kérem, hova tűnt a reform? Kapkodom a fejem, olvasom újra, de nem találom.

Ki lesz hát az SZDSZ új elnöke? Ha egyáltalán.
Jani, a kemény reformer, akinek elvei vannak?
Vagy Gabi, a kompromisszumkészebb, akinek meg erkölcsi tartása van?

Mi köze van az egészhez Ágikának, meg a megyei önkormányzatból kiesett tisztviselőknek, akiknek egy jól működő állami egészségbiztosítási pénztár helyett hirtelen sokra lett szükségük?

És mennyi ebből Orbán Viktoré?

Megnéztem, mert még nem láttam.
Ajánlották kommentben és azon kívül is.
Hát.
Olvasónapló.
A szösszenet három részből áll.

Ezt már régóta ki akartam adni magamból, de csak mostanra jutottam el oda, hogy nagyjából megfogalmazzam.
Azaz hogy mit is gondolok a mi nagyszerű politikusaink felém intézett, gondosan megfogalmazott kérdéseiről. Vagyis a népszavazósdiról.
És nem a mostaniról

A tegnapi bejegyzés mérsékelt sikerére reagálva paradigmát váltunk, és elővesszük George Carlint, és az ő radikális megoldásait, avagy hogyan szorítsuk vissza a politikai és vallási radikalizmust és a velük kéz a kézben járó populizmust?

Szilárd meggyőződésem, hogy az országot titkon egy fénymásolót-nyomtatót-A4-es papírt gyártó konzorcium irányítja, kiszervezve a munkaerő-kölcsönzést a vezető politikusok fedőcégének. Mi más magyarázat van arra, hogy ennyi nyomtatás-fénymásolás-gépelés kell, hogy legyen, akármit is akarsz intézni az un. állammal?

Talán a kábelfóbia? Kövér László akasztós öröksége? Féltjük a magyar bitet a globalizációtól? Annyira vigyázunk azokra a kurva bitekre, ki se engedjük őket a kábelre. Kicsik is, nem beszélnek idegen nyelveket, még eltévednének. Vagy rájön, hogy kint tulképp jobb, azt vissza se jön már.

Az UTP gyártók nemzetközi lobbija tudja-e, merre van Magyarország a térképen?