Megvan, ki lopta el Gyurcsány Ferenc szakdolgozatát!

Spartacus lopta el Gyurcsány Ferenc szakdolgozatát!

Kedves elvtársak!

Akinek a szakdolgozatát ellopták, már előre szólok, ne kezdjen el a padlás meg a pince átkutatásához! Nincs itt semmi félnivaló, kedves elvtársak, nem fogunk mi mindenkit ellenőrizni mondjuk osztályvezetői szintig, vagy mindenkit, aki olyan beosztásban van, hogy közpénzek fölött dönt, vagy közpénzeket, állami pályázatokat nyer, szó sincs ilyesmiről.

Kovács elvtárs, ne lobogtassa az angol nyelvvizsga bizonyítványát, senkit sem érdekel! Különben is, aki már hallotta beszélni, pontosan tudja, hogy. Szabó, bökje már oldalba! Na.

Schmitt és Gyurcsány elvtársaktól megválunk. Tetszenek emlékezni, amikor mondtuk maguknak, hogy egyszer még kérni fog önöktől valamit a Párt? Azt hitték, hogy a Párt, az elmúlt? Hát nem, kedves elvtársak. A Párt az örök, nem hiába végeznek a píárosok meg a szóvivők pártállástól függetlenül mindig ugyanabban az iskolában.

Kérdés? Igen, tessék! Ügynökkérdés? Mi a kérdés?

A., "Az éhezés miatti bolti lopás most szépen jövedelmez a Megasztár volt zsűritagjának, Bakács Tibornak."

B., "A börtönfenyegetésből is előnyt kovácsolhat Gyurcsány Ferenc."

A+B = Gyurcsány Ferenc a politika Bakács Tiborja?

A FIDESZ megvédi:

- a magánnyugdíjpénztárakat (kirámolják őket).
- a vasúti szárnyvonalakat (bezárják őket).
- a zembereket a vizitdíjtól (havi 3 vizitdíjat pluszba levonnak).

Hogy is volt? "Majd a Zorbán kezéből jobban fogadja a nép?"

Nos, úgy tűnik, jobban fogadja: az egyetlen tüntetés a médiatörvényt emelte fel, a többiről max. mérsékelt hiszti volt, ha egyáltalán, a támogatottság stabilan 60% fölött.

Gyurcsány helyében nem pártújítással ütném el az időt, hanem azon gondolkodnék, mi olyat tehettem, ami ide vezetett.

- Elnök úr, örülünk, hogy ilyen hamar ideért! A válságstáb már összeült.
- Uraim, mi történt? Mi a vészhelyzet?
- Elnök úr, a Népkontrollgép…
- Elállítódott megint?
- Nem, nem, a kapcsolóbit 0-ra van állítva.
- Akkor mi a gond?
- A hangulatkeltő-bit 1-re…
- Úgy hagyták?
- Sajnálom, elnök úr, nem gondoltuk, hogy a közeljövőben szükség lesz még rá, és ön is tudja, milyen energiaigényes átállítani.
- De a kapcsolóbit 0-án áll, nem igaz? Akkor nem értem a riasztást.
- Piroska.
- … Piroska?
- Igen uram. Visszatért. Már majdnem átjutott a tűzfalon.
- Rendben. Mennyi idő, amíg hozzájut a jelszóhoz?
- Attól tartok, megvan neki.
- És csak most szólnak? Hogy lehet nála a jelszó?
- Nos…
- … nem változtatták meg?
- Mi próbáltuk, de a rendszer mindig visszadobta!
- Uramisten! Azonnal állítsák át a hangulatkeltő-bitet 0-ra! Hallják? Azonnal!
- Nem lehet. Nincs a hálózatban elég energia.
- Akkor hiába volt minden.
- Még nem biztos, a biztonságiak már keresik, nem lehet messze.
- Nem, nem kockáztathatunk. Írja a következőket:22-es számú elnöki rendelet – újraindítás.
- Jól… jól értettem? Reboot?
- Igen. Indítsák újra. Alapbeállítások.
- Uram, ez egy 50-es évekbeli, szovjet modell! ’89 óta nem volt rajta egy rendes karbantartás! És nincs egyetlen programozónk se, aki értene hozzá!
- Csinálják. És küldjék be a minisztert az irodámba, fel kell hívnunk a németeket.

Roy Sullivan U.S. Park Ranger hét villámcsapást élt túl.

Radivoje Lajic boszniai lakos házát ötször találták el meteoritok.

Gyurcsány Ferenc MSZP-s politikus túlélt már melanomát, talált elveszett kisgyereket, kapott ölbe ájuló szóvivőt, és leégett a szaunája.

Pedig ezek az emberek legszívesebben élnék átlagos mindennapi kis életüket: járnák az erdőt, gazdálkodnának, vagy éppen politizálnának, csak a sors nem hagyja.

„Gyurcsány Ferenc egy pénteki jászberényi fórumon arról beszélt, hogy szerinte spekuláció árnyéka vetül a választásokra.”

A volt kormányfő arról is beszélt, hogy a különböző állami kitüntetéseket szívességi, az állami megrendeléseket, pozíciókat ismeretségi és haveri, az Oscar-díjakat pedig politikai szempontok alapján osztják. A közönség tátott szájjal hallgatta.

"A Bombák földjén hat Oscart kapott? Lári fári!" - fakadt ki a volt pártelnök.

Találd meg a különbséget a két kép között!

Minden a legnagyobb rendben, a tervek szerint haladunk. Nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk kérem – vagyis azt azért ne. Milyen jól elvannak a nevekkel, nézzed már, hogy találgatnak, ki kinek lenne jó, meg röhögnek a Vértesen (amíg nem kap valami zsíros állást az új kabinet ernyője alatt, mint jó káder). Surányi? Mekkora már! Még ellenkeztünk is egy kicsit, hátha az SZDSZ megpróbálkozik a szaltó mortáléval, már toltuk volna nyomtatásba, hogy a Fodor az tényleg a Fidesz alvó ügynöke, kellett nekik leszavazni a Kókával szemben (aki persze a mi alvó ügynökünk volt). De nem, nincs oszlatás, így az MDF nyugodtan támogathatja az előrehozottat, majd vagy adunk nekik frakciót az SZDSZ bezsarolására, vagy nem, Bokros felmelegítésével már megtették a dolgukat.

Megadta a menetrendet, amitől eltérni nem lehet: jössz, nem jössz, a vonat nem vár, és ott maradsz egy bezárandó szárnyvonal oszladozó kis állomásán, amerre a madár se jár. A hírgyárban kiporciózták az utolsó morzsát is jó előre, májusig készen áll a terv, ki miről és mit fog mondani, épp három nevet emlegetnek informálisan. Persze nem szabad ezt egyszerre piacra dobni, mert túltoljuk, és a zemberek elfordulnak a fény felől, aminek az lenne a következménye, hogy nem lesznek elvakítva, és észrevesznek dolgokat, amiket nem akarjuk, hogy észrevegyenek (OTP árfolyam? valaki?). Szerves részei ennek a sajtó, az értelmiség, az elemzők, az ideológusok és a törzsszavazók. Lemondott, mégis róla és általa fog szólni minden, mi érdeklődésre számot tarthat, és fontos, hogy ez legyen a legfontosabb, a leghangosabb, ez egyetlen, más időnkbe ne férjen bele.

Pezsgőpukkanásoktól hangos az éjszaka: Gyurcsány Ferenc elindult a horngábori úton (közben a Kóka Jani látványosan küszködik, hogy ne nyerítsen fel hangosan, mert látja, hogy veszi a kamera). Vagy mégsem?

„Kérem, hogy a kongresszus bízza meg a párt elnökét, a választmány elnökét, és a parlamenti frakció vezetőjét az új miniszterelnök megnevezésének előkészítésére.”

Röviden: én, Gyurcsány Ferenc, mint pártelnök, Lendvai Ildikóval és Simon Gáborral – aki szintén komoly pozíciótobzódásban szenved mind az állami, mint a pártbéli szervezeteket és kht-ket tekintve – majd eldöntöm, hogy mi legyen.

Feladom. Nem bírom követni, hogy mi hova merre meddig az adózásban, de már azt se, hogy mikor. Nincs időm, kedvem, energiám. Eleddig a bérszámfejtőket némi távolságtartással kezeltem, de most kifejezetten sajnálom őket, meg minden olyan embert, akinek havonta változó szabályokból valamiféle üzleti terv formájú dolgot kéne összehoznia. Egyszerűen lehetetlen. Gyurcsány monnyonle. De tényleg.

Képzeljed el, hogy ül a multinál mondjuk egy ilyen ügyvezető-szerű figura, akit felhív a tulaj, hogy olvasta az újságban, hogy akkor most mi van, mennyi lesz a haszon, mit mondjon az ő főnökeinek, lesz-e pénz? Ügyvezetőnk leül az embereivel, kiszámolja, átrajzolják a táblázataikat, visszamondanak megrendeléseket, jutalmakat, elküldenek 20-30 ezer embert, majd postafordultával írja, hogy most már lesz. Aztán januárban megint. Meg a héten nekiáll még egyszer.

Neszójjábe!

Nemzeti sorsdráma egyetlen felvonásban, az is rövid

Szereplők:
Mirek Topolánek, cseh miniszterelnök, az Európai Unió soros elnöke
Angela Merkel, német kancellár
Gyurcsány Ferenc, magyar miniszterelnök
Bulgária, Lengyelország és Szlovákia képviselői
Egyéb uniós tagállamok küldöttei
Fitsch, Moody's és Standard and Poor's megbízottai
A Die Welt, a Wall Street Journal, a Times, a Financial Times, a Frankfurter Allgemaine Zeitung és más újságok tudósítói

Az archív felvételen az látható, amikor is Kóka Jani egy átmulatott pápai éjszaka után, a reformlendülettől még korán reggel is hajtva az alvó fiatal Ferencet ébredésre próbálja bírni. Érdemes megemlíteni, hogy János már fiatalkorában is lelkesedett a számítástechnikai eszközök iránt, kezében pl. egy sulinetes digitális kamera van, azzal veszi fel, ahogy a felbuzdulástól hajtva kezdetben fittyet hány Katalin asszony csúnya nézésének is, s hevesen gesztikulálva mutatja a reform nemzetközileg elismert jelét bal kézzel, majd a haladóbaloldal jelen lévő tagjainak szelíd nyomásgyakorlására - tegyed el de kurva gyorsan, mert nincs több zsebpénz - végül lecsendesedik.

Külön kedves, hogy a videón később Ferencet "tesó"-ként jelöli meg. Tanulság: minden gabber egy kis geci?

Nobody likes us but we don't care!

A tegnapit folytatva: beleszámoltam az un. adómentes juttatásokat is a képletbe. Így azért csúnyábban néz ki a dolog. A munkáltató szemszögéből a munkavállalóra költött összeg és a munkabérből és juttatásokból az adók (áfa inkluzív) levonása után megmaradó pénz aránya a következőképpen alakul: 36,76 - 37,19 - 36,16. A juttatásokkal számított nettó áfátlanítva már nem ennyire szép: 51,3 - 50,04 - 47,71. Ez bizony 3,59 százalékpontnyi vásárlóerő-csökkenés, még az infláció nélkül is. És akkor még mindig nem számoltuk a jövedéki adót, illetve családosoknál a családi pótlékot. Akárhogy is, ez innen nekem megszorításnak tűnik. De miért csodálkozok? Inkább köszönöm, kedves Ferenc.

Reform a faszomat.

Mit nekem a Gyurcsány! De tényleg, mit nekem? És másoknak? Szerinted ki fogja kiszámolni magának, hogy akkor most jól jár vele, vagy nem? Pláne a különböző juttatások átrendezésével, na meg ugye a jövedéki emelésével - abba már bele sem megyek, mert nincs meg, hogy milyen jövedéki termékből átlag havonta mennyit is veszek, pláne az üzemanyag, ami hétről-hétre változik (ez kivételesen nem a kormány hibája). Azért megpróbálom, de még mindig könnyebb dolgom van, mert nincs se gyerekem, se szülni nem tervezek. A következők, ha jól értem: júliustól 1,7 millió helyett 2,2 lesz az alsó adókulcs sávhatára, viszont a kulcsok 19 és 38%-ra emelkednek, de a különadó végre eltörlődik, az áfa viszont 23%-ra emelkedik, a munkáltatói költségek nem meghatározott részei 5 százalékpontot csökkennek (azt most nem tudtam kivenni, hogy az is sávosan, vagy nem), jövőre meg az alsó sávhatár felmegy 3 millióig. Easy.

- Horn Gyula monnyonle! - Torgyán doktor.
- Gyurcsánytakarodj! - őszödi tömeg.
- Magyar Hírlap előfizetésedet monnyadle! - Gyurcsány Ferenc.
- Jebi ga, jebi ga Milosevics! - Széki Kurva.

A kétszereplős posztmagyar kánon egy kötelező kortárs szólamához értünk: Daróczy Dávid újra felhívta a figyelmünket, mennyire nem mindegy, ki-milyen sorrendben lett gazdag, illetve politikus. Kedves tőle. Nélküle szép lassan közéleti demenciába süllyednénk mi, egyszerű választók. Ha ez nem lenne elég, a jelek szerint feledékenyek is vagyunk. Ez utóbbi szerintem nem igaz: inkább ignorensek vagyunk. Az események és a kijelentések között fennálló disszonanciát úgy igyekszünk feloldani, hogy hiszünk, méghozzá vakon. Vagy blogolunk, kinek mi jön be.

UPDATE: Daróczy már tegnap megválaszolta a kérdéseket, csak én maradtam le róla.

***

Az én miniszterelnököm legyen gazdag ember. A minisztereim, államtitkáraim, parlamenti képviselőim se legyenek szegény emberek. Mutassák, hogy akik sokat tesznek hozzá az országhoz a kapitalizmus jegyében, akik tudják, mi vezet eredményhez, visz sikerre, azok irányítják a gazdaságot, hozzák törvényeinket. Sőt: legyenek rá büszkék, hogy vitték valamire, hogy bízni lehet bennük, hogy a kezükön megforduló pénz szakértelemmel kerül felhasználásra. Tekintsünk el attól, hogy Magyarországon élünk, és az eredeti tőkefelhalmozás hogyan is alakult a mi kis kapitalista köztársaságunk ködbe vesző hajnalán (és alakul még ma is - 100 milliós adócsalás két év felfüggesztett?). Attól is, hogy mennyire felelősségteljesen bánnak a rájuk bízott vagyonnal és jogokkal, különben vagy vér kezd szivárogni a fülünkből, vagy teszünk róla, hogy mások füléből szivárogjon. De attól ne, hogy akiknek vezetniük kéne az országot, mit dugnak az orrunk alá úgynevezett vagyonbevallás néven!

Ha licit, hát legyen licit. Ő 199 fős országházat vizionál, én meg 10 főset, házelnököstül, jegyzőkönyvíróstul és szóvivőstül. Tippem szerint az enyém még olcsóbb lenne, hiszen ő se nagyon tud más érvet felhozni. Ha tovább görgetem még az épületet is kiadhatnánk albérletbe, a komplett törvényhozás úgyis elférne egy kertes házban, nem lenne akkora fűtésszámla, és cigizni is könnyebb lenne kijárni. Fizetés, költségtérítés és szolgálati autó alig, átlátható lenne és egyszerű. Őszinte.

Ahogy ma a parlament működik, az teljesen fölöslegessé teszi azt a sok embert. Majd ha nem szavazógépek ülnek a plenárison, akkor esetleg lenne értelme vitázni a létszámon de addig nem nagyon. Bőven lefedné a tevékenységüket, ha minden pártból/pártszövetségből egy-egy képviselő kerülne csak megválasztásra, és az ő szavazata annyit érne, ahány mandátumot fel lehet írni a neve mellé. Nem kellenének időközi választások, vagy hosszas egyeztetések, a büfét is könnyebb lenne megoldani.

Kéne már egy verziókövető program a kormány terveire. Kiírhatnánk rá közbeszerzést kétszeres áron, de legalább lenne. A rossebb se igazodik már ki az egészen, hogy mikor merre meg mennyit mondanak, nem beszélve arról, hogy amit éppen mondanak, az most jó-e egyáltalán? Előrebocsájtom: nem, nem jó. Mert nem elég, és mert rossz végén kezdi. A zárszót lásd a végén.

Egy nem influenzás nő egy átlagos napja

Reggel elindítja a gyerekeket az iskolába - tízórai, tornazsák, ellenőrző aláírva -, utána elmegy dolgozni, az ebédszünetben elmegy postára meg bankba, munka után hazafele bevásárol, otthon megfőz, kitakarít, kikérdezi a hazaérő gyereket, mos és csinál egy teát az influenzától látványosan haldokló férjének. Majd alvás, és másnap ugyanez előröl.

Egy influenzás nő egy átlagos napja

Reggel elindítja a gyerekeket az iskolába - tízórai, tornazsák, ellenőrző aláírva -, utána elmegy dolgozni, az ebédszünetben elmegy postára meg bankba, munka után hazafele bevásárol, otthon megfőz, kitakarít, kikérdezi a hazaérő gyereket, mos és csinál egy teát az influenzától látványosan haldokló férjének. Majd alvás, és másnap ugyanez előröl.

Nem azt akarom mondani, hogy Budai kisasszony nem lehet influenzás, vagy nem lehet tényleg beteg, akár súlyosabb szövődményekkel is. Jobbulást neki, btw. Azt akarom mondani, hogy a saját kis életemben az influenzás nők nem szoktak összeesni, pláne nem a munkahelyükön, pláne nem nyilvánosan. Persze lehet, hogy én tudom rosszul. Kívántam már jobbulást? Esetleg még azt, hogy a sajtótájékoztató alatt én is majdnem elájultam. Kétoldali gyurcsányitisz, csak az enyém a mániákus depresszióra emlékeztetett: eufória, aztán letargia, majd beállt a teljes apátia.

Jön! Jön! Jön! A válságkezelés! Proszim pozor! Olyan adó-átalakítás és strukturális reform lesz, hogy a szlovákok ide fognak átjárni céget alapítani! Hogy miért? Mert 5%-al csökkentjük a járulékokat! (a tájékoztatás nem teljes körű) Tetszik tudni, ezek azok a dolgok, amikből nyugdíjat meg egészségügyet fizetünk. Meg ezek azok a dolgok, amiket leginkább nem fizetünk. Hogy ebből hogyan lesz keresletélénkítés, azt nem tudom.

Az államszocializmus malmai lassan őrölnek, de most már miniszterelnökünkhöz is eljutott az a felismerés, hogy a válság az egyben lehetőség is lehet akár. Most mond. De csak az után, hogy nézzük vissza, mit is hozott ki a beszédkikerülős válságból – semmit. Azt mondta, hogy márpedig ő aztán úgy szembe megy a tsz-elnök platformmal, hogy azt se tudják, merre bújtassák a pénzt meg a rokonokat és üzletfeleket, ehhez képest némi ámokfutás után maradt minden a régiben. Miért pont most húzna elő bármi értelmeset vagy újszerűt a tarsolyából a helyzet megoldására? Gyanítható, hogy ugyanazt tervezi, amit eddig.

Kinyomtatta az internetet. Tapsoljuk meg, hátha visszasimogat. Mennyire más ez, mint amikor Orbán Viktor kiadta könyvbe szerkesztve a beszédeit! Az pofátlan megélhetési marketingfogás volt az ellenzék marginalizálódó, lecsúszó vezérétől, akit Ferenc egyszer már elvert. Ez meg felelős tett a regnáló kormányfő részéről, hogy akinek nincs internete, az se maradjon le a kapcsolat.hu moderátorainak és PR tanácsadóinak a "néppel" folytatott diskurzusáról. Haladni kell a korral, s ha mégse teszed, hát házhoz visszük teneked a fejlődést. Aki most azt várja, hogy a két nagyformátumú úriember között állást fogok foglalni, az hiába teszi, ugyanis mindkettejüket egyformán, khm, tisztelem, az ezüsthajós szőlőbányászt is, meg a másikat, aki áron alul vette meg az állami üdülőt, majd áron felül visszabérelték tőle amazok. Videók a Kettős Mércénél és a Reakciónál.

Ez most ilyen villámposzt lett, az orbánozáson túl sokat nem tettem hozzá a történésekhez.

A profitabilitás, a jövedelmezőség nem számít. Azok faisztoid, szociáldarwinista vívmányok. A rentábilisság sem, teszem hozzá gyorsan. De hogy lássátok, mennyire a szívünkön viseljük a dolgot, kicseszünk a főnökötökkel: elvesszük az idei és a jövő évi jutalmát, az összeset, a fizetését meg visszavesszük 10%-al. A kormányfő ismét beállt a populista etatisták hosszú sorába.

Kezdjük az elején. Vannak egy államnak feladatai, amikor országos szintű közösségi érdekből elteríti a kockázatot egyes témakörökben. Ide tartozhat az egészségügy, a közoktatás, a tömegközlekedés, az infrastrukturális beruházások, a hon- és rendvédelem. Ezeknek a célja nem a haszon, hanem a rentábilisság: leülnek az okosok, kitalálják, milyen paraméterekkel működjön, kiszámolják, ahhoz mennyi pénz kell, és megbeszélik, azt milyen forrásokból és milyen elvek mentén lehet előteremteni. Ha a képlet a gyakorlat mérlegén borul, akkor a koncepció bizony hibás.

Sólyom Lászlónak igazsága vagyon. Vagy nem. Döntse el mindenki maga. Részemről hajlok abba az irányba, hogy jól látja, hogy az állam elsősorban nem egy csinos kirakat, hanem egy működő, szabályozott szervezet (kéne, hogy legyen).

Amikor a miniszterelnök összerántja a nemzet színe-javát, hogy adjanak okos tanácsokat, miként lehetne minimalizálni a válság hatásait, és esetleg jól kijönni belőle, akkor tényleg nem csinál mást, mint felelősséget oszt - a sajátját. Közben mellékesen esetleg véghez vinni az érdemi társadalmi átalakításokat, amiket eleddig többek között a kormánypárti potentátok hathatós gáncsainak köszönhetően - na meg a magyar nép hihetetlen éleslátásnak hála - nem sikerült.

Egy ideje az van, hogy igyekszem napi max. egy posztot elkövetni, de ezen megint fennakadtam. A miniszterelnök blogjában írja, hogy a rendszerváltás óta először nem emelkedik a költségvetési hiány a választások közeledtével. Mert adót emelt. Ez utóbbit nem ő írja, hanem én.

Büszke rá, hogy miközben nem nő a költségvetési hiány, a nyugdíjak, a segélyek és a családi pótlék sem csökkentek. Mert adót emelt. Erre vajon büszke-e? Arra igen, hogy nem nyúltak a felsőoktatáshoz. Olyan ez, mint amikor az egyszeri ember arra büszke, hogy még nem volt börtönben.

A csúcs az, amikor a saját fenti populizmusát szembe állítja azokkal a törekvésekkel, amik azt állítják, hogy a feltételekhez kötött támogatás, az elvonás és az újraelosztás csökkentése felpörgetné a gazdaságot, növelné a GDP-t, arányaiban csökkentené a kiadási hiányt és az adósságállományt. Ez az adópopulizmus.

A desszert: a választási ciklus gerjesztette költségvetési hiányhullámzás taglalásakor megemlíti, hogy 2003-tól 2004-ig csökkent a hiány, utána pedig újra nőtt. Közben 2004-től ugye ő a miniszterelnök.

1150 forintot adna nekem a kormány havonta, ha megszavazza a parlament. Remélem nem teszik. Nem azért, mert el szoktam volna utasítani a pénzt. Azért, mert ez egy sértés, amit megfejelnek egy feje tetejére állított érveléssel és programmal.

Kezdjük ott, hogy mennyi is ez a pénz: a távfűtésem tizede se. Összehasonlításképp: most, hogy az épületben internet és tévé szempontjából több szolgáltató is jelen lesz, az internet és tévé előfizetésem díja feleződik - nem tizede, nem ötöde, hanem fele. Nem tudom eleget emlegetni, hogy amikor panelban laktam, akkor a korszerűsítéssel szintén feleződött a távfűtés, pedig beleszámoltam az önrész törlesztését is. Ott ugyanezzel a keresettel, ugyanez a "támogatás" a felújítás előtti költségeknek a harmincadát se érné.

Folytassuk ott, hogy ez az összeg jár annak is, aki az öregségi minimum nyugdíj 3,5-szeresét keresi. Az majdnem nettó 100 ezer havonta. Kész vagyon, igaz? Ebből eddig 35 ezret kellett távfűtésre fizetned szezonban, most meg csupán 33850 forintot. Érezd az állami gondoskodást, hadd melegítsen.

Oszolás kérem az nem volt, de - Fodor Gábor kormányt kritizáló szavait kölcsönvéve - etatizmus, az lesz, méghozzá a legrosszabb formájában: az egyiknek drágábban adok valamit, hogy a másiknak ugyanazt olcsóbban adhassam.

Az van, hogy akkora burzsuj vagyok, mint ide London City, bizony. Lakhelyem az egy főre eső SZJA alapján dobogós az országos listán, fejenként átlagban 212 ezer forintot fizet minden derék polgára - évente. Namost ennél nekem HAVONTA több az SZJA-m, de az éves TB plafont így is épp hogy csak elérem. Ekkora burzsuj. Közben a nettóm nem több mint 12-szerese a BEJELENTETT átlagnak, csak 4-szerese. Már a nagyapám is kulák volt.

A munkáltatói TB járulék csökkentés kapcsán gondoltam futok egy kört megint a szuperbruttó körül. A tomboló amerikai elnökválasztás republikánus konvencióján éltek egy remek hasonlattal, hogy a cégek adóinak az emelése olyan, hogy azt mondjuk a dolgozóknak, hogy most a vödör másik feléből merjük ki a vizet. Ugyanezt a visszásságot idézi elő, hogy a bérköltség nem egységes, névleg megoszlik a munkáltató és a munkavállaló között.

Az a tervezet, hogy 5+5 százalékponttal csökkenne a járulék havi bruttó 140 ezer forintos fizetésig, jó ötletnek tűnhet, mert visz némi progresszivitást a járulékfizetésbe is - már ha ez a cél -, de nem eleget (innen lehet sejteni, hogy nem ez a célja). Mivel a cég és az alkalmazott közötti szerződés a bruttó bért rögzíti, így a cég fix, kalkulálható bérköltségként csak azzal tud számolni. A tervezet esetleges bevezetésekor az a naiv cél vezérli az íróját, hogy ezáltal - mivel a teljes, tényleges bérköltség csökken - nő az alkalmazotti bejelentett bruttó bér, csökkennek az árak a csökkenő költségek miatt, a forgalom és a forgalmi adó volumene nő, a cégek visszafizetik hiteleiket, fejlesztéseket, beruházásokat eszközölnek, tartalékot képeznek. Ha így nézzük, a terv messze nem éri el a célját.

Egyelőre még nem tudni, kell-e komolyan gondolkodni, hogy megegyezünk-e, vagy sem, de a Portfolio csapata elkészítette azt a görbét, amit minden magyar állampolgárnak be kéne magolnia, és minden iskolában tanítani kéne. Ez a marginális SZJA görbéje. Gyönyörűen nyomon lehet követni rajta, hogy mettől-meddig nem éri meg egy munkáltatónak legálisan fizetést emelni az alkalmazottnak. Ahol az a púp található az elején némi meredek felívelés után, ott az un. szürke zóna közepe. Előtte és utána is vannak szakaszok, ahol még mindig jobban jár mindkét résztvevő, ha adót és járulékot csalnak.

Gyurcsány dolgozatának egyik fő kommunikációs hangsúlya, hogy a gazdaság fehéredéséből számítanak plusz adóbevételre. Ezt két módon próbálják elérni: fokozott adó- és munkaügyi ellenőrzések, magasabb bírságokkal karöltve, bizonylatolási fegyelem erősítése és a kézpénzforgalom korlátozása az egyik oldalról, a másik fele pedig - mert a büntetéseket nem árt ellensúlyozni a jó magatartásért járó jutalommal - járulékcsökkentés és az alsó SZJA kulcs sáveltolása.

A tegnapi folytatása, több nincs (a harmadik rész még szerintem is szar lett, többet meg nem írtam meg, mert kiderült, hogy ez nem az, aminek látszik). Most várom, hogy mi derül ki még a "programról, ami nem program".

A forrás innen származik. Ferenc teljes, 39 oldalas dolgozata. Osztályozzunk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, nem árt rendet vágni abban a káoszban, amit összehordott.

Azt mondta, ha nem szavazzák meg, lemond.

Második rész, amiben Micimackó útvonalkereséssel tölti a reggelt.

"Gondolj! Gondolj! Gondolj!" - ütötte ököllel saját fejét, de nem kapcsolt be a GPS.

Mitől versenyképes egy ország? Modellek helyett egy saját elmélet: az az ország versenyképes, ami olyat tud, és úgy, ahogy mások nem, de másoknak nagy szüksége van rá. Jobban függnek tőle, mint ő másoktól. Többet exportál, mint importál.

A forrás innen származik. Ferenc teljes, 39 oldalas dolgozata. Osztályozzunk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, nem árt rendet vágni abban a káoszban, amit összehordott.

Azt mondta, ha nem szavazzák meg, lemond.

Első rész, avagy a demagógia csimborasszója, magyarán bevezetés.

"Demagógia: amikor tudod, hogy amit mondasz, az nem igaz, és azokat, akiknek mondod, hülyének nézed."

"2007 ősze, az akkor 48 pontban összefoglalt kormányzati cselekvési terv bejelentése óta azt képviselem, hogy a szerkezeti átalakítások mellett a hangsúlyt egyre inkább a társadalmi kultúra megújítására kell helyeznünk."

Nem, Feri, nem! Tarthatatlan, működésképtelen, finanszírozhatatlan szerkezeteket védesz! Rossz irányba mész! Meg mi a rossebb az a társadalmi kultúra? És mit kell rajta megújítani?

Csak egy rövid reflexió a polmarketingről. Részletekbe nem megyünk bele, csak az üzenetbe.

55 milliárd forint helyett 75 milliárd forint fog jutni iskolafejlesztésekre. Az iskolafejlesztés ugye jó dolog, plusz, ahogy a szövegben felhívják rá a figyelmet, a 75 milliárd az csaknem 80. Szépen emelkedik az összeg, a választópolgár elégedett, nem is mer rákontrázni. Olyan érzést kelt, mintha az alkuból sikeresen jött volna ki.

Orbán Ráhel és Gyurcsány Bálint sikeresen felvételiztek a közgázra, sőt, évfolyamtársak lesznek (meg még pár száz fiatal). Apáik bűneiért ugye ne. Éppen ezért én arra gondolok, hogy Ráhel és Bálint keményen tanultak, sokat áldoztak, megérdemelten jutottak be, és sikeres, boldog élet vár majd rájuk az idegenforgalom és a számvitel világaiban. Miközben eredményeiknek pártállástól függően örülünk, jusson eszünkbe, miket hallunk atyáiktól, pártjaik prominenseitől és teoretikusaiktól az oktatás és a munkaerőpiac vonatkozásában.

Agitprop kezdőknek és haladóknak.

Aki a monoki kurzust elvégezte, az nagy előnnyel indul a képzésen.

Kiment a kormány Dobogókőre, és ott tanácskozott.

Hogy miről? Amiről korábban jól megmondták, hogy azt már nem!

Van ugye a ráeszmélés - és ráeszméltetés -, hogy a szociális rendszer az így nem jó. Ezt nyomják a csapból is. Ekkor jön Monok, és elkeseredésében - mert az állam nem tesz semmit - megpróbálja saját hatáskörben megoldani. Le vannak ugatva, le vannak rasszistázva, nagyüzemileg.

Ferencünk újfent ismét nagy szociális érzékenységről tesz tanúbizonyságot.

Egyem a szívét kiskanállal.
(mert úgy jobban fáj)

Azt mondja, hogy a magas távhő árak kompenzálására talál ő forrást: adóztassuk meg az energiai cégeket!

Kik azok az energiai cégek? Azok, akiktől a távhő előállításához szükséges energia érkezik? És most őket adóztatja meg? És ettől olcsóbb lesz a távhő?

A magyar anyák meg lettek szólva, hogy a sorkatonaságban elhunyt gyermekeik igazságáért küzdve aktuálpolitikai pártüzenetet hordoznak. Sőt, csak azt.

Gyurcsány Ferenc pediglen odaáll mindenféle elvek és törekvések mellé. Mert most, hogy nincs koalíció, meg reform, most már ráér. Harcol a fasizmus, az antiszemitizmus, a kirekesztés, a megkülönböztetés ellen. Aktuálpolitikai céllal. De, igen, azzal. Ha nem így lenne, szépen csendben elálldogálna hátul Klárival, tapsolna, amikor a többiek is tapsolnak, aztán hazamenne. Ha valaki megkérdezné, hogy ő az, akkor azt válaszolná, hogy nem, a Feri magasabb.

Gyurcsány Ferenc reméli, hogy őszintén tud majd a választók szemébe nézni.
Legyen. Higgyük el. Mi kell ehhez? Mi az, amit szemünkbe nézve, őszinte hangon el kell rebegnie?

Üzenet Ferinek, aki soha, soha nem menne vissza az üzleti életbe (és főleg nem venne példát Gerhard Schröderről - ezt azért felírjuk).

Adóreform.
Mi a magyar adórendszer baja? Vagy inkább: mik a magyar adórendszer bajai? Merthogy több is van neki.

Gyurcsány Ferenc, kéremszépen, nem bozótharcos.
Tisztázzuk, mi is az a bozótharcos.
A bozótharcos az a bushwacker.

Előszóban annyit, hogy Tomcat egy kiemelkedően intelligens ember. Régen imádtam, amit csinált, mert humoros volt, és eszesen provokatív. Aztán jött egy számomra érthetetlen váltás.
Tomcattel vitatkozni kicsit olyan, mint egy krokodillal versenyt úszni: a te célod az, hogy célba érjél, ő meg csak szimplán a víz alá szeretne lehúzni.

A fejlemények dióhéjban:

Beindult a bullshit generátor, adják neki hátulról betápon a gázolajat délről, közvetlen a vezetékből.
Volt már Kuncze, most meg egyszerre van Kóka és Fodor.
Nyomon tessék követni, de gyorsan, mert elszalad!

Feri mondta, nem kell Ági, mert nem kell úgy a reform, ahogy az SZDSZ szeretné. Hogy Feri hogyan, miként jutott erre az elhatározásra, volt-e hozzá köze az MSZP elnökségének és egyéb prominenseinek, nem tudni. Biztos semmi, csak szeretünk összeesküvés-elméleteket gyártani.

Jani mondta, ha nincs program, nincs koalíció. De attól még lehetnek barátok. Mint mikor a lány azt mondja, hogy aranyos vagy, de legyetek inkább barátok.

Gabi mondja, hogy ha nem lenne Feri, akkor felőle akár még koalíció is lehetne. Na de kérem, hova tűnt a reform? Kapkodom a fejem, olvasom újra, de nem találom.

Ki lesz hát az SZDSZ új elnöke? Ha egyáltalán.
Jani, a kemény reformer, akinek elvei vannak?
Vagy Gabi, a kompromisszumkészebb, akinek meg erkölcsi tartása van?

Mi köze van az egészhez Ágikának, meg a megyei önkormányzatból kiesett tisztviselőknek, akiknek egy jól működő állami egészségbiztosítási pénztár helyett hirtelen sokra lett szükségük?

És mennyi ebből Orbán Viktoré?

"Schröder azóta távozott a politika élvonalából, gazdasági társaságoknál vállalt tanácsadói szerepet(Rotschild, Gazprom), majd átvette egy nyugat-európai-orosz konzorcium felügyelőbizottságának elnöki posztját."

Annak a konzorciumnak a felügyelői posztját, aminek a létrehozását a gázvezetékkel együtt ő írta alá, és aminek a központját az ő kedvéért vitték át Hannoverbe.

"Nem elképzelhetetlen, hogy Gyurcsány Ferenc júniusban lemond a miniszterelnöki posztról, majd elfoglalja a Déli Áramlat gázvezetéket is felügyelő társaság vezetői székét"

...
...
...
- Te János, én kirúgom az Ágit.
- Mi van, Feri, megint szívtatok a Klárival?
- Nem erről van most szó. Én kirúgom az Ágit.
- De miért?
- Sonkás. Nem tetszik.
- Ennyi? Apróság!
- Ennyi. Hogy adja el így az egészségügyet? Sonkásan?
- Még mindig azon a hülye videón rágod magad? Meg akarod mutatni, hogy de, leváltod?
- Nem erről van szó. Ki kell rúgnom.
- Miért van itt sötét? Lámpát igazán kapcsolhatnál már!
- Drága az áram. Spórolunk.
- Készülsz a kormányfői nyugdíjra, mi?
- Te, János... azok a szavazatok... drágák voltak?
- Te miről beszélsz? Mondtam már, hogy a Gabi csinálta!
- Tudom, tudom. De drágák voltak? Vagy csak elvitted őket vacsorázni?
- Még köss bele, hogy hogyan néznek ki a fogaim, jó? Tudod mit? Tőlem legalább nem félnek, hogy egy bárszékkel szétverem az első sorban ülők fejét!
- Én ki akarok szállni ebből az egészből.
- Nem teheted! Miattad adtam fel mindent! Beléptem még abba a rablópártba is a kedvedért!
- Döntöttem. Kiszállok. Elegem van.
- Hogyan szállsz ki? Arra gondoltál már?
- Itt van ez a két pirula. Beveszem a pirosat.
- Feri, ne! Köpd ki! Köpd ki!
...
...
...

Feri mentálisan alkalmatlan a kormányzásra. Ez tetszik. Azért alkalmatlan, mert "aki elmond 1 órás beszédet, és nem érinti az ország egyetlen fontos ügyét sem, az mentálisan alkalmatlan az ország vezetésére".

Ez szép kép. Ahhoz viszont, hogy megfessük a hátteret, szükségünk lenne a paletta többi részére is.

Ferinek székrekedés lesz a vége?

Nagyon komolyan úgy gondolom, hogy az országnak igenis szüksége van egy rakás változtatásra.
Továbbá meg vagyok róla győződve, hogy ez egy rakás politikusnak és állampolgárnak kúrvára nem áll érdekében.

Folytatásosan lazán kapcsolódik ehhez.

A feszültség forrását meg itt tetszik találni.

Minden politikusnak van hisztis periódusa. Kinek hosszabb, kinek rövidebb ez az időszaka. Rövidíteni ezen az időszakon nem tudunk, de meghosszabbítani igen könnyű. Igazuk lehet az idősebbeknek, amikor azt mondják, hogy a hisztis politikust "át kell lépni".