Pezsgőpukkanásoktól hangos az éjszaka: Gyurcsány Ferenc elindult a horngábori úton (közben a Kóka Jani látványosan küszködik, hogy ne nyerítsen fel hangosan, mert látja, hogy veszi a kamera). Vagy mégsem?
„Kérem, hogy a kongresszus bízza meg a párt elnökét, a választmány elnökét, és a parlamenti frakció vezetőjét az új miniszterelnök megnevezésének előkészítésére.”
Röviden: én, Gyurcsány Ferenc, mint pártelnök, Lendvai Ildikóval és Simon Gáborral – aki szintén komoly pozíciótobzódásban szenved mind az állami, mint a pártbéli szervezeteket és kht-ket tekintve – majd eldöntöm, hogy mi legyen.
Vagyis senki ne várjon itt megújulást, új irányt, új programot, hiszen a háttérben pontosan ugyanazok az emberek írják alá a papírokat, mint eddig. Egyetlen dolog fog változni: a muksó neve, aki olyan batizosan néz majd ki ránk a tévéből.
De mégis mit nyer ezzel Gyurcsány Ferenc? Láttad a címadó Tarantino filmet? Na, akkor most képzeld el, hogy az ékszaka két hétig tart, a vámpírzombik pedig azon potentátok, akik elég erősnek és informálisan elég támogatottnak érzik magukat arra, hogy magabiztosságukban elhiggyék, hogy most palotaforradalmat csinálhatnak. Elhúzzák előttük a mézesmadzagot, és amelyiknek a nagyra nőtt szemfogai beleakadnak, azt lefejezik, és nyaka helyére fokhagymát – alapítványi, állami cégbeli, pártszervezeti, önkormányzati, stb. hely közpénzből fizetve – dugnak.
Mit nyer ezzel az MSZP? Százalékot. Itt lent a mi szintünkön olyan dolgokról folyik a diskurzus, hogy jobb meg baloldal, nemzetárulás, fasiszta veszély és hasonlók, de odafönt egyetlen dolog számít csak: a költségtérítés és az ingyen iroda. Minél kevesebb van belőle, annál inkább felértékelődik.
Mit nyer vele az SZDSZ? Hát ők buktatták meg Gyurcsányt, emlékszel? Nem, nem a Zorbán, a liberálisok éhségsztrájkja volt az az áldozat, amit az ország érdekében hoztak. Ha nagyon vagányok lennének a 200 ezer plusz egy kampányukat a bevállalós „Igen! Megcsináltuk!”-ra cserélnék. Ki tudja, talán még a következő választásokon is bejutnak!
Mit nyer vele az MDF? Nézzük, mije van az MDF-nek: egy Dávid Ibolyája és egy fél Bokros Lajosa. Utóbbiról kérdezve Lendvai Ildikó zavarba ejtően nyilatkozott: azt mondta, hogy nem. Így, kerek perec, semmi mismásolás, pedig Lendvai a simabeszéd nemzetközileg is elismert feketeöves nagymestere. Mije nincs az MDF-nek? Frakciója (és ezzel bizottsági helye, állami slepptámogatása, stb.). A kérdés az, hogyan szeretnének kimúlni, és mikor: per pillanat két párt adhat nekik frakciót, a FIDESZ és az MSZP. A FIDESZ nem hiszem, hogy meglépi, hiszen Navracsics szerint előrehozott választások kellenének, amin az MDF eséllyel elbukna, marad tehát az MSZP, s így az agónia egy évvel meghosszabbodik. Az nem kevés pénz. A Fidesz maximum azzal tudná őket megvenni, hogy a következő választásokon egyik-másik prominensüknek listás helyet ajánlanak, vagy hogy a parlamenti/önkormányzati választásokon egyéniben „független” jelöltként indulóknak támogatást adnak.
Mit nyer ezzel a FIDESZ? A világon semmit. Mi, kis emberek, egészen más szempontokat és célokat vélünk a politikának, mint maguk a politikusok – erre még Ubulci különvéleményénél visszatérünk. Mi azt hisszük, az a céljuk, hogy rendes országot, társadalmat építsenek, mert hát nekünk ez az érdekünk, ám az ő céljuk nem az, hogy nagy szemétdombon kapirgáljanak, hanem hogy a szemétdombon a legtöbbet ők kapirgálhassanak – ez nem explicit a FIDESZ-re vonatkozik, hanem úgy en bloc a politikára, ami igazából nem más, mint a szemfényvesztés közpénzből finanszírozott formája. Nem az a lényeg, hogy mekkora az a tortaszelet, hanem hogy a tiéd legyen a legnagyobb szelet. Vagyis itt és most nem a FIDESZ diktál, lépéshátrányba került, ezért emeli a tétet, és Gyurcsány nagyvonalú lemondása – tulajdonképp egy címről mondott csak le, de mi már ennek is örülünk, úgy ki vagyunk éhezve – most már kevés a kezdeményezés visszaszerzéséhez, marad az előrehozott választás. Hogy erre mekkora az esélyük lásd az SZDSZ és az MDF részénél.
Mit nyerünk ezzel mi? Esti fényt. Az új miniszterelnök is azzal formális és informális garnitúrával fog dolgozni, mint az eddigi. Ha lett volna egy tuti emberük, tuti programmal, aki tudja a megoldást a magyar társadalom, az államháztartás, az univerzum meg minden problémáira, hát csak előálltak volna vele az elmúlt hét évben – de nem tették. Vagy hülyék és/vagy gyávák hozzá, vagy nincs nekik. Lófasz fog itt folyni, nem acél. Az egyetlen, amit kapunk, az újabb két-három hétre elég muníció, ráadásul a témába előre bele van kódolva a folytatás is: ha meglesz az új frontember, majd lehet csámcsogni rajta, és az ellenzéknek is lesz új céltáblája. Pirkadatig pár hét, de utána újból be fog köszönteni az este, szinte minden átmenet nélkül. Húsvétkor közkívánatra pedig „Fel! Támadunk!”, aláfestő zenének meg küldeném a Neoton Famíliától a Holnap hajnalig című számot mindenkinek, aki szereti, és valami oknál fogva még mindig olvas.
Ubulci különvéleménye: az MSZP önkormányzati platformja erős, és nekik az előrehozott választás lenne jó, mert miután a Fidesz hatalomra jut, és meglépi a meglépendőt, elkerülhetetlen, hogy veszítsen a népszerűségéből, és akkor a következő önkormányzati választásokon visszakapják a legutóbbin elvesztett pozícióikat, vagyis megpuccsolnák a vezetőséget a tagságon keresztül. Szerintem ez nem csak rizikós, hanem majdnem kivitelezhetetlen is: rizikós, mert ha a parlamenti választásokon nagyon nyer a Fidesz, akkor könnyen kiránthatja a szőnyeget az önkormányzatok alól, ha az MSZP nyerné el azokat, és kivitelezhetetlen, mert egyrészt a választmány elnöke már ott van a jelölőbizottságban, másrészt meg amíg a pártközpontból osztják a pénzt és a helyeket - még ha csak informálisan is -, addig a puccs el fog bukni. Az önkormányzati platform bármennyire is erős, ahhoz, hogy egy ilyet meg tudjon lépni, újra kéne gondolni az egész önkormányzati rendszert a támogatásokkal egyetemben, de ez ellentétes az érdekükkel, hiszen a cél az, hogy a lehető legtöbb tisztséget és pozíciót gyűjtsék be. Idehaza forradalmat csak felülről lehet csinálni, mert mindenki függ a központi elosztástól – nem véletlenül.
Azoknak meg, akik a küldöttgyűlésen meglepődtek - kiemelten Lamperth Mónikának, aki szerintem csak a mosdóba akart kimenni, de elállták az útját a vérre éhes újságírók, és elvakították vakuikkal -: tessék olvasni a párt, illetve párt közeli sajtót. Babarczy Eszter elhatárolódó írását a HVG már a bejelentés előtt kirakta az internetre. Neki külön annyit üzennék, hogy azon a bizonyos politikai iránytűn a jobb felső sarokban pöttyözött három százalék az nem az értelmiség: akikre ő gondol – őt is beleértve – a bal felsőben keresendők. Továbbá nyomatékosan kérem, hogy lesz szíves minket ott jobb felül többet nem leértelmiségizni. Van nekünk rendes munkánk is, a hülyeséget mi csak hobbiból toljuk, állami dotáció nélkül.
