A fűhrer szellemében dolgozni - nem, nem arra akarok utalni, hogy Orbán maga Hitler, attól még nagyon messze van - olyan rendszer, ahol egyértelmű utasítások hiányában is igyekeznek az emberek olyan döntéseket hozni, amikről úgy gondolják, elnyerhetik a kedves vezető tetszését. Ez a központosítás és a személyi kultusz érdekes egyvelege, amikből olyan dolgok esnek ki, mint amikor Kínában teljes vegyvédelmi ruházatban permetezték fertőtlenítővel a reptereken a kifutópályákat: nem a várókat, vagy a mosdókat, hanem az aszfaltcsíkokat, amikre leszállnak a repülők.
Egy ilyen rendszerben egyrészt erősen felértékelődik a kapuőrök - gatekeepers - szerepe, akik a kedves vezető naptárát és beosztását uralják (Bohrmann legalább annyira volt a Harmadik Birodalom ura, mint Hitler, pusztán azért, mert ő döntötte el, ki találkozhat vele, és ki nem, hasonlóan az Egyesült Államok elnökének a kabinetfőnökéhez például, vagy nálunk a rosseb tudja milyen pozíciónak hívják éppen, mert több is van belőlük párhuzamosan szerencsére, miniszterséget vezető államtitkár vagy államtitkárságot vezető miniszter), másrészt a kedves vezetőhöz idővel semmi olyan információ nem fog eljutni, ami nem tetszene neki, pedig szüksége lenne rá - ha a rossz hír hozóját lelövik, senki se akar rossz híreket hozni (Pingnek fél éven át nem merték elmondani, hogy az Kína déli részén nincs elég áram, ezért gyakoriak a kimaradások, egyszerűen hagyták, hogy megtörténjen, mert féltek bármilyen döntést meghozni).
Mindennek a tetejébe ha minden döntést egy egyre szűkebb kör hoz meg, fizikai képtelenség nem hogy jó döntéseket hozni mindenről, vagy akár az eldöntendő dolgok többségéről, hanem bármilyen döntést meghozni, illetve ha mégis sikerül, azokból egy inkoherens katyvasz születik csak: lásd a fakitermelési szabályzatot, ahol a pár hónap múlva beköszöntő hideg idővel magyarázva megkönnyítjük a fakivágást, holott abból most télre nem nagyon lesz tűzifa, a rezsicsökkentés csökkentését/növelését (dupla negatív relációkból sose voltam jó), vagy az OMSZ lefejezését (csórikámat két éve még Orbán saját kis kezével tüntette ki és köszönte meg a kitűnő munkáját, most meg arra jön haza az éves szabadságáról, hogy kirúgták, úgy, hogy köze nem volt az egész operatív törzsös bábjátékhoz).
Szóval mindegy, hogy Orbán utasította-e a kirúgást, vagy nem, ez a rendszer az ő személyi kultuszú, központosított rendszere, ami így működik. Fullajtárja pedig kiáll, és közli, hogy nem politikai oka volt. Nem hát. Cikizte a bőrnaciját, és a kezére ütött, azért.
A dolog külön pikantériája, hogy pont ez ellen a központosítás ellen háborúzunk Brüsszellel.
