- Elnök úr, örülünk, hogy ilyen hamar ideért! A válságstáb már összeült.
- Uraim, mi történt? Mi a vészhelyzet?
- Elnök úr, a Népkontrollgép…
- Elállítódott megint?
- Nem, nem, a kapcsolóbit 0-ra van állítva.
- Akkor mi a gond?
- A hangulatkeltő-bit 1-re…
- Úgy hagyták?
- Sajnálom, elnök úr, nem gondoltuk, hogy a közeljövőben szükség lesz még rá, és ön is tudja, milyen energiaigényes átállítani.
- De a kapcsolóbit 0-án áll, nem igaz? Akkor nem értem a riasztást.
- Piroska.
- … Piroska?
- Igen uram. Visszatért. Már majdnem átjutott a tűzfalon.
- Rendben. Mennyi idő, amíg hozzájut a jelszóhoz?
- Attól tartok, megvan neki.
- És csak most szólnak? Hogy lehet nála a jelszó?
- Nos…
- … nem változtatták meg?
- Mi próbáltuk, de a rendszer mindig visszadobta!
- Uramisten! Azonnal állítsák át a hangulatkeltő-bitet 0-ra! Hallják? Azonnal!
- Nem lehet. Nincs a hálózatban elég energia.
- Akkor hiába volt minden.
- Még nem biztos, a biztonságiak már keresik, nem lehet messze.
- Nem, nem kockáztathatunk. Írja a következőket:22-es számú elnöki rendelet – újraindítás.
- Jól… jól értettem? Reboot?
- Igen. Indítsák újra. Alapbeállítások.
- Uram, ez egy 50-es évekbeli, szovjet modell! ’89 óta nem volt rajta egy rendes karbantartás! És nincs egyetlen programozónk se, aki értene hozzá!
- Csinálják. És küldjék be a minisztert az irodámba, fel kell hívnunk a németeket.