El voltam egy darabig (összezártak egy halom másik emberrel, és ilyen nagy papírlapokra kellett vastag filccel fura nyelven mindenféle mondatokat írnunk), nem volt internet se, és még csak pótolom, amit kihagytam. Pont Október 23-án.

Ami feltűnt, hogy 1989-ben a Parlament előtt volt un. tömeg, míg most az összes csicsát, huszárokat és jól megkoreografált koszorúzást nem láthatták a zemberek. Gondolom büdösek. Meg kiabálnak is, és gágognak. Nem bírnak viselkedni, na.

Oszkó Péterre meg rá akarnak dönteni egy Prinz Gábor méretű Postabank macit.

Demokrácia? Szólásszabadság? Tolerancia? Liberalizmus?

Nagyon sajnálom, becsipog rá a detektoros kapu, tessék szépen kitenni azt a demokráciát, majd kifele visszakapja. A kapun túl zártkörű rendezvényen egymást tünetik ki a résztvevők, kérem, ne zavarja őket jelenlétével.

Olyan nekünk egy állami ünnep, mint diszfunkcionális családnak a karácsony. Ilyenkor nem kell dolgozni menni, nincs nyitva a bolt se, össze vagyunk zárva hirtelen nagy szabadidővel, és ki nem állhatjuk egymást. Hétköznap dolgunk van, nem érünk rá egymással különösebben kiabálni - hacsak nem ebből élünk, mint a politikusok és bérelt értelmiségijeik. Esetleg némi lökdösődés, hangoskodás a sorban a postán, vagy dudálás-mutogatás-kormányráhúzás kombó a dugóban.

Talán nincs is nekem olyan. Nem is ismerek olyat. Pedig mindenkinek van, tudom. Átkarolnak, közel húznak, és úgy üvöltik a fülembe az IGAZSÁGOT - az ő igazságukat, egymás után. Vérzik már a dobhártyám, ember!

Megmondják, mit kell gondolnom, kit kell utálnom, és én megtanulom, megtanultam: utálok már mindenkit, elég, ha tudja, tudni véli, mi is '56 IGAZI üzenete.

Mindegy nekem, hogy érzelgős, szélsőséges, vagy csak szimplán hazug, nem kérek belőle. Kimenni se merünk, mert nem vagyunk se hőbörgők, se megveretődni nem szeretünk.

Ott állnak a pódiumon, szavalják a hülyeségüket, telefirkálják vele a falakat, elárasztják az internetet. Csak élni szeretnénk - olyat lehet? Tessék szépen kimúlni, és hagyni minket.

Klerikális kommunista szélsőségesekből elegem lett. Építsenek barikádot, igazit vagy virtuálist, lőjék egymást halomra, mi meg majd emelünk nekik emlékművet: itt nyugszik a nemzet elmebaja.

Köszöntem. Beszólni alant lehet.

Itt fogod megtudni.

És ez jó, a körítésekkel együtt.
Adjuk vissza '56-ot az embereknek, aufklérerül.
Aztán adjuk meg nekik a mintaválasztás szabadságát, és lesz valami.

Persze az is lehet, hogy minden marad úgy, ahogy volt, mert a kutyát nem érdekli, hogy mi is volt '56, mert az csak egy a sok hívó szóvá degradált történésből.

Volt egyszer egy 1956.
1956-ban Magyarországon volt egy rendszer, és ott történtek dolgok.
Voltak ott emberek, akik ott éltek, és azokat a dolgokat csinálták.
Hogy ez miért fontos? Pár dolog.

1. Ma Magyarországon minden politikai erő, tömörülés és törekvés 1956-ból vezeti le magát. Gyakorlatilag megkerülhetetlen, hogy egy 50 évvel ezelőtti pillanatfelvételen ne bökj rá, hogy ott, az vagyok én a csoportképen, bár akkor még nem is éltem.