Talán nincs is nekem olyan. Nem is ismerek olyat. Pedig mindenkinek van, tudom. Átkarolnak, közel húznak, és úgy üvöltik a fülembe az IGAZSÁGOT - az ő igazságukat, egymás után. Vérzik már a dobhártyám, ember!

Megmondják, mit kell gondolnom, kit kell utálnom, és én megtanulom, megtanultam: utálok már mindenkit, elég, ha tudja, tudni véli, mi is '56 IGAZI üzenete.

Mindegy nekem, hogy érzelgős, szélsőséges, vagy csak szimplán hazug, nem kérek belőle. Kimenni se merünk, mert nem vagyunk se hőbörgők, se megveretődni nem szeretünk.

Ott állnak a pódiumon, szavalják a hülyeségüket, telefirkálják vele a falakat, elárasztják az internetet. Csak élni szeretnénk - olyat lehet? Tessék szépen kimúlni, és hagyni minket.

Klerikális kommunista szélsőségesekből elegem lett. Építsenek barikádot, igazit vagy virtuálist, lőjék egymást halomra, mi meg majd emelünk nekik emlékművet: itt nyugszik a nemzet elmebaja.

Köszöntem. Beszólni alant lehet.