Egy képviselőnek nem kell értenie a szakmai - való életben előforduló - dolgokhoz. Egy képviselő az kérem szépen nem ingatlanszakértő. Ezzel még egyet is értünk. De két dologgal nem fogunk: hogy egy képviselőnek a való élettel nem kell, hogy kapcsolata legyen akár ötletszinten is, meg hogy egy képviselőnek a meghozott döntést illetően nincsen felelőssége. Szavazni jár be kérem, nem gondolkodni.

Egy képviselőnek ha azt mondják, hogy az Andrássy úton az ingatlanok négyzetméterára 20 ezer forint, akkor a képviselő - felelősségének teljes tudatában, vagyis abban a nyugodt hitben, hogy az nincs neki - elhiszi. Ha azt mondják neki, hogy egy nem túl jó állapotú, fűtéskorszerűsítés előtt álló panel négyzetméterára 150-200 ezer forint, nos, azt is elhiszi. Ilyen naiva ő. A két információ között semmilyen előjeles kapcsolatot nem lát, fejében nem gyullad ki az a kis lámpa, ami figyelmeztetné, hogy frontális ütközés van a bizottsági ülésterem falain kívül lévő világban.

Mióta Adam Smith kitalálta a közgazdaságtant - persze nem ő volt, és nem akkor, és nem úgy - azóta az a közhely járja piaci körökben, hogy az üzlet úgy néz ki, hogy olcsón vegyél, és drágán adjál (a tőzsdei shortolásra nem térünk ki), az árrésből meg éljél jól. Az állam esetében fordított helyzet áll elő, aminek a fő oka az, hogy az államnak nem igen van pénze - de az állampolgároknak igen. Éppen ezért az állam felkent vezetői idejük jelentős részét azzal töltik, hogy a te pénzedből saját pénzt csináljanak.

Drágán vesznek pl. Ha odamegy hozzád egy kereskedő, és azt mondja, hogy vegyél meg tőle valamit 120-ért, amikor az csak 100-ba kerül, a különbséget meg megfelezitek, akkor ez neked nem túl nagy üzlet, hiszen 110-ért vetted meg 100 helyett. De mi van akkor, ha kapsz 120-at, hogy költsd el valamire, de az a valami utána nem lesz a tiéd? Akkor a cuccot is megvetted, és még maradt 10-ed zsebben, amiről az, aki a pénzt adta, nem tud.

Talán nincs is nekem olyan. Nem is ismerek olyat. Pedig mindenkinek van, tudom. Átkarolnak, közel húznak, és úgy üvöltik a fülembe az IGAZSÁGOT - az ő igazságukat, egymás után. Vérzik már a dobhártyám, ember!

Megmondják, mit kell gondolnom, kit kell utálnom, és én megtanulom, megtanultam: utálok már mindenkit, elég, ha tudja, tudni véli, mi is '56 IGAZI üzenete.

Mindegy nekem, hogy érzelgős, szélsőséges, vagy csak szimplán hazug, nem kérek belőle. Kimenni se merünk, mert nem vagyunk se hőbörgők, se megveretődni nem szeretünk.

Ott állnak a pódiumon, szavalják a hülyeségüket, telefirkálják vele a falakat, elárasztják az internetet. Csak élni szeretnénk - olyat lehet? Tessék szépen kimúlni, és hagyni minket.

Klerikális kommunista szélsőségesekből elegem lett. Építsenek barikádot, igazit vagy virtuálist, lőjék egymást halomra, mi meg majd emelünk nekik emlékművet: itt nyugszik a nemzet elmebaja.

Köszöntem. Beszólni alant lehet.

... nincs más. Tegnap volt a beszéd nyilvánosságra kerülésének második évfordulója. Ki mit csinált akkor, utána, azóta, mi a beszéd és a történések hozadéka? Kinek mi. Számomra és az ország számára egyáltalán nem pozitív.

Kurvák vogymuk. Ez van. Akinek ez nem volt tiszta, annak akkor egy kis agitprop következik, demagógiával, túlzásokkal, ahogy illik: sértegetni fogok. Én szóltam.

Heti nagybevásárlás. Kaja, üdcsi, mosószer, öblítő, kiskutyás WC papír. (olyan aranyos az a golden retriver kölyök, muszáj azt venni)(holnaptól nem hagyom, hogy a marketing befolyásolja az életemet) Meg többek között mustár. Na de milyen mustár? Nagy mustár természetesen.

Lehetett választani: 440g + 50g ingyen, vagy 690g, és semmi sincs ingyen. A pontos szó, ami az első dobozán szerepelt, az az "ajándék" volt. Dilemma ült ki a homlokomra. Akkor én most kezdjek el számolni, aránypárokkal meg minden, ott a polc előtt? Okosak a mi törvényhozóink, mert kötelező kiírni, hogy mennyi a mértékegységnyi ára a cuccnak. Nem kell számolni, csak olvasni. A 440g + 50g ajándék az 309 Ft, a 690g + semmi ajándék az pedig 299 Ft. Ránézésre nem egy megoldhatatlan példa: a 490g drágább, mint a 690g. De még oda is írják: 630 Ft/Kg vs. 433 Ft/Kg. Ennek ellenére veszik az akciósat, mint a cukrot.

Most pörgünk még a témában és annak vonalán, amíg még meleg. Utána majd pörgünk a gázáremelésen is.

Próbálom összeszedni a gondolataimat. Miért gondolják emberek azt, hogy ha valami nem tetszik nekik, azt megverhetik, felgyújthatják, és hasonlók?

Egyszer már leírtam, hogy szerintem mi az oka annak, ha egy jóléti társadalomban a szélsőséges nézetek népszerűségre tesznek szert. Igen, többek között a kormány hibája is, meg az ellenzéké is. Persze a mindenkori politika nem fog mindenkinek egyenlő mértékben jó lenni, sőt, egyáltalán nem mindenkinek lesz jó, és még csak vetésforgó sem feltétlenül van.

Annyit tennék hozzá, hogy Budaházy, Torockay meg a többiek ugyanazt csinálják kicsiben, mint a nagyok (vagy egyes kisebbségi szervezetek): fognak egy embercsoportot, és megszólítják. Nem, nem képviselik őket, csak megszólítják. Elhitetik velük ugyanúgy, hogy egy magasabb igény kielégítése automatikusan magával hozza az alacsonyabb igények kielégülését is.

Ferinek székrekedés lesz a vége?

Nagyon komolyan úgy gondolom, hogy az országnak igenis szüksége van egy rakás változtatásra.
Továbbá meg vagyok róla győződve, hogy ez egy rakás politikusnak és állampolgárnak kúrvára nem áll érdekében.

Antal Attila mégse mond le.
Nüansznyi homokszem került a szívbillentyűk közé.

Nagybetegségében azt találta ki, hogy nem megy ám ő csak úgy, fű alatt, mégsemnem. Őt kérem ki kell fizetni.
Végkielégítéssel. Gyanítom, hogy végkielégítéséből ki tudnám fizetni mellényzsebből a lakáshitelem.
Gyanítom, hogy eddigi juttatásaiból telket vettem volna, kettőt. Sőt: gyanítom, hogy a "közbeszerzésekből", azaz abból, hogy pecsétet nyomott rájuk, ami ugye ingyér van, szóval abból építettem volna egy nyaralót én is horvátban, a Demszky mellé (aztán beköltöztettem volna oda egy Józsefvárosi családot, amikor a Gábor épp monokinizik a teraszon).

Mert ha ő kinyitja a száját. Ha ő egyszer elkezd beszélni.
Én hallgatnám. Mondjad, Atesz, mondjad. Nálatok is laknak-e Zuschlagok?

Így vagy úgy: a szíve beteg - nem a pofája.

Azért amikor a saját ifjúsági szervezeted beszól, az azért kemény, nem?

Főleg lévén az Új Generációról szó, ami a PR-t Dávid Ibolyától, a demagógiát Gyurcsány Ferenctől, a szervezkedést Orbán Viktortól tanulta. A fenti felsorolásból Semjén Zsolt ájtatossága és Kóka János mosolya maradt talán csak ki.

Mert az magyar virtus. Tele van vele a naptár. Koncepciótlan, hurráoptimista falnakrohanásokkal. Meg mártírokkal. Ennyi, amit fel tudunk mutatni.

Erre legyünk büszkék. Ünnepeljük a bukást, a kudarcot, az értelmetlen veszteséget. Igazi keresztényi erény. Arról, hogy meghalt az az ember, aki anyagilag is oroszlánrészt vállalt többek között abban, hogy a magyar nyelv modern államnyelvként egyáltalán fennmaradhatott, arról ne emlékezzünk. Az annyira nem volt látványos. A huszárroham bezzeg! Meg mit akartok már, a pasas anyanyelve nem is a magyar volt! Azt hogy adjuk már el?

Hit: állítást tényként elfogadni az azt alátámasztó bizonyítékok hiányában.
Vak hit: állítást tényként elfogadni az azt cáfoló bizonyítékok ellenére.

Antal Attila lemondott.
Egészségügyi okokra hivatkozva.
Ez engem egy régi beidegződésre emlékeztet.
Persze lehet, hogy tényleg rossz a szíve, és tényleg szívhez szólóan gondolta, amit nyilatkozott.
Az is lehet, hogy a régi idők nagy emberei, elbukván a bizottság támogatását, szintén mind szívbetegek lettek.

Folytatásosan lazán kapcsolódik ehhez.

A feszültség forrását meg itt tetszik találni.

Imádom a statisztikát. Rajongok az olyan dolgokért, mint amikor sorba állítják a világ gazdaságait a Big Mac paritáson. Vagy Magyarország településeit az átlag SZJA alapján.

A magyar ember földműves. Mind, kivéve engem, aki reszketőrohamot kapok, valahányszor meghallom a "kell az a kis háztáji" szóösszetételt.

De vannak rokonaim, falun, akik mezőgazdálkodnak.

Nomádság-e feltételezni, hogy a roma migrációnak oka van? Pláne, hogy külföldre. Én nem értem. Itthon nincsenek betöltetlen állások? Azért mennek ki, mert itthon nem tudnak boldogulni, mondta a kissebségi képviselő.

Magyar vagyok - bár egyesek erről másként vélekednek -, s mint ilyen, értek a focihoz, ugye.
Sőt, ahhoz is, hogy a foci és a magyar foci pár röpke évet kivéve sose volt egy és ugyanaz. Nagyon nosztalgikusan úgy lehetne fogalmazni, hogy volt idő, amikor volt és a magyar foci, és mindenki más csak utánunk kullogott, ma meg pont fordítva van. Hogy volt idő, amikor a brazil támadó stílust még magyar támadóstílusnak hívták, mert, mint gyakorlatilag minden létező dolgot az univerzumban, azt is mi találtuk fel. Itt kell hozzátenni, hogy ugyanakkor anno a vb-selejtezőkre annyi ország nevezett, mint amennyi most bejut.

Tanácsot adni jó.
Jó pénzért bármit.
Állami szervnek pláne, plusz ÁFA, plusz amit ugye visszatérítünk.

Jó pénzért le lehet írni egy tanulmányban, hogy a világon három operációs rendszer van, IBM, Microsoft és Linux, továbbá, hogy az IBM-hez és a Linuxhoz programozói tudás kell, de a Microsofthoz nem.

Előrebocsátva: nem vagyok pesti. Se budai. Nem is lakom egyik felén se, csak ott dolgozom, miden nap.
Van az a pénz, amiért felköltöznék, csak eddig még senki se ajánlotta meg.

A BKV nem tipikusan pesti jelenség, inkább tipikusan magyar. Zárt rendszer, zárvány a zárványban, ahol az őt körülölelő társadalom, aminek elvileg szolgáltatnia kéne, szolgálja ki őt.

Szilárd meggyőződésem, hogy az országot titkon egy fénymásolót-nyomtatót-A4-es papírt gyártó konzorcium irányítja, kiszervezve a munkaerő-kölcsönzést a vezető politikusok fedőcégének. Mi más magyarázat van arra, hogy ennyi nyomtatás-fénymásolás-gépelés kell, hogy legyen, akármit is akarsz intézni az un. állammal?

Talán a kábelfóbia? Kövér László akasztós öröksége? Féltjük a magyar bitet a globalizációtól? Annyira vigyázunk azokra a kurva bitekre, ki se engedjük őket a kábelre. Kicsik is, nem beszélnek idegen nyelveket, még eltévednének. Vagy rájön, hogy kint tulképp jobb, azt vissza se jön már.

Az UTP gyártók nemzetközi lobbija tudja-e, merre van Magyarország a térképen?