Magyar vagyok - bár egyesek erről másként vélekednek -, s mint ilyen, értek a focihoz, ugye.
Sőt, ahhoz is, hogy a foci és a magyar foci pár röpke évet kivéve sose volt egy és ugyanaz. Nagyon nosztalgikusan úgy lehetne fogalmazni, hogy volt idő, amikor volt és a magyar foci, és mindenki más csak utánunk kullogott, ma meg pont fordítva van. Hogy volt idő, amikor a brazil támadó stílust még magyar támadóstílusnak hívták, mert, mint gyakorlatilag minden létező dolgot az univerzumban, azt is mi találtuk fel. Itt kell hozzátenni, hogy ugyanakkor anno a vb-selejtezőkre annyi ország nevezett, mint amennyi most bejut.

A magyar foci a magyar posványtól szenved. Szűkebb pátriám nagy múltú, anno Real Madrid verő klubját megvette egy komolynak tűnő illető, majd első intézkedéseként közölte a most már kisebbségi tulajdonos pártkatonákkal, hogy hiányzik a kasszából (a könyvelt tőke egy része bizony elszámolatlanul hiányzik), úgyhogy tessenek befizetni. Azóta körbeperelték egymást: az egyik azért, mert meglopták, a többi meg azért, mert el akarják venni tőlük a fejőstehenet.
Mert normális klubot, rendes, igazi focit akar talán csinálni, azért.

Évek óta mondogatom ezt, de mindig lehurrognak a még magyarabbak. Mondom nekik, hogy a külföldi az lelkesebb, technikásabb, összeszedettebb, erősebb. Erre ők kontráznak Puskással, hogy ja persze, kis pénz, ugye - de azt elfelejtik, hogy Puskás és a többiek korszakos tehetségek voltak. Ronaldinho egy koszos brazil utcakölyökcsapatban is istenadta tehetség lenne, nem csak a Barcában.
A kedvencem az a nyilatkozat volt, hogy a magyar futballisták ugyanolyan technikásak a labdával vagy az ellenféllel, mint az ellenfél játékosai. Ja, mondom, csak az ellenfél nem a labdával VAGY ellenféllel technikás, hanem a labdával ÉS az ellenféllel, együtt, szimultán.

Erre kiáll Korsós György, és közli, hogy ami itthon van, annak köze nincs a focihoz, és hogy az NB1-en kívül mindenhova kevés, néha még oda is. Hogy pénzmosás van, nem klub. Hogy a képzés kevés, a gárda belterjes és maradi, és hogy hányhatnékja van az egésztől.

Minden elismerésem Korsós Györgynek, így ismeretlenül is. Ez az a mentalitás, ami itthonról hiányzik, és nem csak a fociból. Átlépni a saját árnyékunkat nem könnyű dolog, de egyúttal üzenném is neki: kifejezetten magyartalan cselekedet.

Egyébként meg üdvözlünk a mátricsban.