Mikor én általános iskolás alsós voltam, még tomboltak a kommunizmus utolsó évei. Akkor tanítottak meg számolni és nem visszakérdezni egyszerre (ez utóbbi nekik se sikerült).
Nem tudom, ma hogy néz ki egy számolófüzet, de annak idején voltak ilyen sematikus ábrák benne, amiket gépnek hívtak, és abba papír alapon beledobáltunk dolgokat, és a másik felükön kijöttek másfajta dolgok, eltérő darabszámmal, és bele kellett írni a stilizált ábra közepébe, hogy mi is történik a gépben?
Például ha beledobunk négy almát, mi fog az alján kijönni? Mivel a rajz leginkább egy mákdarálóhoz hasonlított, az első tippem az almapüré volt, ám a tantónéni szerint ez nem volt jó válasz, de megdicsért a kreativitásomért. Plusz beírt az üzenőbe anyámnak. Ugyanis az alján három körte jött ki, tehát a helyes válasz az, hogy mínusz egy.
Az én első gondolatom az volt, hogy egyrészt lenyúltak egy almára, másrészt mi a rossebet csináljak most a körtékkel? Ül valami kis gnóm az üres mákdarálóban, és elcsórja az almákat, de hogy ne tűnjön fel egyből, rafkósan körtéket dobál ki az alján, nehogy össze tudjam hasonlítani?
Az iskola az életre készít fel, ugyanis a jóléti állam pontosan így működik, csak akkor még nem tudtam.
(az illusztrációval rohadt sokat dolgoztam, tessék megdícsérni)
