Egy kéretlen jótanács: ha nem szeretnék, hogy az '50-es évek Ludas Matyi karikatúrái színvonalában kritizálják őket, talán nem kéne úgy viselkedni, mint az '50-es évek Ludas Matyi karikatúráiban.
Közben: bezzeg az ateisták! Annó átraktak egy buszmegállót! Mind! Én is! Pedig akkor még nem is éltem, de biztos átrakattam volna, és ez a nagyobb baj.
Gondolkodtam, hogy írjak-e egy jó kis egyházfikázós meg hisztisbigottszapulós posztot az ateista buszkampányról, meg annak a helyenkénti betiltásáról. Viszont amik azóta fel-felhangzanak elszomorítanak. Mert nem akarok ateista egyházat, ateista vallást, ateista dogmákat. Jézusom! Lesz majd mise is, ahol jól nem imádunk senkit? Nemár. Miért akarnak ennek szervezeti formát adni egyáltalán? Az ateizmus Isten nélküliség - ha úgy tetszik, istentelenség, nem pedig istenellenesség (fura is lenne). Aki le akarja csak cserélni az eddigi liturgiát az teljesen fölöslegesen teszi. Miben csalódtál? Az üzenetben vagy a módszerben? Mert itt aztán mindkettőből kapsz újat, szebbet, jobbat? Elárulok egy nagy titkot: nem kapsz.
Invesztirúraháborúk, csapó kettő. Az invesztitúra a romkat egyházban az a jog, hogy ki nevezi ki a püspököket. Mivel a püspök rendelkezik a püspökség javai felett, így gazdasági és politikai hatalommal bír a kinevezett. E felett a jog felett harcoltak annak idején Henrikék és a pápák sokat, avagy kié a hatalom és a tekintély, kinek az érdeke, akarata érvényesül.
Most ott tartunk, hogy a pápa kikel az olasz császár Berlusconi ellen. Meg akarja mondani, milyen politikát folytasson. Hány hadosztálya van a Vatikánnak? És hány hadosztály parancsnokának akarja megmondani, mi a helyes? Mert ez nagyon nem mindegy. Az egyház nem mondja meg, hogyan kell az államháztartást igazgatni, hogy nézzen ki a közigazgatás, mekkora adót vessenek ki. Nem így politizál. Van neki egy erkölcsi zsinórmértéke, amire, mint színes kis gyöngyöket, felfűzi a világ történéseit, és amit nem sikerül, azt elveti.
Nem szeretnék olyan világban élni, ahol a közszereplőket nem lehet kritizálni. Számomra teljesen mindegy, hogy államelnökről, miniszterelnökről - saját vagy más országéról - van szó, és még az se hat meg különösebben, hogy ha valaki már azon elkezd pörögni, hogy én a pápát közszereplőnek hívom. Olyan világban se szeretnék élni, ahol egy államelnök vagy vallási vezető kritizálásakor disztingválnom kéne, hogy mit és hogyan mondok, különben bezárnak. Az ízlés az nem egy egzakt, univerzális valami, hiába hadonásznak egyesek, hogy de.
Lehet azon görcsölni, hogy Sabina Guzzanti kijelentése ("De ugyanakkor, húsz év múlva a pápa is ott lesz, ahol lennie kell. A pokolban, ahol nagy buzi ördögök fogják kínozni.") ízléstelen-e: részemről ízléstelennek tartom, ha azzal viccelődnek, hogy valakit akarata ellenére szexuálisan bántalmaznak, ám nem hiszem, hogy börtön járna érte, mert azt sem hiszem, hogy ebben a témában - ti. jóízlés és erkölcs - az én seggemből eredő passzátszél különb lenne másokénál (de szerencsére vannak, akiknek ez a hamis tudat határozza meg az életüket - mivé is lennénk nélkülük). Ám én már a pokol - ami egy valóságos hely, nem pedig egy rendszeresen felgyújtott szeméttelep - ötletét, és a vele való fenyegetőzést is ízléstelennek tartom.
Láttam egy reklámot.
Feljött négy szimbólum, meg egy gyertya.
Katolikus, református, evangélikus, mazsihisz.
Segítse a magyar történelmi egyházak társadalmi szolgálatát!
Sose tudtam, mik is pontosan a magyar történelmi egyházak. Ezek szerint mindössze négyen lennének?
És a többi felekezet?
Meg mi az a társadalmi szolgálat?
Iskolák, kórházak, szegényszállások. Ez szép.
Plusz Isten. Isten gyógyít, Isten segít.
Az élet, a világmindenség, meg minden helyett a vallás és a konzervativizmus.
Pistibácsinak, aki állítása szerint lelkész, illetve Csöncsönnek, aki állítása szerint konzervatív.
Nem bírom ki.
Orbán Viktor beszédet mondott.
Megyesi Gusztáv a Népszabadságban írt egy fölöttébb paranoid cikket erre.
Én meg hegyezem a körmöm, és hülyeségeket beszélek. De akkor is. Kezdjük a kezdenivalóval.
Van a forrás. Tiszta mátrics. És vannak annak a tudói. Ők a forrástudók. Komoly emberek.
Vannak a forrástudatlanok, akik a forrástudókra figyelnek. Ök a komoly tömegek.
A forrástudók és a forrástudatlanok egy nagy közös cél érdekében dolgoznak együtt: a forrástudók kérdéseket tesznek fel a forrástudatlanoknak, és a forrástudatlanok a forrástudók által előre megadott válaszokat adják a kérdésekre. Mindenki boldog.
Hit: állítást tényként elfogadni az azt alátámasztó bizonyítékok hiányában.
Vak hit: állítást tényként elfogadni az azt cáfoló bizonyítékok ellenére.