Invesztirúraháborúk, csapó kettő. Az invesztitúra a romkat egyházban az a jog, hogy ki nevezi ki a püspököket. Mivel a püspök rendelkezik a püspökség javai felett, így gazdasági és politikai hatalommal bír a kinevezett. E felett a jog felett harcoltak annak idején Henrikék és a pápák sokat, avagy kié a hatalom és a tekintély, kinek az érdeke, akarata érvényesül.

Most ott tartunk, hogy a pápa kikel az olasz császár Berlusconi ellen. Meg akarja mondani, milyen politikát folytasson. Hány hadosztálya van a Vatikánnak? És hány hadosztály parancsnokának akarja megmondani, mi a helyes? Mert ez nagyon nem mindegy. Az egyház nem mondja meg, hogyan kell az államháztartást igazgatni, hogy nézzen ki a közigazgatás, mekkora adót vessenek ki. Nem így politizál. Van neki egy erkölcsi zsinórmértéke, amire, mint színes kis gyöngyöket, felfűzi a világ történéseit, és amit nem sikerül, azt elveti.

Az a fura helyzet állt elő, hogy a pápa, ki üdvözölte a hagyományos jobboldal győzelmét, lévén "jó kapcsolatokat" ápolnak velük, épp baloldali eszméket hirdet, s kritizálja a na mit? A tekintélyt! A kereszténységben az a jó, hogy olyan sok van belőle. De tényleg, még egyetlen felekezeten belül is van számos, egymással ellentétes törekvés, s a mindenkori vezetés ezeket a törekvéseket igyekszik kanonizálni, így alakítván ki az éppen aktuális üdvözületet. Mintha az aufklérer "todományt" is hasonló okok miatt kritizálnák az illetékesek. Fura. Igazából annyira nem is fura.

Szóval a pápa tekintélyelvű pozícióból kritizálja a másik tekintélyelvű pozíciót az éppen aktuális üdvözület gyöngysora mellől, s vesz elő olyan, a baloldal által kisajátítani igyekezett dolgokat, mint internacionalizmus, multikulti, ENSZ és hasonlók. Engem ez lenyűgöz. Lesz majd megint Kanossza-járás, páparablás, meg hasonlók? Ki vagyok már éhezve némi szaftos dekadenciára.