Nem szeretnék olyan világban élni, ahol a közszereplőket nem lehet kritizálni. Számomra teljesen mindegy, hogy államelnökről, miniszterelnökről - saját vagy más országéról - van szó, és még az se hat meg különösebben, hogy ha valaki már azon elkezd pörögni, hogy én a pápát közszereplőnek hívom. Olyan világban se szeretnék élni, ahol egy államelnök vagy vallási vezető kritizálásakor disztingválnom kéne, hogy mit és hogyan mondok, különben bezárnak. Az ízlés az nem egy egzakt, univerzális valami, hiába hadonásznak egyesek, hogy de.
Lehet azon görcsölni, hogy Sabina Guzzanti kijelentése ("De ugyanakkor, húsz év múlva a pápa is ott lesz, ahol lennie kell. A pokolban, ahol nagy buzi ördögök fogják kínozni.") ízléstelen-e: részemről ízléstelennek tartom, ha azzal viccelődnek, hogy valakit akarata ellenére szexuálisan bántalmaznak, ám nem hiszem, hogy börtön járna érte, mert azt sem hiszem, hogy ebben a témában - ti. jóízlés és erkölcs - az én seggemből eredő passzátszél különb lenne másokénál (de szerencsére vannak, akiknek ez a hamis tudat határozza meg az életüket - mivé is lennénk nélkülük). Ám én már a pokol - ami egy valóságos hely, nem pedig egy rendszeresen felgyújtott szeméttelep - ötletét, és a vele való fenyegetőzést is ízléstelennek tartom.
Amit viszont végképp nem értek, hogy egy ilyen kijelentés az miért sértő: számomra egy kijelentés akkor sértő, akkor bánt, ha annak van alapja. Ezért nem szokott érzékenyen érinteni, ha lekommunistáznak, lenáciznak, lezsidóbérenceznek, lebuziznak - sőt, kifejezetten szórakoztat :-). Az se különösebben érdekel, hogy milyen stílusban teszik, hiszen nem engem minősítenek.
Vagyis marad az, hogy Guzzanti kijelentése azért sértő, mert a pápa pokolra jutásának, a homoszexualitásnak van relevanciája, a tőlük való félelem nem alaptalan. Tudom, 1929-es törvény van rá, hogy az olasz állam elnökének és a pápának nem szabad beszólni - már mer mér? Ha szerintem hülyeséget beszél, nem mondhatom el? És ha nem mondom el, akkor nincsen semmi gond, minden a legnagyobb rendben, a világ pontosan arra halad, amerre a legjobb nekem? Ül, fekszik, figyel, kultúráltan szórakozik?
Nem ilyen világban szeretnék élni. Volt már ilyen idehaza, úgy hívták kommunizmus, amikor nem szabadott csak úgy látatlanban viccelődni. És az se érdekel, hogy egyeseket már az is sért (vajon miért), ha bármilyen szinten párhuzamot vonok a dogmatikus egyházak és a dogmatikus eszmék között. Hozzon rá törvényt, hogy tilos. Csak ne felejtse el hozzá tenni, hogy ezt tulajdonképpen a szabadság érdekében teszi.
