Nem bírom ki.
Orbán Viktor beszédet mondott.
Megyesi Gusztáv a Népszabadságban írt egy fölöttébb paranoid cikket erre.
Én meg hegyezem a körmöm, és hülyeségeket beszélek. De akkor is. Kezdjük a kezdenivalóval.
Kik előtt zajlott a konferencianyitó beszéd?
Katolikus és protestáns egyházi személyiségek előtt. Az ő színük előtt hangzott el, hogy a 2001-es népszavazáson (helyett: népszámláláson) az ország lakosságának csaknem 75%-a vallotta magát valamely keresztény felekezethez tartozónak, így Magyarország keresztény ország.
Hagyjuk a maradék 25%-ot, aki nem vallotta magát kereszténynek, bár ebben az országban laknak, ami közel 2.5 millió ember szerint tehát azt jelenti, hogy Magyarország nem keresztény, hanem keresztény többségű, de az ilyenfajta tekintélyelvű kinyilatkoztatásokon az embernek túl kell tennie magát, ha egyházakról van szó.
Nézzük azt a 75%-ot. Kik képviselték ezt a 7.5 millió embert? Az un. történelmi egyházak. Mik azok a történelmi egyházak? Ööö... nem tudni biztosan. Az biztos, hogy jóval kevesebb, mint az APEH listáján szereplők. Mi van azoknak a keresztényeknek a képviseletével, akik nem a "történelmi egyházak" hívei? Nos, ők nem kapnak. Hányan is vannak? Vegyük már elő a dokumentumot, ha már annyit lobogtatjuk, nézzünk is bele. A konferencián nem volt képviselve a 2.5 millió felekezetbe nem tartozó vagy nem válaszolón kívül még vagy félmillió ember. Azaz a magyar népesség 30%-ának az ország lelke és az keresztény egyház között a konferencia alapján kapcsolat nincs.
Ez van. Tegyük magunkat túl rajta. A szokásjogot a szokásjog alapján nem lehet megkérdőjelezni, mert önmagába forduló, önigazoló rendszer. Azért hosszú, mert zöld. Mondott még Viki mást is. Tessék elolvasni, majd megválaszolni ezt az egyszerű kérdést: összekötötte-e az egyházak szerepét a politikai üzenettel? Nem?
"Az Önök radikális diagnózisai nélkül a közélet szereplői, az állam vezetői és Magyarország egész népe aligha tud szembesülni a válság valódi okaival."
Nem hát. Nincs itt semmi látnivaló, ne csoportosuljunk, mert leszakad ránk a kénköves eső. De menjünk is tovább.
"Ha a lélek, ha az erkölcs szavát a törvényhozók és a kormányzók nem hallják meg, a döntéseiket nem igazítják azokhoz az értékekhez, amelyek bennünket az elmúlt évszázadokban megtartottak, akkor hiába a mégoly jóakaratú válságkezelő erőlködés, a fogadkozás és az okoskodás, nem lesz foganatja."
Nakérem. Aki a vallás, vagy egyház és az erkölcs közé bármilyen szinten egyenlőségjelet mer helyezni, az vagy nem olvasta el a könyvet, vagy csak a neki éppen az alkalomhoz tetsző és illő részeket fogja visszamondani, nem is beszélve a múlt értelmezéseiről, megspékelve, hogy a múltbéli eseményeket hagyni kell, mert azok más korban, más erkölcsi értékek szerint történtek - de akkor minek is a múltbéli értelmezések? Saját farkába harapó kígyó.
Másrészt: minket az elmúlt évszázadokban nem az egyházak tartottak meg, hanem az, hogy egymásnál csak másokat utálunk jobban. Ennyi a magyarság évezredes fennmaradásának a titka. Nem nagy titok, és nem is túl szép, de a mienk, még ha savanyú is.
"Mi arról szeretnénk Önökkel tanácskozni, mit is jelent ez a szolgálat, mármint az egyház szolgálata Magyarországnak, mit jelent a Kárpát-medencében élő minden magyar embernek. A kiindulópontunk talán mindannyiunk számára világos, de azért hadd szögezzem le: mi értjük, hogy az egyház nem kér, hanem ad, és a mi dolgunk, a törvényhozók és kormányzók dolga az, hogy megteremtsük ehhez a szükséges feltételeket."
APEH lista? Emlékszünk még? Vatikáni szerződés? Vagy a hozzáadott értékre tetszik gondolni, hogy tulajdonképpen a megjelent egyházak képviselői mindazoknak, akik velük nem értenek egyet, tanításaikat nem fogadják el holmi szemantikai érvek mentén, tekintélyelvű felsőbbrendűségük taszít, adnak valamit?
Nekem, mint a mellőzött 30, vagy 25, vagy 15 százalék képviselőjének semmit. A világon semmit. Én viszont adok nekik, és még papírom is van róla: úgy hívják adóbevallás.
"A politika ne akarja előírni mégoly udvarias formában sem az egyháznak, mit tegyen és mit nem."
Ezzel maximálisan egyetértek. Csakhogy ez egy keresztényi világban olyan oda-vissza játék kéne, hogy legyen, viszont ezzel az érveléssel fel is mentjük a visszontszivesség alól a tisztelt egyházakat. Azaz az egyház megmondhatja akár közvetve, akár közvetlenül, hogy mit tegyen a politika, a központi költségvetés tételeiből hogyan részesedjen, de a politika nem írhatja elő, hogy az egyház apolitikus legyen.
Apolitikus egyház, aklerikális politika. Köszönjük, Viktor, hogy megmondtad, ez nem így leszen.
"Megtanultuk az elmúlt mintegy húsz esztendőben, hogy talán nincs fontosabb dolog ma Magyarországon, minthogy legyenek olyan autonóm közösségek, amelyek teszik a dolgukat anélkül, hogy ezt nekik bárki előírná belső szabadságból nem figyelve a hatalom tetszésére."
Ez Orbán Viktor szájából nagyon is Gyurcsány Ferences. Ijesztő, na. Én még a mai napig nem tettem túl magam azon, hogyan lett jobboldali liberális aklerikusból baloldali nemzeti-keresztény konzervatív, pedig volt rá több, mint 10 évem, erre a mondatra viszont csak 6. Én kérek elnézést, lassú vagyok a duplagondolban még. Ígérem 2010-től belehúzok.
"Az a politikai család, amelynek én magam is tagja vagyok, húsz évvel ezelőtt alakult meg..."
Maradjunk annyiban, hogy max. 10.
"Szóval a rendszerváltás nem egy valóságos népi, nemzeti egység létrejöttén, kialakulásán keresztül nyerte el mai formáját, hanem az akkor tárgyalóképes politikai csoportok egymással kötött megállapodásának révén."
Ő akkor épp betegszabin volt, igazolása is van róla. Vagy holnapra már lesz. És benne lesz a régi újságokban is.
"Nyilvánvaló, hogy kikkel kell egyezséget kötni."
Most, hogy így elmagyarázta, már nekem is, csak nem tetszik. De azért köszönöm a konkrét felvilágosítást, így már nem csak mögé kell gondolnom a dolgokat. Szeretem, ha egy politikai vezető őszinte, és nem kell a sorok között olvasnom, még ha taszít is, amit mond. Csak utána ne nézzen hülyének ("No comment." - Orbán Viktor).
"Szerintem egyetértés hozható létre abban is, amely a gazdaságpolitikai hibák gyökeréhez tereli a figyelmünket, miszerint a XXI. században nem lehet szembeállítani egymással a gazdasági versenyképességet és a szociális biztonságot."
Ezt miért is egy egyházi vezetőknek szervezett konferencián mondja? Toboroz éppen? Nincs elég regruta? Vagy csak kiosztja a litániás könyveket, hogy vigyen belőle mindenki haza, hátha elfelejti, mi is a beszéd lényege, vagy lassan jegyzetel?
"Egyezséget kell tehát kötnünk nekünk, szülőknek, hogy olyan Magyarországot fogunk építeni, amely visszavárja őket, és képes visszafogadni az akár tanulás, akár kalandvágy miatt Magyarországot néhány évre elhagyó fiataljainkat."
Erre egy geek szót tudok csak mondani: LOL.
"Azt gondolom, hogy ezen egyezségek létrejöttében az olyan politikai-társadalmi erők, mint amilyen a magyar történelmi egyházak közössége, sokat segíthet."
Igazából kezdhettük volna ezzel is. Nem egy túl izgalmas vagy olvasmányos beszéd, bele lehetne sűríteni pár sorba: mi támogatunk titeket anyagilag, ti támogassatok minket szavazatokkal, meg a híveitek szavazataival.
"Valójában megegyezésre törekvő lélekre van szükség. Magyarország lelke ma nem megegyezésekre törekszik."
És a helyzet kialakulásában a durcás kisiskolásként kivonuló Orbán Viktornak, vagy a konferencián szintén részt vevő Semjén Zsoltnak egy fikarcnyi köze sincs, és én ennek örülök, mert őszinte, felelős politikusok ők, akik felülemelkednek az őket ért vélt vagy valós sérelmeken, és jó keresztény módjára megbocsátanak, és az ország 100%-ának az érdekeit szem előtt tartva munkálkodnak. Miért van az, hogy mindig az ilyen irányzatok élére állók a legnagyobb képmutatók?
"Az ország lakosságának 75 százaléka, vagyis 7, 5 millió ember tartotta magát valamely keresztyén felekezethez tartozónak. Miközben a kutatók, legalábbis a tollat ragadó kutatók rendszeresen arról szoktak publicisztikákat írni, hogy az egyházias vallásosság mértéke nem több mint 10-15 százalék. Könnyen lehet, hogy mind a két tény igaz. Könnyen lehet, hogy a hét és félmillió ember hitvallása inkább azt mutatja, hogy Magyarország lakosságának elsöprő többségében él a valahová tartozás vágya, és a vallásos identitásukat összekötik Magyarország keresztyén történelmével és annak hagyományaival. Ennél jobb, reménykeltőbb jelet aligha kaphat egy ország."
Okés. Ki a keresztény? Ki mondja meg? A jelek szerint Orbán Viktor, és ez így jó. A tekintély elvére szükség van, és ő megadja a segítséget, mert ahol nagy a szükség, ott közel a segítség.
A valahová tartozás egyetemes emberi vágy, a közösség nyújtotta biztonságért és támogatásért egyénileg kompromisszumokat kötünk, csak komoly különbséget vélek felfedezni a választható és a választani ajánlott közösségek között. Mert erkölcs is van a világon, azért. Ne tessék olyat prédikálni, ami szembefordul magukkal, és nem lesz gond.
"Az állam, egyház szétválasztásának rendszeresen felmelegített álvitája egy olyan bunkósbot, amely mindig kéznél van, amikor az egyház vezetői olyan magatartásra próbálják ösztönözni a híveiket, amely ellentétes a korszellemnek mondott liberális felfogással. A „minden szabad, ami más hasonló szabadságát nem korlátozza” liberális tétel valójában a mi számunkra azt jelenti, hogy belső mérce híján a kétféle szabadság közötti határvonalat mindig a mindenkori erősebb húzza majd meg."
Először is a liberalizmus nem korszellem, hanem évezredes vágyálom csupán, másodszor pedig megint egy őszinte kijelentéssel találkozunk: a határt a mindenkori erősebb húzza meg. A belső mércét éppen ezért is kívánatos az erősebbnek megadnia, hogy kétség se férjen hozzá, melyik is az erősebb. Nem, nem a liberális, ami idehaza hamvában halt valamikor a rendszerváltás hajnalán a vadprivatizációt követően, ide számítva Orbán Viktor pálfordulását.
"Így jutottunk odáig, hogy az egyházak és a vallási eszmék a magukat haladó eszmének tartó politikai irányzatok útjába kerülnek rendszeresen. Nemcsak Magyarországon. Mint az Európai Néppárt alelnöke beszámolhatok arról, hogy ez Európában sincsen másképpen. Sőt, azt is elmondhatom Önöknek, hogy még a demokrácia hazájában, az Egyesült Államokban is rendszeresen megnyilvánulnak nagyon komoly vallás- és egyházellenes erők: különösen az abortuszvitákban szokott ez fellobbanni, amikor megpróbálják kitiltani az egyházakat az állam-egyház elválasztásának elvére hivatkozva a közéleti vitákból. Nos, hogyha a vallást és az egyházakat még a demokrácia bölcsőjénél, a demokrácia régi országaiban is egyesek – nem jelentéktelen erők – politikai és kulturális veszélyként érzékelik, nincs mit csodálkoznunk azokon az állapotokon, amiket a volt kommunista országokban tapasztalhatunk, ahol a politika így vagy úgy, változó formákban, de igen gyakran megpróbál rátelepedni az egyházakra."
Ez egy gyönyörű bekezdés. Ebből esszét lehetne írni. Van benne vagy 5 magas labda. Egyet szeretnék lecsapni: az álszent kettős mércét. A politika ne telepedjen rá az egyházra, de fordított elvárás ismét nincs. Meg még talán annyit, hogy az USA nem a demokrácia hazája.
"Azoknak, akik lassan megtanulják, mit jelent szabadságban élni, mit jelent szabadnak lenni a diktatúra kényszereitől – mi, magyarok most éppen ezt tanuljuk –, csak Önök taníthatják meg, hogy a szabadságnak csak a kezdete az, ha valamitől megszabadulunk. A szabadság igazi tartalmát akkor ismerem meg, ha felfedezem, mire vagyok, mire lehetek szabad. Hogy szabad lehetek a jó cselekvésére. Ezt a leckét Magyarország csak a magyar történelmi egyházaktól kaphatja meg."
A fizikai terrort hamis lelki, erkölcsi, morális nyomással felváltani, ez igen. Ehhez tényleg egyház kell, ebben igaza van. Arra, hogy felfedezzük, mire vagyunk, mire lehetünk szabadok, ott a széles világ. Ha az egyházat és a valóság egyházon kívüli részét össze tudod egyeztetni, legyél boldog úgy, semmi gond.
Ha viszont nem.. nos, a hiba az adásban van, nem a te készülékedben.
