Xerxész, a királyok királya álla a Dardanellák partján, s mondá:
- Hozzátok a hajókat, mert átkelünk!
- De felség, vihar közelg, tán várhatnánk két napot!
- Kishitű pórnép! Mit tudtok ti a világ természetéről!
S átkelének a perzsák a tengeren, ám a vihar megtépázá hajóhadukat, s elszüllyeszté sokukat.

Úgyhogy felállítottak egy parlamenti vizsgálóbizottságot, majd megkorbácsoltatták a tengert.

 * * * 

- Kung Lao, bölcsek bölcse, a tanácsodra lenne szükségem!
- Hallgatlak, ki az igazat szomjazod!
- Nagy a gondom, mester: egy tigris elvitte a fél lábamat!
- Szomorúságból születik az öröm. Hogyan történt gyermekem?
- Kint dolgoztam a nádültetvényen, amikor észrevettem, hogy a bambuszok közül les valaki.
- Nem mindig tudunk elfutni az élet által ránk mért csapások elöl, nincs mit szégyellned.
- ... nem futottam el...
- Sok jó ember, mikor a nehézségek hegye hirtelen fölé magasodik, kővé dermed a félelemtől. Nem gyávaság, se nem gyengeség, ha megesik.
- ...nem is akartam elfutni...
- A karma folyama az erdőből nézve... de mégis, akkor mit csináltál?
- Odamentem, és meghúztam a bajszát.
- És leharapta a fél lábadat?
- Igen, mester. Hogy lehet íly kegyetlen?
- Mégis mi a szarra számítottál? - kérdezte a bölcs Kung Lao, miközben egy feltekert gazdasági hetilappal ütötte a tanítvány fejét.

- Miniszter úr, miniszter úr, de jó, hogy elértem! Hallom milyen cudar idő van maguknál!
- Dehogy van itt cudar idő, badarság!
- Dehát bemondta a rádió! Mínusz 40 fok!
- Mínusz negyven, dehogy van mínusz negyven! Mínusz 12, talán 15, de nem 40!
- Másfél méteres hó!
- Nincs itt másfél méter, maximum 20-25 centi!
- 80 kilométeres szél!
- Kiskutya fülét 80 kilométer, alig van 30!
- Dehát odakinn...
- Ja, odakinn! Hát odakinn lehet... 

„Eddig Magyarország szembe ment a trendekkel - mondta Kósa Lajos, aki szerint ugyanakkor azok az országok voltak sikeresek a válságmenedzselésben, akik nem fogadták el a Világbank és az IMF előírásait.”

Nem, Lajos, nem! Mi van, ugrált a súgógép, vagy pecsétes volt a jegyzet? Tudod, miért nem kellett egyes országoknak elfogadniuk az IMF előírásait? Mert nem kuncsorogtak nála pénzért, azért! Tudom, tudom, ez nem a te hibád, ám azt majd még az érintett országok is csak találgatják, mekkora árat (szó szerint) kell majd fizetniük érte, nem is említve azokat az országokat, akik éppen IMF nélkül lépik meg ugyanazt!

Másrészről a kampánynak vége, menjél inkább dolgozni, nem azért lettél megválasztva, hogy hülyeséget beszélj – vagy ha igen, legalább szólnál fellépés előtt, hogy vegyek eurót.

"But I still believe that what I say can make a difference
The problem is I can't hear what I'm saing from a distance"

A zárt logikai rendszer, ahogy az értékválasztás is, hit kérdése, s mint ilyen, csak meghatározott keretek között működnek, az externáliákat nem képesek értelmezni sem. Bokros Lajos zárt rendszeréből szerintem érdemes lehet szemezgetni, de egy az egyben átvenni nem, és ez nem feltétlen – vagy inkább nem csak - az ő hibája. A magyar társadalom ugyanis eddig is zárt logikai rendszerben élt és létezett, de leginkább annak az értelmezési keretein kívül.

Eleddig csak korlátozott multiplayer akciókat láthattunk a magyar politika arénájában: volt capture the flag a Fidesz és az MDF között, domination az MSZP-n belül, de az igazi war csak nem akart eljönni, de majd most!

Jön! Jön!

Bokros Lajos vs. Vona Gábor deathmatch!

Na ezt tuti megnézném, hátha látok végre valami újat.

Bokros Lajos kiakadt a jövő évi költségvetést bíráló közgazdászokra. A Fideszesek azért kritizálták a jövő évi költségvetést, mert nem számol bizonyos elkerülhetetlen kiadásokkal: MÁV, BKV és kórházmentés. Oszkó Péter után szabadon sok újat ő se mondott ellenérvként: a pénzügyminiszter adu ásza is az volt, hogy de hát mennyi sok nemzetközi intézet átnézte, és rendben találta. Na ja. Ami nincs benne a könyvekben, azt nehéz nem rendben találni. Második ellenérv, hogy mert rosszul gazdálkodnak az említettek, majd a gazdasági kényszer (nem adunk több pénzt) kikényszeríti a jó gazdálkodást.

206 milliárd legyen elég mindenkinek! – Oszkó Péter pénzügyminiszter.

Ráadásul ebből 150 milliárdot semmire se szabad elkölteni, annyira tartalék. De akkor minek szedik be?

Abban igazat adok neki, hogy nem szabad folytatni az állami cégek és költséghelyek ciklikus konszolidációját, mert azzal csak arra ösztönözzük őket, hogy tovább folytassák azt a gazdálkodást, ami miatt a konszolidációs igény fellépett. Még az is igaz, hogy egy pénzügyér szempontjából tökéletes megoldás, hogy egész egyszerűen nem adunk nekik pénzt, és kész. Majd megtanulják.

Az idei első háromnegyed évben mintegy 300 millió eurónyi külföldi működő tőke Magyarországra hozásában működött közre a magyar befektetésösztönzési ügynökség (ITDH), míg az idei negyedik negyedévben további 500 millió eurós befektetés várható - jelezte tegnap a szervezet vezetője.

Mennyi pénz, nem? Nem?

Pozsony határában, mintegy 1.5 milliárd euró értékű befektetéssel épít kereskedelmi-, konferencia-, szabadidő- és szórakoztatóközpontot a TriGranit.

Akkor most mi van? A TriGranit egymaga közel kétszer annyi befektetést visz Szlovákiába, mint a befektetésösztönzési ügynökség Magyarországra? Ez hogy jött össze? Félreértés ne essék, nem az ITDH munkáját szeretném én becsmérelni, de nem kéne megnézni, mi az, amit a szlovákok tudnak, mi meg nem?

Terjeszkedik a GE a megújuló energiaforrások piacán. Kövezzenek meg, de én örülök ennek. Elmondom, miért. Adva van a helyzet, hogy az általunk felhasznált energia 85%-a fosszilis (olaj+gáz+szén), a csak olaj+gáz 60% (hozzávetésképp: a szélenergia részesedése 0,3%). A fosszilis energiahordozók se nem tartanak ki örökké, se a légkör hőháztartásának nem tesznek jót, viszont a gazdaság iszonyúan nagy része nem csak rájuk épül, de belőlük is táplálkozik.

Tegnap este felugrottunk babás barátainkhoz, ahol is Bubu (a maga 21 hónapjával) lepisilte a kanapét (és anyját, aki hasztalan igyekezett ezt megakadályozni). Miután Bubu jó egy órás közelharc után aludni tért, kiderült, hogy ő ősztől már bölcsis lesz, nem kis részben azért, mert Bajnai azt mondta. Na nem mintha az a havi 27 ezer forint, amit GYES néven osztanak, elég lenne bármire is, de a központi költségvetés az központi költségvetés. Ha átvesszük a pénzügyi-államigazgatási részét a dolognak (az egyik blogon le volt ez vezetve részletesebben mikor és makro szinten, csak nem találom, mert béna vagyok – ha valaki megtalálja, dobjon egy linket, megköszönném)(UPDATE: megvan a link, köszönet érte Kengurunak), akkor már találunk érthetetlen dolgokat, de ha megnézzük a szervezést, akkor tényleg széttárjuk a kezünk, és nézünk.

A legeslegújabb csomagban az van, hogy GYED és GYES összesen két évig járna, vagyis a két éves gyereket el kell tenni valahova, hogy anyu mehessen vissza dolgozni, vagy ülhet otthon ingyér’. Igen, ingyér’: azért a félmunkaidős home office nem éppen a tipikus munkaforma a magyar munkaerőpiacon, még ha egyeseknek össze is jön. Vagyis irány a bölcsőde, már ha van. Így spórol meg a központi költségvetés gyerekenként havi 27 ezer forintot, hogy közben a bölcsőde az önkormányzat kasszájából havi 80-120 ezer forintjába kerül per fő per hó. Érthető, nem? A kormány letolja magáról a gondot a tanácsra, csak éppen a forrást és a szabályozást felejti el mellékelni, közben meg a hiánnyal annyi történt, hogy egyik szememmel látom, a másikkal meg nem: attól, hogy egy másik kasszában csinálok mínuszt, a mínusz még ott van.

Elérkeztünk volna a végéhez (ami igazából a közepe)? Most akkor tényleg Bajnai, vagy még mindig nem tudják, hogy akkor egyáltalán tárgyalnak-e valamiről, vagy csak az ingyen pizza miatt azt hitték, buli van? Hogy mi fojt itt az elmúlt héten, l’art pour l’art vagy commedia del’arte, döntse le mindenki maga, én az első fele hajlok, mert nem igazán tetszett, és a cirkusz még mindig olyan, hogy nem kérhetem vissza a pénzem, ha szar az előadás. Meglepett, hogy Gyurcsány bukta a pártelnökséget – vagy nem, lásd a zalaiak -, és az is, hogy az SZDSZ megint segget csinált a szájából – vagyis nem, ez annyira nem lepett meg. Szóval még nincs azért ez teljesen lefutva. Viszont kaptunk az arcunkba egy programkezdeményt, ami olyan lett, amilyenre vártunk, és így bebizonyíthatjuk, hogy füvet nyírni Bokros nélkül is tudunk.

Az egyeztetési-megélhetési vergődést meghagynám most már azoknak, akik szerintük a valóságot látják, és inkább az érdemi – ti. a program – kapcsán fejteném ki az újdonsült dilemmámat, ami nem is annyira új, és bőven belefér, hogy egyelőre teljesen fölösleges aggódok, de hátha. A dilemma fölöttébb hasonlít annak a nyugdíj előtt álló állampolgárnak a dilemmájára, aki bevezetése óta fizette a 13. havi nyugdíj miatt megemelkedett terheket abban a hitben, hogy ezért cserébe ő is hasonló juttatásban részesülhet majd, ám az ígéret kapujában nem egyszerűen becsukták előtte a kasszát, hanem még a kezére is rácsaptak: ő már nem kap, de aki eddig kapott, az ezután is fog. Hozom fel mindezt a szocpol lehetséges megszüntetése kapcsán.

Fellángolt ismét a vita a bankok népnyúzó tevékenysége - vagyis a hitelezés - kapcsán. Oda-vissza pattog a labda, mindenkinek meg van a fixa ideája, ki viselje a kockázatot, ki kinek az érdekeit képviselje, és hogy kit kéne megvédeni és kitől. Elöljáróban: az embereket saját maguktól, de ez nem fog menni. Rizikó, felelősség és önzés - csapjunk bele! Abban azt hiszem így a nagy pénzügyi világválság közepén egyet érthetünk, hogy a bankok nem működnek közel se tökéletesen. Lehet vitatkozni, hogy ki visel nagyobb rizikót, a hitelező, vagy a hitelfelvevő, és hogy mennyire egyirányú a kommunikáció és a függés, de van egy lényeges pont: nem kötelező hitelt felvenni. Ez nagyon fontos.

Feladom. Nem bírom követni, hogy mi hova merre meddig az adózásban, de már azt se, hogy mikor. Nincs időm, kedvem, energiám. Eleddig a bérszámfejtőket némi távolságtartással kezeltem, de most kifejezetten sajnálom őket, meg minden olyan embert, akinek havonta változó szabályokból valamiféle üzleti terv formájú dolgot kéne összehoznia. Egyszerűen lehetetlen. Gyurcsány monnyonle. De tényleg.

Képzeljed el, hogy ül a multinál mondjuk egy ilyen ügyvezető-szerű figura, akit felhív a tulaj, hogy olvasta az újságban, hogy akkor most mi van, mennyi lesz a haszon, mit mondjon az ő főnökeinek, lesz-e pénz? Ügyvezetőnk leül az embereivel, kiszámolja, átrajzolják a táblázataikat, visszamondanak megrendeléseket, jutalmakat, elküldenek 20-30 ezer embert, majd postafordultával írja, hogy most már lesz. Aztán januárban megint. Meg a héten nekiáll még egyszer.

Nekünk sose elég. Nem elég a puszta fenntartása miatt alapból is folyamatosan külső finanszírozásért síró újraelosztás, nem elég, hogy hirtelen akkora kockázati felárral hajlandók csak hitelezni nekünk, hogy még, nem elég, hogy elbocsájtások miatt eleve kevesebb lesz a bevétel és több a kiadás, vagy hogy a kereslet visszaesése és a hitelek bedőlése miatt még kevesebb pénz áramlik a költségvetésbe befele. Nekünk az is kell, hogy alultervezzük az inflációt. Ez a költségvetés szempontjából csak annyiban baj, hogy az állam kiadásai nem olyan ütemben követik a pénzromlást, mint a bevételei, vagyis marad rajta némi marzs. Százalékpontonként pár száz milliárd, nem nagy cucc.

A fasiszták, a konzervatívok már a múlté, nem is érdemes rajtuk rágódni. Most a recesszióra tessék figyelni, az az igazi néprontó. Még jó, hogy mi egyensúlyi pályán vagyunk, hála Európa leggyorsabb reagálású kormányának - bizony, a miénknek. Az alábbiakban gyors áttekintenénk, mi is az az egyensúlyi pálya, és mennyire más is az, mint a recesszió.

Az egyensúlyi pálya ismérvei:
- 2,7%-os, vagy akár 4-5%-os reálbércsökkenés;
- 2008. januárjától 2008. novemberéig 15800 milliárdról 17700 milliárdra nőtt az államadósság;
- 20 és 300 ezer közötti munkahelymegszűnés várható;
- IMF gyorssegély;
- magas jegybanki alapkamat;
- gyenge valutaárfolyam;
- adóemelés előkészítése;
- rögtönítélő válságkezelő bizottság felállítása;
- mínusz 2-3%-os gazdasági "növekedés";
- közéleti populizmus, demagógia erősödése, szélsőséges nézetek előretörése.

Na, a recesszió az nem ilyen.

Mostantól egy-másfél hétig az új mantra: egyensúlyi pálya, egyensúlyi pálya, egyensúlyi pálya...

A recessziókeltőket népbíróság elé állítjuk!

Ha lát egy recesszióst, jelentse!

A profitabilitás, a jövedelmezőség nem számít. Azok faisztoid, szociáldarwinista vívmányok. A rentábilisság sem, teszem hozzá gyorsan. De hogy lássátok, mennyire a szívünkön viseljük a dolgot, kicseszünk a főnökötökkel: elvesszük az idei és a jövő évi jutalmát, az összeset, a fizetését meg visszavesszük 10%-al. A kormányfő ismét beállt a populista etatisták hosszú sorába.

Kezdjük az elején. Vannak egy államnak feladatai, amikor országos szintű közösségi érdekből elteríti a kockázatot egyes témakörökben. Ide tartozhat az egészségügy, a közoktatás, a tömegközlekedés, az infrastrukturális beruházások, a hon- és rendvédelem. Ezeknek a célja nem a haszon, hanem a rentábilisság: leülnek az okosok, kitalálják, milyen paraméterekkel működjön, kiszámolják, ahhoz mennyi pénz kell, és megbeszélik, azt milyen forrásokból és milyen elvek mentén lehet előteremteni. Ha a képlet a gyakorlat mérlegén borul, akkor a koncepció bizony hibás.

Van teneked devizahiteled? Halálra vagy ítélve hallod! Rettegj és félj! A bank és nemzetközi tőke úgy ki fog semmizni, hogy még! De itt vagyunk mi, a kormány. Mi vigyázunk rád, megvédünk a nemzetközi tőkétől, a bankokat meg megregulázzuk, úgy bizony! Az állam mindenható, ezt jó tudni. Gondoskodik és tanít. Elmondja neked, amit a bankban már amúgy is elmondtak.

Tudod, hogy mi van leírva a szerződésedben? Hogy a törlesztő részlet árfolyamát az esedékesség napján állapítják meg, vagy több havi súlyozott átlagot néznek? Hogy az adott devizanem központi bankjának alapkamata milyen periódusban érint téged? Hogy a konkurens forinthitel törlesztő részlete 20%-os árfolyamgyengülés esetén - amikor az Euro ára 250-ről 300-ra emelkedik - mennyivel nagyobb? Hogy a forinthitel kamata is egy központi bank alapkamata alapján (MNB, épp szárnyal felfele), előre rögzített kamatperiódus szerint változik?

A Fidesz megvédené a lakótelepek népét! Raknának rájuk burát, körberaknák szélvédő fallal, nehogy egy kósza tigris elrontsa a Kisherceg napját. Első látásra messze jutottunk a panelprolizástól, de ha jobban odafigyelünk, a helyzet egy jottányit se változott.

Az állam 35%-ról 50%-ra emeli a támogatást a fűtésszabályozási beruházásoknál. Kizsákmányolják, rabszolga sorba kényszerítik a a panelek népét! Nem hagyjuk! Mi az, hogy a távfűtés költségei a törlesztő részlettel együtt akár a felére csökkennek? Ki-zsák-má-nyo-lás!

Magyarország helyzete a világválság háborgó tengerén stabil. Minket nem dobálnak csak úgy a hullámok. Kicsit persze furcsállom én is, hogy most jutottunk el oda, hogy akkor hamar gyorsan megbeszéljük, hogy mikor fogjuk megbeszélni, hogy mikor beszélünk majd róla. Mintha nem azzal kellett volna kezdeni, hogy kárfelmérnek, mekkora kitettsége lehet a hazai tulajdonú pénzintézeteknek a bizonytalan papírok terén, mekkora befektetéseket eszközöltünk ilyen állományokba, satöbbi.

Mintha nem kellett volna bevédeni a forintot, a tőzsdét, miegymást. Ez mind most hirtelen jött, ki gondolta volna, hogy a pénzüket bukó alapok úgy roppantják ketté kis pénzügyi szektorunkat, mint óvódás a nápolyit, csak hogy pár nap alatt némi manipuláció és spekuláció révén visszakapjanak egy keveset a virtuális valóságukból. Ez hogy nem jutott eszünkbe!

Itten van most a válságnak begyűrűzése - vagy nem, a bizottság még nem döntötte el, hogy engedélyt kap-e begyűrűzni kis hazánkba -, s ez akkora felháborodást kelt, hogy még a Bayer Zsolti is zsidózott egy egészségeset. A menetrendszerinti következő stáció, hogy a bankoknak úgy általában a létjogosultságát kérdőjelezzük meg, olyan szavakkal, mint kamatrabszolgaság és hasonlók. Merthogy a bankok azok csak élősködnek.

Megpróbálom úgy elmagyarázni, hogy még én is megértsem. Bank nélkül is van élet, igen. Kis közösség, önellátás, ilyenek. Pamutzokni bank nélkül viszont már nincs. Miért? Ehhez végig kell vennünk, mit is csinál a bank, olyan "mit láttam az állatkertben?" szinten, csak több elmebajjal.

A recept viszonylag egyszerű. Hazudni kell.

Először is hazudunk a hitelbírálatnál. Nem is kell oda annyi papír, meg kötelezvény, meg biztosíték, vagy fedezet. A lényeg az, hogy pénz legyen. Jutalék, tudniillik.

Aztán hazudunk a hitelminősítésénél. Megkenjük a hitelminősítőt, megkenjük jól. Nem csak arra, hogy mi szebbek legyünk papíron, hanem arra is, hogy mások meg csúnyábbak.

Aztán hazudunk a partnereknek. Persze, hogy alacsony a kockázata a terméknek, kedves partner. Nézze, milyen szépek a számok, milyen kedves szavakkal jellemez minket a hitelminősítő.

Nagy pénz van itt, uraim, csak tessék, csak tessék!

Aztán ha meg kiderül, hogy hazudtunk, akkor meg mi van? Prémiumot kapunk!

Ha akarom, úgy nézem, hogy a hatalom mértéke egyenlő azzal, hogy az egyén mekkora energiamennyiség felett rendelkezik. A monarchikus államrend, a vallási és közösségi hagyományaink mind a mezőgazdasági berendezkedésben gyökereznek. Az emberiség létezése óta a fő energiaforrás innen származott. Az európai monarchiák és az egyéb, hagyományos struktúrák hanyatlása végigkövethető, ahogy megjelentek és elterjedtek a nem mezőgazdasági alapokon nyugvó energiahordozók a termelésben, és főleg a haditechnikában.

A hozzáadott érték fogalma aránylag egyértelmű: egy termék az adott környezetben számtalan faktor alapján bizonyos értékkel bír. Más környezetbe helyezve ez az érték növekedhet, ám ehhez energiát kell felhasználnunk, hasznunk gyakorlatilag a kockázati felár, vagyis szerencsésnek áll a világ. Mindez igaz egészen addig, amíg kizárólag emberi vagy állati izomerőről beszélünk. A középkorban a vitorlás hajók, a szélmalmok, a vízimalmok és hasonló szerkezetek voltak az egyetlenek, amik energiatöbbletet termeltek, vagyis ezek voltak a haszon igazi forrásai, elterjedésük fenekestül forgatta fel az adott termelési szektor, társadalmi réteg hatalmi viszonyait. Tessék megnézni a holland fűrésztelepek átalakulását, és Hollandiának, mint világkereskedelmi hatalomnak a születését. Igen, a szélmalom volt az oka.

A cserekereskedelem leváltása pénzforgalomra azt is jelentette, hogy hiszünk a pénzben és annak értékében. Ami most folyik, az pont a bizalom megrendülése.

Egy tetszőleges pénzösszeg mögött általában áll valami: termék, vagy követelés. Fedezet, hogy a pénznek van kézzelfogható értéke. Hitel esetén ez lehet ingatlan, vagy a jövőbeni jövedelmed, ám ez kockázatot rejt magában: ez a kamat.

A hitelintézetek minden kihelyezést "beáraznak" kockázat alapján, így ha egy-egy hitel be is dől, minimalizálhatják a veszteségeiket azáltal, hogy a többi hitel kitermeli azoknak a költségeit is. Ezért van, hogy egy gépjármű-vásárlási vagy áruhitel kamata magasabb, ám a hitelfelvétel is kevésbé szigorú, mint jelzálognál: kevesebb a biztosíték, nagyobb a kockázat, hogy eltűnik a pénz.

Figyelmeztetés! Csak erős idegzetűeknek! A KNDP-t fogom dicsérni! És nem úgy ironikusan - cinikusan, hanem tényleg!

Láttam egy cikk címet, hogy "Új nyugdíjrendszert javasol a KDNP". Gondoltam miért is ne, rám fér pár perc vidámság. Aztán olvasom, olvasom, és nem röhögcsélek, hanem egyetértően bólogatok.

Örülünk mi a Mercédesznek, de komolyan.

És Kecskemétnek is, ha már itt tartunk.

Idejön a multi, felvesz egy csomó embert, mi adunk neki egy csomó kedvezményt, és ha a végén pozitív a szaldó, akkor őszinte csak igazán a mosolyunk. Azon, hogy köthettünk-e volna jobb üzletet, lehet - és kell is- mérgelődni, viszont azok az összehasonlítások, hogy ha ugyanekkora kedvezmény pakkot kaptak volna a magyar kkv-k, akkor mekkora jólét lenne, nagyon sántítanak.

Viszont felevezett pár napja a hírek farvizein, hogy több magyar alternatív hajtású gépjármű is pár éven belül sorozatgyártásba kerülhet. A legközelebb a Brixxon került hozzá, akik a tervezett 18 ezer példányos első szériát már úgy eladták, hogy még be sem indult a szerelőszalag. Magyar sikertörténet, örülnénk neki, csakhogy mindez Ausztriában fog megtörténni, méghozzá "a jobb üzleti környezetre hivatkozva".

Bár az én virtuális megkövezésem - az egyik legalábbis - tegnap volt, azért én még rugóznék a témán. Mondjuk ennyire durva azért nem volt, de nem nagyon értünk egyet.

Kik dolgoznak vasárnap? Már rajtam kívül. Kiskereskedők, tömegközlekedés, egészségügy, rend- és honvédelem, katasztrófavédelem, közművek, vendéglátók, és egyes egyéb kereskedelmi szolgáltatók.

Kik dolgozhatnak vasárnap?
"- a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, vagy
- a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint
- az idénymunkát végző munkavállaló esetében, továbbá
- a pihenőnapok összevont kiadásának alkalmazása esetében rendelhető el."

Nem kötelező, de nem is tiltott. Szabadon, fakultatíve választható. Itt a hangsúly a szabadon és a választható szavakon van. Merthogy a liberalizmusban - aminek vajmi kevés köze van az MSZP-hez, de még akár az SZDSZ-hez is - benne foglaltatik a vállalkozás és a választás szabadsága.

Az állam nem írja elő, hogy te mikor dolgozhatsz - azt írja elő, hogy azért a munkáért milyen javadalmazásban kell részesülnöd. A munka törvénykönyve alapján dolgozhatsz te 365 napot is egy évben, csak fizessék ki az elmaradt szabadnapjaid, meg legyen kollektív szerződés, ami rendelkezik a törvényi kereten felüli túlmunkáról.

Az állam azt se írja elő, hogy te mikor vásárolhatsz. Ha találsz hajnal háromkor nyitva tartó boltot, ahol van zsírszegény tejföl, mert épp arra támadt gusztusod, akkor örülsz - ha nem, akkor nem. De nem az állam írja elő, hogy akkor most te vehetsz-e zsírszegény tejfölt hajnal háromkor.

Az állatorvosi ló a vasárnapi nyitva tartás. Három igen komoly érvet szokás felhozni a mellett, hogy vasárnap ne tarthasson nyitva kiskereskedelmi egység:

"A stratégiai cél: a következő években egymillió embert visszavezetni a munka világába a most 2,7 milliós tábort kitevő segélyezettekből, és a - már így is az Európai Unió élvonalába tartozó - 75 százalékos foglalkoztatási arányt 80-ra feltornászni. (Nálunk ez a szám 57 százalék.)"

Mégis mit képzel Gornod Brown? Nem is legitim miniszterelnök! Na, ehhez a jobboldalnak biztos lesz egy-két keresetlen, kormánybuktató szava! De nem. A konzervatív párt azt mondja, hogy nagyon helyes. Ezt már rég meg kellett volna tenni. Idehaza ölni lehetne egy ilyen parlamentáris demokráciáért, ilyen politikai megnyilvánulásokért. Mondjuk a frakcióból kizárnák a megnyilvánulót, az is biztos. Közben meg az ottani baloldali párt idehaza lazán lehetne még jobboldali is.

Fixáljuk az embereket.

Az egyik embereket azzal fixáljuk, hogy függetlenítjük a juttatásaikat a realitásoktól, a másikakat meg azzal fixáljuk, hogy az egyikeknek a fixált juttatásaikat függetlenítjük a realitásoktól.

Hogy is megy ez?

A segély, a nyugdíj az fejenként egy fix összeg. Max. nőni tud, csökkenni nem. Mivel fejenként fix, előre meghatározott képlet alapján, azért a jogosultak számszerű szaporodása a teljes volument növeli. Ugye.

Az van, hogy a segélyt, meg a nyugdíjat valahol meg kell termelni. A termelés mértéke az, ami megmondja végső soron, hogy az államnak mennyi a bevétele, azaz mire mennyit tud költeni, a különbséget meg jól felveszi hitelbe. Ha az állampolgár meg követi a példát, hát jól lehülyézzük, hogy nehogy már hitelből hitelbe éljél, tanuljál már meg számolni, baszki.

Eltűnt 210 milliárd forint. Csak úgy. A felelőst még keresik, gyanúsított egyelőre nincs.

Erősödik az árfolyam, a devizahitelek forint törlesztőrészletei esnek, ahogy a forintban mért tartozás mennyisége is. Ez hír. Jó hír a lakosságnak. A devizahitelek árfolyamkockázatának a másik oldala.

Poszt kádárikus demokrácia, ahol az általános választójog vermébe estünk, és képtelenek vagyunk az ország érdekeit a rétegérdekekkel bármilyen távon is egyeztetni. Az ország érdeke ugye az lenne, hogy minél többen dolgozzanak, minél több adózott jövedelmük legyen, és jogbiztonság legyen. A jogbiztonság alatt azt értem, hogy egy cselekedet következménye nagy valószínűséggel, előre leírt szabályok alapján megjósolható. Nos, ez hiányzik.

Ferencünk újfent ismét nagy szociális érzékenységről tesz tanúbizonyságot.

Egyem a szívét kiskanállal.
(mert úgy jobban fáj)

Azt mondja, hogy a magas távhő árak kompenzálására talál ő forrást: adóztassuk meg az energiai cégeket!

Kik azok az energiai cégek? Azok, akiktől a távhő előállításához szükséges energia érkezik? És most őket adóztatja meg? És ettől olcsóbb lesz a távhő?

Hogyan emeljünk bért adómentesen, legálisan?

Ha munkáltatóként béremelést adsz a munkavállalónak, az állam máris tartja a markát, esetenként a nettó fizetésemelés majdnem duplájáért, vagyis a munkavállalónak a béremelés fele-harmada jut csak. Ez így nem túl hatékony.

Mit lehet tenni?

Nagyon oda kell ám figyelni, aki olajügyekben, élelmiszer-válságban, vagy környezetvédelemben otthon akar lenni, nagyon oda kell figyelni minden egyes nap.

Persze minden egyes nap újra kell formázni az agyát, de ne legyünk már kicsinyesek, mi az a kis duplagondol a szellemi boldogsághoz képest!

Kezdjük a szimpla kőolajjal.

Van egy nagyon takaros kis elgondolás, hogy aszongya, "több maradjon az emberek zsebében!". Ez jó, maradjon. Hogy hogyan? Csökkentsünk adót! Na ne már. Elavult, drága, pazarló struktúrák adótartamát csökkentsük? Ha a fogyasztást csökkentjük, azonos kinyert paraméterek mellett, akkor marad több az emberek - és majd látjuk, hogy egyben az ország - zsebében!

A létező dolgoknak egyensúlya vagyon.
Ezt súlyosbítandó, a létező dolgok egy adott pillanatban megszámolhatók, s mint ilyenek, végesek, pláne egy akkora légypiszoknyi valamin, mint ez a bolygó.

A boldogság, a vagyon, az emberi jogok, az egyenjogúság, a törvényesség, a minden egy adott pillanatban mért mennyisége szétosztódik az arra jelentkezők között. Ugyanez a helyzet az intelligenciával, de az más kérdés.

A bontott csirke darabára 630 Ft.
Azaz 1001110110.
Ez a mi pénzünk.

Az a papír vagy fémdarab, ami a zsebedben lapul, egyetlen dologban különbözik a digitális jelektől: nehezebb. Értéke nincs, vásárlóereje pláne. Az csak egy papír fecni. Szép, színes, halott pasas fényképével rajta (vagy újabban már halott nőével is, na nem itthon).

(Howard kiosztja a közönséget és a céget)

[...]
Bajban vagyunk, mert csak három százalékotok olvas könyveket!

[...]
Egy teljes generáció felnőtt, akik nem tudnak semmiről, ami nem ment a tévében! A tévé az evangélium, a végső jelenés! A tévé megtörhet elnököket, pápákat, minisztereket, a tévé a legelképesztőbb istenverte propaganda erő ezen az istentelen világon, és jaj nekünk, ha a rossz kezekbe kerül!

[...]
Pedig a televízió nem az igazság! A tévé egy istenverte vidámpark! Azt mondjuk, amit hallani akartok, hazudunk, mint a vízfolyás! Bármilyen szart leadunk, amit csak akartok!
[...]

A Magyar mess (Egy magyar felfordulás)

Az indexen is idézett Economist cikkének magyarítása, megjegyzésekkel.
Szóval éljen a provokáció, a demagógia és a többi szokásos:

Úgy hívták fel rá a figyelmemet, én nem is tudtam róla.
Mármint a cikkről, vagy az indy-ről úgy általában.
Amit írnak, az ül.
Mit ül: üt.
Szinte szóról szóra igaz.
Egy apró, őszinte megjegyzés: azon a kádárkori értelmiségi reflexen, miszerint az értelmiségi csak kritizál, de alternatívát nem ajánl, itt sem sikerült túllépni :-(.
Továbbá - na jó, két őszinte megjegyzés - mellőzik a másik oldalt.
Pedig oldalak nincsenek, csak nevesítések.
Ettől függetlenül ajánlom mindenki kedves figyelmébe.
Mondtam én, hogy mátrics van itten, csak emelik a pirula árát.

A link a cikk erre a színesebb szövegrészre kattintva aktivizálódik tüstént, töltjük a valóságot, pohár víz készít az arcba.