Fellángolt ismét a vita a bankok népnyúzó tevékenysége - vagyis a hitelezés - kapcsán. Oda-vissza pattog a labda, mindenkinek meg van a fixa ideája, ki viselje a kockázatot, ki kinek az érdekeit képviselje, és hogy kit kéne megvédeni és kitől. Elöljáróban: az embereket saját maguktól, de ez nem fog menni. Rizikó, felelősség és önzés - csapjunk bele! Abban azt hiszem így a nagy pénzügyi világválság közepén egyet érthetünk, hogy a bankok nem működnek közel se tökéletesen. Lehet vitatkozni, hogy ki visel nagyobb rizikót, a hitelező, vagy a hitelfelvevő, és hogy mennyire egyirányú a kommunikáció és a függés, de van egy lényeges pont: nem kötelező hitelt felvenni. Ez nagyon fontos.

Az állam igazából egyetlen dolgot csinál (vagy kéne csinálnia): megvédi az embereket egymástól. Kifejthetjük ezt több ezer közfeladatra, de leginkább ide fogunk visszajutni. Amikor az állam átvállalja a felelősséget egyik-másik polgárától, vagy újraosztja azt közöttük, akkor pont ezzel ellentétesen cselekszik, mert az egyik ember rossz döntését explicit rátestálja arra, aki helyesen döntött, vagyis pont, hogy nem véd, sőt. Amikor a bank a lehető legtranszparensebb módon igyekszik minden számára hátrányos körülményt egyből az ügyfélre hárítani, akkor ugyanezt teszi, hisz a jól fizető adós fizeti a rossz adós hitelét is (nagy része előre bele van kalkulálva a kamatba). Ha a bank elszámolja magát, kamatot emel – ha az állam számolja el magát, akkor adót emel. Az érdemi különbség megint csak annyi, hogy hitelt felvenni nem kötelező, adót fizetni viszont igen.

Külön pikáns a szerződésmódosítások mikéntjét, átláthatóságát és határidejét számon kérni olyas valakik részéről, akik pár hetente újabbnál újabb adócsomagokkal állnak elő, pláne úgy, hogy hirtelen megtalált szabályozó szerepének hála épp tömegesen kondíciókat tervez változtatni már meglévő szerződésekben. Továbbá nem nagyon kéne a magyarországi bankokra mutogatni a miatt, hogy emelkednek a devizahitelek törlesztői, ugyanis a svájci fank alapkamata csökken, sőt, az euróhoz mért árfolyama is – csak a mi kis különbejáratú államkockázatunk miatt jutunk nehezebben hozzá. A látványos mentőakcióval pont azt a fajta felelőtlen magatartást „díjazza”, ami az egész válságot előidézte: a túlköltekezést. Ez nekem csak populista szavazatszerzésnek tűnik, mert az árát nem itt és most fogjuk megfizetni, hanem majd csak pár év múlva, viszont akkor szó szerint kamatostul.