Fellángolt ismét a vita a bankok népnyúzó tevékenysége - vagyis a hitelezés - kapcsán. Oda-vissza pattog a labda, mindenkinek meg van a fixa ideája, ki viselje a kockázatot, ki kinek az érdekeit képviselje, és hogy kit kéne megvédeni és kitől. Elöljáróban: az embereket saját maguktól, de ez nem fog menni. Rizikó, felelősség és önzés - csapjunk bele! Abban azt hiszem így a nagy pénzügyi világválság közepén egyet érthetünk, hogy a bankok nem működnek közel se tökéletesen. Lehet vitatkozni, hogy ki visel nagyobb rizikót, a hitelező, vagy a hitelfelvevő, és hogy mennyire egyirányú a kommunikáció és a függés, de van egy lényeges pont: nem kötelező hitelt felvenni. Ez nagyon fontos.

Viktor beszélt. Mindenről. Talán csak a nemzetközi iszlám terrorizmus és a földönkívüliek maradtak ki. A válság tételes megoldását hiába is várnánk egy beszédből, de volt egy érdekes momentum: új emberek kellenek az új világhoz. Ámen. Reformátuséknál is így mondják, nem? A kérdés most már csak az, hogyan találjuk meg azt az új embert, aki felépíti nekünk ezt az új világot. Szerencsénkre Lewis Black már előállt egy remek ötlettel:

Azoknak a figyelmébe, akik nem értik, hogy az IMF-EU-miegymás hiteleket (segélyeket valójában) miért nekünk kell megfizetni. Most cipeltem haza 24x250 ml koffeines cuccot, van bennem némi túladagolás, úgyhogy a tovább gombra csak erős idegzetűek nyomjanak. Én szóltam.

Jön! Jön! Jön! A válságkezelés! Proszim pozor! Olyan adó-átalakítás és strukturális reform lesz, hogy a szlovákok ide fognak átjárni céget alapítani! Hogy miért? Mert 5%-al csökkentjük a járulékokat! (a tájékoztatás nem teljes körű) Tetszik tudni, ezek azok a dolgok, amikből nyugdíjat meg egészségügyet fizetünk. Meg ezek azok a dolgok, amiket leginkább nem fizetünk. Hogy ebből hogyan lesz keresletélénkítés, azt nem tudom.

Világválságoznék megint egy picit. Olvasgattam az egymásnak ellentmondó hírek és értelmezések között, hogy honnan és mi végre is van ez a válság, de mint kiderült, elvesztem a technikai részletekben, mert a válság oka az, hogy erkölcstelenek vagyunk. Mert nem hiszünk eléggé Istenben és az ő egyházaiban, azért. Örülök, hogy ez tisztázódott. Pláne, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnöke szerint is a liberális egyenlő a felvilágosodással, az "instant mennyország itt és most" agyrémével.

Ülök a gép előtt, megy háttérzajnak a tévé, a szekrény tükréből még látom is, mi megy éppen, ha nagyon akarom. RTL Klub, Házon kívül, a gazdasági világválság magyar áldozatai, interjú. Erősen gondolkodtam, hogy leírjam-e, amit előhozott belőlem a műsor, több okból is. Lehetek lazán az altruizmus netovábbja, de lehetek demagóg is, attól függ, mit akarok kihozni belőle, amit azért könnyű megtenni, mert a meginterjúvolt két család előéletérő semmit se tudunk.

Egyes számú áltagmagyar átlagcsalád: két dolgozó szülő, átlagfizetés, két gyermek. Jelzálog, áruhitel, hitelkártya tartozás. Ebből születik az adósságrendező hitel, ám pont a krach kellős közepén, így a 10 milliós tartozásból egyik napról a másikra 12,5 milliós lesz, hozzá illő törlesztéssel. A szülők másodállást vállaltak, lemondtak mindent, amire nem volt nagyon nagy szükségük, és eladták még a gyerek számítógépét is, de még így se győzik a számlákat.

A profitabilitás, a jövedelmezőség nem számít. Azok faisztoid, szociáldarwinista vívmányok. A rentábilisság sem, teszem hozzá gyorsan. De hogy lássátok, mennyire a szívünkön viseljük a dolgot, kicseszünk a főnökötökkel: elvesszük az idei és a jövő évi jutalmát, az összeset, a fizetését meg visszavesszük 10%-al. A kormányfő ismét beállt a populista etatisták hosszú sorába.

Kezdjük az elején. Vannak egy államnak feladatai, amikor országos szintű közösségi érdekből elteríti a kockázatot egyes témakörökben. Ide tartozhat az egészségügy, a közoktatás, a tömegközlekedés, az infrastrukturális beruházások, a hon- és rendvédelem. Ezeknek a célja nem a haszon, hanem a rentábilisság: leülnek az okosok, kitalálják, milyen paraméterekkel működjön, kiszámolják, ahhoz mennyi pénz kell, és megbeszélik, azt milyen forrásokból és milyen elvek mentén lehet előteremteni. Ha a képlet a gyakorlat mérlegén borul, akkor a koncepció bizony hibás.

Szerintem ugrasszuk össze az embereket. A pártpolitikai-fajvédési szembenállás már elég uncsi, generáljunk hát egy jó kis osztályharcot! Hozzávalók: végy 18 évnyi elbaszott gazdaságpolitikát, populista politikusokat, demagóg érdekképviselőket, adj hozzá pár evőkanál világválságot, keverd össze, és rakd be a sütőbe, de csak óvatosan, mert robbanhat!

Dőlj hátra, és nézd, ahogy átharapják egymás torkát. Ugye most hirtelen hozzá akarnak nyúlni két szent tehénhez is, a közszférához és a nyugdíjasokhoz, mert válság van. Na nem átgondoltan, differenciáltan, hogy a létező problémákat megoldják, a visszaéléseket és a visszáságokat felszámolják, hanem mint az egyszeri megvadult fűnyíró, ami sövényt-gyepet egyenfazonra vág.

Van teneked devizahiteled? Halálra vagy ítélve hallod! Rettegj és félj! A bank és nemzetközi tőke úgy ki fog semmizni, hogy még! De itt vagyunk mi, a kormány. Mi vigyázunk rád, megvédünk a nemzetközi tőkétől, a bankokat meg megregulázzuk, úgy bizony! Az állam mindenható, ezt jó tudni. Gondoskodik és tanít. Elmondja neked, amit a bankban már amúgy is elmondtak.

Tudod, hogy mi van leírva a szerződésedben? Hogy a törlesztő részlet árfolyamát az esedékesség napján állapítják meg, vagy több havi súlyozott átlagot néznek? Hogy az adott devizanem központi bankjának alapkamata milyen periódusban érint téged? Hogy a konkurens forinthitel törlesztő részlete 20%-os árfolyamgyengülés esetén - amikor az Euro ára 250-ről 300-ra emelkedik - mennyivel nagyobb? Hogy a forinthitel kamata is egy központi bank alapkamata alapján (MNB, épp szárnyal felfele), előre rögzített kamatperiódus szerint változik?

A gazdasági világválság forrása, ground zero. Bemutatjuk azokat az embereket, akik mindazokat a hiteleket felvették, amiket a bankok felelőtlenül osztogattak, újracsomagoltak, és elhazudtak. Ez történik velük, miután beüt a krach.

Kemény. Na nem az, hogy bedőlnek a családok, az emberi sorsok, meg hasonlók. Ha ezen aggódnánk, egy élet kevés lenne hozzá, és akkor még csak az afrikaiakért aggódtunk, az ázsiaiakhoz kéne még két élet, és még úgy se érnénk a végére. A kemény az a hozzáállás.

Sólyom Lászlónak igazsága vagyon. Vagy nem. Döntse el mindenki maga. Részemről hajlok abba az irányba, hogy jól látja, hogy az állam elsősorban nem egy csinos kirakat, hanem egy működő, szabályozott szervezet (kéne, hogy legyen).

Amikor a miniszterelnök összerántja a nemzet színe-javát, hogy adjanak okos tanácsokat, miként lehetne minimalizálni a válság hatásait, és esetleg jól kijönni belőle, akkor tényleg nem csinál mást, mint felelősséget oszt - a sajátját. Közben mellékesen esetleg véghez vinni az érdemi társadalmi átalakításokat, amiket eleddig többek között a kormánypárti potentátok hathatós gáncsainak köszönhetően - na meg a magyar nép hihetetlen éleslátásnak hála - nem sikerült.

Magyarország helyzete a világválság háborgó tengerén stabil. Minket nem dobálnak csak úgy a hullámok. Kicsit persze furcsállom én is, hogy most jutottunk el oda, hogy akkor hamar gyorsan megbeszéljük, hogy mikor fogjuk megbeszélni, hogy mikor beszélünk majd róla. Mintha nem azzal kellett volna kezdeni, hogy kárfelmérnek, mekkora kitettsége lehet a hazai tulajdonú pénzintézeteknek a bizonytalan papírok terén, mekkora befektetéseket eszközöltünk ilyen állományokba, satöbbi.

Mintha nem kellett volna bevédeni a forintot, a tőzsdét, miegymást. Ez mind most hirtelen jött, ki gondolta volna, hogy a pénzüket bukó alapok úgy roppantják ketté kis pénzügyi szektorunkat, mint óvódás a nápolyit, csak hogy pár nap alatt némi manipuláció és spekuláció révén visszakapjanak egy keveset a virtuális valóságukból. Ez hogy nem jutott eszünkbe!