Magyarország helyzete a világválság háborgó tengerén stabil. Minket nem dobálnak csak úgy a hullámok. Kicsit persze furcsállom én is, hogy most jutottunk el oda, hogy akkor hamar gyorsan megbeszéljük, hogy mikor fogjuk megbeszélni, hogy mikor beszélünk majd róla. Mintha nem azzal kellett volna kezdeni, hogy kárfelmérnek, mekkora kitettsége lehet a hazai tulajdonú pénzintézeteknek a bizonytalan papírok terén, mekkora befektetéseket eszközöltünk ilyen állományokba, satöbbi.

Mintha nem kellett volna bevédeni a forintot, a tőzsdét, miegymást. Ez mind most hirtelen jött, ki gondolta volna, hogy a pénzüket bukó alapok úgy roppantják ketté kis pénzügyi szektorunkat, mint óvódás a nápolyit, csak hogy pár nap alatt némi manipuláció és spekuláció révén visszakapjanak egy keveset a virtuális valóságukból. Ez hogy nem jutott eszünkbe!

De mehetünk tovább is. A magyarországi pénzintézetek - a legnagyobb vállalati hitelezők - jelentős része pont azoknak a bankoknak a tulajdona, amik igen nagyon szívnak most a válsággal. A City elbocsát 60 ezer bankárt, s mindezt egy olyan piacon, ami a magyarral összehasonlítva ijesztő méretbeli különbségeket mutat. Ha választaniuk kell, hogy feladják kis hazánkat, hogy mentsék a nagy lóvés helyeket, kétség nem fér hozzá, hogy megteszik. Ha normalizálódott a helyzet, olcsón visszavásárolják majd.

De még tovább. Az exportunk - áru és szolgáltatás export - jelentős részét multik adják. Épp most állítják le a termelést, és nem lennék meglepve, ha bontanák a beszállítói szerződéseket, leépítenének, satöbbi. Ha borul az export-import mérleg, a költségvetés nem 160 milliárd kieséssel számolhat az előzetes számításokhoz képest, hanem nagyságrendekkel nagyobb összeggel.

Vagy még tovább. A magyarországi szja aránytalanul nagy részét adják a multik alkalmazottai, s ezek az alkalmazottak adják a fogyasztás aránytalanul nagy részét is (aránytalanul: számarányukhoz és a nemzetgazdaságban birtokolt részesedésükhöz viszonyítva). Ha ezek az emberek az elkövetkező pár hónapban ezrével kerülnek az utcára, nem lesz, aki adót fizessen, és nem lesz, aki vásároljon. Adókerülésre, ügyeskedésre és eltartásra berendezkedett langymeleg társadalmunk a kizsákmányoló multik nélkül pillanatok alatt finanszírozhatatlan lesz.

Még jó, hogy a pénzügyi szektor fejletlensége meg egyéb kutyafasza megvéd minket az ilyesmitől, különben akkora szarban lennénk, hogy az IMF-től kéne hitelt kérnünk, mint az épp összeomló Izlandnak.

Persze utólag könnyen jár a szám, csakhogy ez még nem utólag, hanem pont egy lehetséges kimenetele a történéseknek. A szomorú az, hogy elvileg fizetek azért embereket, hogy ez ne történhessen meg.

Dallas nem volt, úgyhogy adják vissza pénzemet.