Azoknak a figyelmébe, akik nem értik, hogy az IMF-EU-miegymás hiteleket (segélyeket valójában) miért nekünk kell megfizetni. Most cipeltem haza 24x250 ml koffeines cuccot, van bennem némi túladagolás, úgyhogy a tovább gombra csak erős idegzetűek nyomjanak. Én szóltam.
Strauss-Kahn nem szeretett repülni. A biztonsági ellenőrzések, a kényelmetlen ülések, a repülőkaja... a háta közepére se kívánta az egészet. Pláne egy intrakontinentális Malév géppel, ahol a business class annyiban különbözik a turistaosztálytól, hogy a középső ülést nem adják ki. Legalább egy függönnyel elválasztották az economy-tól, ami tele volt regisztrálatlan kínaiakkal, akik nejlonszatyrokkal az ölükben szorongtak a székeken. A kapitány szólt a hangszórókból. Oroszul. Furcsa - gondolta Dominique, de nem töprengett rajta sokat. A stewardessek legalább csinosak.
Kitekintett az ablakon, alant békés táj tárult szemei elé: csendes, nyugodt. Ez őt is megnyugtatta, annak ellenére, hogy a csinos légikísérők is oroszul kérdezték tőle, hogy kávét vagy teát parancsol. Csak arra tudott gondolni, amiért útra kellett kelnie: késett a törlesztőrészlet. Nem válaszoltak a tértivevényes levelekre, azok mind "a címzett ismeretlen" pecséttel jöttek vissza, a telefonon "a hívott számon előfizető nem kapcsolható" üzenetet lehetett csak hallani. Muszáj volt személyesen intézkednie. Pedig nagyon utálta: izzadt tenyerek, lesütött szemek, görnyedt hátak....
Végre leszálltak. A füle még zúgott egy kicsit a meredek ereszkedéstől, úgyhogy nem esküdött volna meg rá, de mintha a reptéri személyzet görögül beszélt volna... A taxidroszt üres volt. A parkolók is. Szinte teljesen kihalt volt a reptér, már a kínaiaktól és szakállas, turbános menekültektől eltekintve. Az egyik készséggel felajánlotta, hogy kerít egy limuzint, szép feketét, csak hát drága lesz. Nem volt mit tenni, rábólintott. Majd leköltségeli. Nem is: ráterheli a THM-re! Majd megtanulják, hogy nem jó ötlet őt ugráltatni, annak bizony ára van!
A gyorsforgalmin befele nem tudta nem észrevenni, hogy csak szlovák rendszámos autókkal találkoznak. Az út mellett kedves gumicsizmás gazdálkodók integettek teheneik mellől: lefogadta volna, hogy osztrák akcentussal beszélték a németet. Azért visszaszólt egy grüszgottot. A városba érve balra nézett a Petőfi híd irányába: az iráni forradalmi gárdára meglepően hasonlító alakulat csapott össze épp egy rebiszesnek öltözött külföldi zsoldoscsapattal a Zöld Pardon tulajdonjogáért. Kifinomult bankárérzékei egyre erősebben igyekeztek jelezni, amit mindeddig megpróbált elhessegetni, mint holmi bagatellitást: itt valami nagyon nincs rendben...
Kossuth tér, Parlament. A képviselői parkolóban épp Horváth Aladár és Kolompár Orbán a legnagyobb egyetértésben szerelték le egy fekete A8-as kerekeit. Az IMF vezér láttán heves ombuccmanozás közepette elszaladtak. Strauss-Kahn megtörölte homlokát: lesz, ami lesz, ő végigcsinálja, ha már eddig eljött, de legközelebb nem szarozik, csak szól a Benetton igazgatótanácsának, hogy csökkentsék a kukorica átvételi árát. A bejárat tárva-nyitva. Sehol egy lélek. A szőnyeg felszedve, az ülések szivacsa összevagdosva, a faanyagok eltüzelve, a büfében egy félig megevett szendvics. Túrórúdi egy darab se.
Dominique nyelt egy nagyot, és meglazította nyakkendőjét. A pulzusa úgy nyargalt, mint egy áfavisszaigényelt Tuareges vállalkozónak, amikor lemerül a mobilja a falusi diszkóban. Felsietett a lépcsőn, egyenesen a nagy ülésterembe. Kopogott, semmi válasz. Kopogott megint. Megint semmi. Összeszedve maradék lélekjelenlétét benyitott, felkészülve a legrosszabbra, de erre nem lehetett felkészülni: egy nagy bársonyszékben ott ült egy hajléktalan kinézetű figura, alkoholmámorában mosolyogva horkolt. A bankvezér megtántorodott a szag, a látvány és a motoszkáló felismerés miatt.
Lerogyott a földre, és próbált ventilálni. A parkettán észrevett egy képeslapot: egy SZTK szemüveges, bubifrizurás férfi integetett rajta hawai ingben, két félmezleten, fűszoknyás polinéz lány között. A Veres Jani! - szakadt ki belőle. Hát mégis megcsinálták! EZEK MEGLÉPTEK! - kiáltott fel, majd ájultan alélt a küszöbre.
