Az új szja rendszer a gazdagoknak kedvez. Monnyanak le. Nem, nem a kormány, hanem azok, akik szerint a havi bruttó 340 ezer felett keresők un. gazdagok. Burzsujok. Nagyhasú, a sarki boltba is háromrészes frakkban - hozzáillő cilinderben és monokliban - leugró, újszülött kisbabák orra alá szivarozó, gonosz, osztályellenes, tőkés kapitalisták.

Elárulok egy nagy titkot, ne mond el senkinek: aki bérből és fizetésből él, az nem gazdag. Nincs neki magánhelikoptere, jachtos nyaralója Horváth'-ba (szigorúan th-val), nem utazik Makaóba nyaralni, nincs akkora villája, hogy csak kifűteni több minimálbérbe kerül, nem gyűjt drága műkincseket Keszthelyen (ha az előzőekben valaki esetleg Kókára, Demszkyre, Veresre, Boldvaira, Hunvaldra vagy hasonlókra ismerne, ez csak a véletlen műve, a példák teljesen fiktívek).

Addig az teljesen rendben van, hogy ha azonos kulcsra hozzák a jövedelemadót az egyéb bevételek adóival, azzal a gazdagok - akik nem bérből és fizetésből élnek, lásd fentebb - járnak jól. Ennek az lenne a célja, hogy a gazdag fizessen adót: tök mindegy, milyen jogcímen próbálja kiszedni a pénzét, az állam megkapja a jussát. Az viszont, hogy összemosnak valakit, akinek mindenféle előnyös üdülőbérletekből évi 100 milliós bevétele van olyasvalakivel, aki évi 4.5 milliót keres (bruttó!) fizetésként, az vegytiszta néphülyítés.

A különbség a szegény és a "gazdag" között ugyanis arányaiban is kisebb, mint a "gazdag" és a tényleg gazdag között. Orwell is megmondta: van az alul lévő, a felül lévő, és a középen lévő. Vannak, akik úgy tűnik, arra tették fel az életüket, hogy a középen lévőket utálják. Mindenkinek kell egy hobbi, de csinálják inkább csendben. Vagy rajzolják le.

Az amerikai középosztály összeomlásának folytatásaként kidomborítanék egy olyan eseményt a magyar átlagcsaládra vetítve, ami valószínűleg mindannyiunk életét meglátogatja: mi van, ha valaki megbetegszik? Amerikában ugyan nincsen olyan társadalombiztosítás, mint nálunk, így ott látszólag durvább hatásai lehetnek az átmeneti keresőképtelenségnek, de szerintem csak látszólag.

Fogjuk Átlagékat (Átlag úr és neje, Átlagné), akik mindketten a nemzetgazdasági átlagkeresettel (a KSH szerint 2010-ben nettó 133 ezer forint) rendelkeznek, plusz két gyerek. Mi történik, ha az egyik huncut kölök nem által télvíz idején betaknyosodni, némi lázzal? Valakinek otthon kell maradni vele, vagyis egyik szülő (konzervatív felfogásban Átlagné) táppénzre megy. Ilyenkor a család megélhetése a következőképpen alakulhat:

Ha Átlagné tényleges fizetésére van bejelentve, és munkahelye TB kifizetőhely, akkor az egyhetes (egy hét legyen elég mindenkinek) otthonlét miatt az azokra a napokra eső fizetésének a 40%-át bukja, plusz a gyógyszerköltségek (lázcsillapító, köptető, orrspré, vitamin, esetleg némi antibiotikum a gyulladt torokra, laza 5 ezer), vagyis Átlagék uszkve 17-18 ezer forinttal vannak kijjebb. Ha munkahelye nem kifizetőhely, akkor abban a hónapban 34-36 ezerrel, a különbözetet egyszer majd viszi a postás. Ez egy átlagpanelben egy havi téli fűtésszámla - ilyenkor a család pár hónapig tolja maga előtt a csekkeket, és próbál egyenesbe jönni.

Ámde: ha Átlagné nem a tényleges fizetésére van bejelentve, hanem mondjuk minimálbérre (azért ismerek olyan minimálbérest, aki szeretne a hó végén 133 ezret hazavinni), akkor a bukta kiegészül még 11 ezerrel, amit már sose fognak kivinni/átutalni. Ha pediglen táppénzes papírjának lobogtatását munkáltatója fanyar mosollyal fogadja, akkor jobb esetben levonják a szabadságaiból, rosszabb esetben egyszerűen nem kap fizetést azokra a napokra (tiszta Amerika, csak ez itt illegális). 36 ezer forint volt, nincs, a havi családi kassza 13-14%-a bele lett fújva papírzsebkendőkbe.

Azért lenne jó, ha vasárnap zárva lennének a boltok, mert egyel kevesebb nap idegeskedhetnénk, hogy nincs mit elkölteni.

Az MSZP miniszterelnök-jelöltje Mesterházy Attila. Az MDF-é Bokros Lajos. Na de lesz-e egyáltalán az SZDSZ-nek? És melyiknek? Legfőképpen pedig: ki lesz a Fideszé? Tülkön ülök!

Mesterházy Attila ugye az az ember, aki úgy néz ki immár, mint Vona Gábor még két-három év masszív ivás után. Különleges képességei közé tartozik, hogy bármilyen akadályt el tud hárítani a politikai célok teljesülése elől, legyen az a támogatandó alapítványok listája, vagy kekeckedő riporterek.

Bokros Lajos úgy néz ki, mint a zsákos bácsi, akivel a ’94 és ’98 között felsőoktatásban tanultak a gyerekeiket ijesztgetik. Előnye, hogy tudjuk, hogy tud, hátránya, hogy hajlamos egy államtitkártól elvárni, hogy elégedjen meg egy kettes Golffal. Na meg a pártja.

A Fidesz jelöltje úgy néz ki, mint az az ember, aki egymaga legalább annyi szavazatot hoz, mint amennyit visz. Ha most kivételesen nem beszél sokat, akkor a szocik otthon maradnak, és végre megint nyerhet. Plusz adócsökkentés.

Az Állami Számvevőszéknek nem kell elnök. Igazából ÁSZ se kéne. Minek az. Átnézi a minisztériumok gazdálkodását, a költségvetést, a zárszámadást, és rendről rendre - párttól, kormánytól, klientúrától függetlenül – megfeddi az intézményeket és vezetőiket. Mert a főnökség az még hagyján, hogy nem feltétlen tud számolni, sokszor még a saját szabályaikat se tartják be. Innen is látható, hogy az ÁSZ-szal csak a gond van. Le vele!

Költségvetési tanács meg úgy kell nekünk, mint búcsúban egy pofon, de tényleg. A helyett, hogy a már meglévő – aránylag független - testület határkörét terjesztették volna ki (esetleg megfejelve némi kényszerítő jogkörrel, de ez már tényleg a fantasztikum világába visz), inkább kerestek maguknak még egy pozícióosztó testületet.

Kovács Árpád iránt érzett rokonszenvünket félretéve, aki Sólyom Lászlóhoz hasonlóan baromira nem érdemli meg azt a fajta álságos bánásmódot, amivel személyét és hivatalát kezelik a pártok, inkább brainstormingoljunk (ez egy szép magyar szó, mint a workshop, vagy a meeting) egy jót: melyik intézmény még az, ami nélkül tulajdonképpen el lehet lenni?

"Bazdmeg, abból, amit ennek az ossie-nak fizetünk, egy méterrel magasabbra építhettük volna a falat!"
(nyugatnémetek egymás között, 2008.)

Emlékezés és pátosz napja van: leomlott a berlini fal! Hurrá és hozsanna. Ünnepet rontani nem szabad, így ma is nembeszélünkróla-nap van. Nem beszélünk arról, hogy ha minden jól megy, akkor a 40 éves lemaradást a keleti tartományok az eddigi 20 év mellett még úgy 50 év, és behozzák. Nem beszélünk arról, hogy a rendes kommunista és neonáci pártokkal mi történik a régi határtól keletre. Horn Gyuláról meg utcát neveztek el, most mond.

Persze kell a viszonyítási pont, ezt magyarázta Adolf is Albertnek a makettek fölött, miközben tüzérségi gránátok robbantak a kancellária körül. Fotóznak, keressünk gyorsan egy határszakaszt, ahol még nem bontották le a szögesdrótot! (ugye a vasfüggönyt magyar részről már jóóóval a határnyitás előtt felszámolták, mert nem bírtuk fizetni, kleinlichkeit) Mert hogy véget ért(?) a kommunizmus(?)!

Először is kommunizmus ezidáig csak és kizárólag egy Izrael nevű államban létezett, ott is zárványokban, és ott is vége lett, mert a kommunisták megszavazták, hogy a fogyasztói társadalom az mégis jobb. Másrészt ami itt volt, az nem ért véget, semmi éles váltás nem volt, és az átmenet is szabotálódik. Bajnai mint felszámolóbiztos, ugye – már csak azt lenne jó tudni, hogy a felszámolóbiztosozók hogyan tervezik megszüntetni a mutyizmust. Ugye.

Milyen világot szeretnél?

Írd fel a falra!

Megvan?

Akkor most bontsd le.

Lendvai Ildikó programot ad. Fogadjuk el, szerkesszünk bele, hozzuk össze, ami összetartozik.

„A program fő kérdése, hogy milyen világot, milyen országot szeretne az MSZP a válság után […] erősíteni szeretnék az állam gazdaságfejlesztő, valamint munkahelyteremtő funkcióit […]a továbbiakban nem lehet a magyar gazdaság motorja a tulajdonszerkezet változása.”

Ezek szerint nagyjából minden maradna a régiben, kivéve, hogy elfogyott az osztogatnivaló. Erre lehet megoldás, hogy elmúlik a válság, ugyanis időközben az országkockázati felár lement a válság előtti szintre.

Középosztály, főnév. Jelentése:

The Economist: akinek a bevételéből az alapvető szükségletek – lakhatás, étkezés, oktatás, egészségügy – kielégítése után a harmada megmarad megtakarításokra, vagy rekreációs tevékenységekre.

Arisztotelész: akik nem is gazdagok, de nem is szegények, s akik által – s akikkel szövetségben – egy demokráciának léteznie és működnie kell (kéne). Más szóval egy állam politikai rendszere csak annyira erős és stabil, amennyire a középosztálya.

Szerintem: az, akinek a napi megélhetése nem függ a központi újraelosztástól.

Blikk: A Blikk felmérésében a leghitelesebb pártpolitikusnak választották. Mit szól ehhez?
Orbán Viktor: - Van egy nyilvánvaló oka annak, hogy a politikai osztály elvesztette a hitelességét: sikert ígért és kudarcot hozott.

Találós kérdés: melyik magyar politikus mondta, hogy ha ő a néphez akar szóllani, akkor azt majd a Blikken keresztül teszi, mert az a legolvasottabb napilap, míg a holdudvar médiumai a különböző csatornákon kicsorgatott pénzek nélkül csődbe mennének, meg különben is, a kutya sem olvassa őket?

Mi, romák, akik felelősséget érzünk magunk iránt, az alábbi követelésekkel állunk a kormány, vagy úgy általában az állam elé:

Követeljük, hogy a kormány tegyen meg mindent az uzsora felszámolása érdekében! Az állam nyomozza ki az uzsorások önkormányzati és rendészeti kapcsolatait, az üzleti érdekeltségeiket számoltassák el az adóhivatallal!

Követeljük, hogy a romák járassák iskolába a gyerekeiket, és keltsék fel őket korán, hogy le ne késsék a szakiskolába vivő buszt! Nonszensz, hogy míg a romák nagy része munkanélküli, vagy éhbérért, nem bejelentve végez alkalmi munkákat, mert szakképzetlen, addig ugyanazokban a térségekben szakképzett munkavállalókból hiány van!

Követeljük, hogy amelyik roma kivakarja magát a putriból, azt a többi roma ne rekessze ki! Le a kirekesztéssel! Ezért nincs gyakorlatilag cigány orvos, vagy ügyvéd!

„Mindenki, aki a minimálbér tízszeresét meghaladó összeget, mintegy bruttó hétszázezer forintot keres, az ezen felüli részről mondjon le, vagy fizesse be a szegények javára, közhasznú célokra, javasolja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ).”

Amikor eddig jutottam reflexből heves anyázásra nyílt a szám (aztán később tovább olvastam, de úgy se lett sokkal jobb a helyzet). Ha csak eddig nézzük, akkor elfelejtünk pár apró dolgot, kezdve onnan, hogy a minimálbér tízszeresének a bruttója ötszörös nettó fizetést jelent, vagyis öt darab minimálbér eltűnt az éterben. Persze nem az éterben, hanem a „progresszív” adózásban, ami adójóváírás révén a munkavállaló oldalán gyakorlatilag nulláról indul. Az éterben átalakul un. szociális transzferekké: ha az államot szolgáltató államnak tekintenénk, akkor egy adott szolgáltatásnak adott ára lenne, vagyis mindenki havonta összegre ugyanannyi adót fizetne, ám ez – nagyon helyesen – nem így van. Ha az államot kockázatközösségként néznénk, akkor havonta mindenki ugyanakkora „biztosítási díjat” fizetne be, amiből a „károsultakat” (az adott szolgáltatást éppen igénybe vevőket) fizetjük, ám – még mindig nagyon helyesen – nem így van. Ha az államot úgy néznénk, hogy mindenki ugyanakkora arányban járulna hozzá a fenntartásához – kb. egykulcsos jövedelemadó -, az egész igazságos lenne, hiszen akinek nagyobb vagyona van, azt nagyobb mértékben is védi az állam – de nem így van, és ez már annyira nem jó. Mert – ahogy a fenti példa, vagyis az öt minimálbér deficit is mutatja – mindezek helyett azt tesszük, hogy egyre emelkedő arányban drágítjuk az államot, és az államon keresztül azokat a piaci termékeket is, amiknek az előállítói állami transzferben részesülnek – és ezt emelné tovább a PDSZ elnöke, amikor az elhibázott koncepciójú minimálbér mellé szeretné beemelni a válságra való tekintettel a maximálbér(?) fogalmát is.

Fellángolt ismét a vita a bankok népnyúzó tevékenysége - vagyis a hitelezés - kapcsán. Oda-vissza pattog a labda, mindenkinek meg van a fixa ideája, ki viselje a kockázatot, ki kinek az érdekeit képviselje, és hogy kit kéne megvédeni és kitől. Elöljáróban: az embereket saját maguktól, de ez nem fog menni. Rizikó, felelősség és önzés - csapjunk bele! Abban azt hiszem így a nagy pénzügyi világválság közepén egyet érthetünk, hogy a bankok nem működnek közel se tökéletesen. Lehet vitatkozni, hogy ki visel nagyobb rizikót, a hitelező, vagy a hitelfelvevő, és hogy mennyire egyirányú a kommunikáció és a függés, de van egy lényeges pont: nem kötelező hitelt felvenni. Ez nagyon fontos.

A fasiszták, a konzervatívok már a múlté, nem is érdemes rajtuk rágódni. Most a recesszióra tessék figyelni, az az igazi néprontó. Még jó, hogy mi egyensúlyi pályán vagyunk, hála Európa leggyorsabb reagálású kormányának - bizony, a miénknek. Az alábbiakban gyors áttekintenénk, mi is az az egyensúlyi pálya, és mennyire más is az, mint a recesszió.

Az egyensúlyi pálya ismérvei:
- 2,7%-os, vagy akár 4-5%-os reálbércsökkenés;
- 2008. januárjától 2008. novemberéig 15800 milliárdról 17700 milliárdra nőtt az államadósság;
- 20 és 300 ezer közötti munkahelymegszűnés várható;
- IMF gyorssegély;
- magas jegybanki alapkamat;
- gyenge valutaárfolyam;
- adóemelés előkészítése;
- rögtönítélő válságkezelő bizottság felállítása;
- mínusz 2-3%-os gazdasági "növekedés";
- közéleti populizmus, demagógia erősödése, szélsőséges nézetek előretörése.

Na, a recesszió az nem ilyen.

Mostantól egy-másfél hétig az új mantra: egyensúlyi pálya, egyensúlyi pálya, egyensúlyi pálya...

A recessziókeltőket népbíróság elé állítjuk!

Ha lát egy recesszióst, jelentse!

Mégse vitték el az oknyomozó újságírót követ törni. Pedig nagyon akarták. Szerintem ezt kijárták neki. Leszóltak magasról, a sok haszonélvező egyikének jó összeköttetései voltak. Üzenetet küldtek: nem kutakodsz, mert megütöd a bokádat! Pedig lenne még téma, a "Hogyan rokkantam bele majdnem tényleg egy hamis rokkantigazolványba" csak a sorozat egy darabja. Lehetne még:

A színesfém csodálatos útja a vasúti kábeltől a fémtelepen át a bársonyszékig
Oknyomozó újságírónk rejtett kamerával rezet lop, és eladja mindenféle gond nélkül egy színesfémtelepen. A műsor mellékletében feltérképezik a fémszállítmány útját és a tulajdonosi viszonyokat. A szálak politikai vezetőkhöz vezetnek.
Az adásba kerülés után újságírónkat perbe fogják lopás alapos gyanújával, a fémkereskedő csődbe megy, majd alapít egy másik céget, a kapcsolatba hozott politikus pedig rágalmazási pert indít.

Az Alkotmánybíróság szerint a szerzett jogok, mint a járadékjogosultság, a magántulajdonnal egyenlő védelmet élveznek. A magántulajdont az állam csak a közjó aránytalan sérülése esetén sértheti, ám magyarázatuk szerint ebbe az is beletartozik, ha a társadalombiztosítási rendszer finanszírozhatósága kerül veszélybe. Ennek a politikusokban és az emberekben való tudatosítására ezek szerint az kell, hogy a taláros testület elfenekelje őket. De most komolyan: mióta pofáznak róla mindenféle szakma és szervezet képviselői, hogy a jelenlegi egy erősen fenntarthatatlan struktúra? Vagy akkor most az van, hogy az Alkotmánybíróság is a nyugdíjasok vesztét akarja, ugye?

A profitabilitás, a jövedelmezőség nem számít. Azok faisztoid, szociáldarwinista vívmányok. A rentábilisság sem, teszem hozzá gyorsan. De hogy lássátok, mennyire a szívünkön viseljük a dolgot, kicseszünk a főnökötökkel: elvesszük az idei és a jövő évi jutalmát, az összeset, a fizetését meg visszavesszük 10%-al. A kormányfő ismét beállt a populista etatisták hosszú sorába.

Kezdjük az elején. Vannak egy államnak feladatai, amikor országos szintű közösségi érdekből elteríti a kockázatot egyes témakörökben. Ide tartozhat az egészségügy, a közoktatás, a tömegközlekedés, az infrastrukturális beruházások, a hon- és rendvédelem. Ezeknek a célja nem a haszon, hanem a rentábilisság: leülnek az okosok, kitalálják, milyen paraméterekkel működjön, kiszámolják, ahhoz mennyi pénz kell, és megbeszélik, azt milyen forrásokból és milyen elvek mentén lehet előteremteni. Ha a képlet a gyakorlat mérlegén borul, akkor a koncepció bizony hibás.

Szerintem ugrasszuk össze az embereket. A pártpolitikai-fajvédési szembenállás már elég uncsi, generáljunk hát egy jó kis osztályharcot! Hozzávalók: végy 18 évnyi elbaszott gazdaságpolitikát, populista politikusokat, demagóg érdekképviselőket, adj hozzá pár evőkanál világválságot, keverd össze, és rakd be a sütőbe, de csak óvatosan, mert robbanhat!

Dőlj hátra, és nézd, ahogy átharapják egymás torkát. Ugye most hirtelen hozzá akarnak nyúlni két szent tehénhez is, a közszférához és a nyugdíjasokhoz, mert válság van. Na nem átgondoltan, differenciáltan, hogy a létező problémákat megoldják, a visszaéléseket és a visszáságokat felszámolják, hanem mint az egyszeri megvadult fűnyíró, ami sövényt-gyepet egyenfazonra vág.

Van teneked devizahiteled? Halálra vagy ítélve hallod! Rettegj és félj! A bank és nemzetközi tőke úgy ki fog semmizni, hogy még! De itt vagyunk mi, a kormány. Mi vigyázunk rád, megvédünk a nemzetközi tőkétől, a bankokat meg megregulázzuk, úgy bizony! Az állam mindenható, ezt jó tudni. Gondoskodik és tanít. Elmondja neked, amit a bankban már amúgy is elmondtak.

Tudod, hogy mi van leírva a szerződésedben? Hogy a törlesztő részlet árfolyamát az esedékesség napján állapítják meg, vagy több havi súlyozott átlagot néznek? Hogy az adott devizanem központi bankjának alapkamata milyen periódusban érint téged? Hogy a konkurens forinthitel törlesztő részlete 20%-os árfolyamgyengülés esetén - amikor az Euro ára 250-ről 300-ra emelkedik - mennyivel nagyobb? Hogy a forinthitel kamata is egy központi bank alapkamata alapján (MNB, épp szárnyal felfele), előre rögzített kamatperiódus szerint változik?

Nézegessük egy kicsit az RTL Klub által készített táblázatot (a videó itt). Mit jelent az utolsó sor? Hát hogy kisemmizik a kisembert! Nagyon okos vagy, ülj előre!

Van ma Magyarországon 31 ezer nemzetrontó, népnyúzó tőkés! Hogy ott halnának éhen. Mégis hogy képzelik? Hogy meri a dolgozó nép 0,86%-a fizetni az adók 29,8%-át? Nem sül le a képükről a bőr?

Baj van itt, kedves magyarok, komoly a gond. Veszélyben a nemzet, a haza, az ország! Meg kell oldanunk! Megadóztathatnánk őket még jobban, igen. Ki is vetettünk rájuk szolidaritási adót, elvettük a kedvezményeiket, az adó-visszatérítést, meg mindent, de a rohadékok még mindig élnek.

Javaslom ezért a probléma rövidre zárását: együk meg őket!

Persze, Dunába is lőhetnénk mindet, vagy felhúzhatnánk a lámpavasra, de az egyrészt munkás dolog, másrészt semmi hasznunk nem származna belőle. Igen, azt mondtam, haszon, tanultunk ám mi is kőgazdagságtant. Itt az ideje, hogy most nekünk legyen belőlük hasznunk!

Azt a pár milliárdot meg csak megoldjuk valahogy. Majd megadóztatjuk az évi 2 milliónál többet keresőket még jobban.

Addig is hergelődjünk:

"You're on the shelf, you eat yourself."

KORREKCIÓ: az eredeti lista 6. oldalán kicsit más adatok állnak. Köszönet Szőröstalpú Jetinek. A helyes mondat így hangzik: Hogy meri a dolgozó nép 3,08 %-a fizetni az adók 29.85%-át?

Egy ideje az van, hogy igyekszem napi max. egy posztot elkövetni, de ezen megint fennakadtam. A miniszterelnök blogjában írja, hogy a rendszerváltás óta először nem emelkedik a költségvetési hiány a választások közeledtével. Mert adót emelt. Ez utóbbit nem ő írja, hanem én.

Büszke rá, hogy miközben nem nő a költségvetési hiány, a nyugdíjak, a segélyek és a családi pótlék sem csökkentek. Mert adót emelt. Erre vajon büszke-e? Arra igen, hogy nem nyúltak a felsőoktatáshoz. Olyan ez, mint amikor az egyszeri ember arra büszke, hogy még nem volt börtönben.

A csúcs az, amikor a saját fenti populizmusát szembe állítja azokkal a törekvésekkel, amik azt állítják, hogy a feltételekhez kötött támogatás, az elvonás és az újraelosztás csökkentése felpörgetné a gazdaságot, növelné a GDP-t, arányaiban csökkentené a kiadási hiányt és az adósságállományt. Ez az adópopulizmus.

A desszert: a választási ciklus gerjesztette költségvetési hiányhullámzás taglalásakor megemlíti, hogy 2003-tól 2004-ig csökkent a hiány, utána pedig újra nőtt. Közben 2004-től ugye ő a miniszterelnök.

Ahhoz, hogy megtalálj valamit, az örök igazságot, vagy a szemüveged, először is el kell hinned, hogy valamifajta előnyöd, hasznod származik abból, ha megtalálod. Én találtam valamit, már régen, és úgy ragaszkodtam hozzá, mint az életemhez. Ennek köszönhetem a sikereimet az életben, ennek köszönhetően tartok ma ott, ahol. Ez pedig egy elv: amiről nem tudsz, az nem fájhat. Ezt hívják idealizmusnak egy könyvben, amit olvastam.

[...]