"Bazdmeg, abból, amit ennek az ossie-nak fizetünk, egy méterrel magasabbra építhettük volna a falat!"
(nyugatnémetek egymás között, 2008.)

Emlékezés és pátosz napja van: leomlott a berlini fal! Hurrá és hozsanna. Ünnepet rontani nem szabad, így ma is nembeszélünkróla-nap van. Nem beszélünk arról, hogy ha minden jól megy, akkor a 40 éves lemaradást a keleti tartományok az eddigi 20 év mellett még úgy 50 év, és behozzák. Nem beszélünk arról, hogy a rendes kommunista és neonáci pártokkal mi történik a régi határtól keletre. Horn Gyuláról meg utcát neveztek el, most mond.

Persze kell a viszonyítási pont, ezt magyarázta Adolf is Albertnek a makettek fölött, miközben tüzérségi gránátok robbantak a kancellária körül. Fotóznak, keressünk gyorsan egy határszakaszt, ahol még nem bontották le a szögesdrótot! (ugye a vasfüggönyt magyar részről már jóóóval a határnyitás előtt felszámolták, mert nem bírtuk fizetni, kleinlichkeit) Mert hogy véget ért(?) a kommunizmus(?)!

Először is kommunizmus ezidáig csak és kizárólag egy Izrael nevű államban létezett, ott is zárványokban, és ott is vége lett, mert a kommunisták megszavazták, hogy a fogyasztói társadalom az mégis jobb. Másrészt ami itt volt, az nem ért véget, semmi éles váltás nem volt, és az átmenet is szabotálódik. Bajnai mint felszámolóbiztos, ugye – már csak azt lenne jó tudni, hogy a felszámolóbiztosozók hogyan tervezik megszüntetni a mutyizmust. Ugye.

Milyen világot szeretnél?

Írd fel a falra!

Megvan?

Akkor most bontsd le.