Ahhoz, hogy megtalálj valamit, az örök igazságot, vagy a szemüveged, először is el kell hinned, hogy valamifajta előnyöd, hasznod származik abból, ha megtalálod. Én találtam valamit, már régen, és úgy ragaszkodtam hozzá, mint az életemhez. Ennek köszönhetem a sikereimet az életben, ennek köszönhetően tartok ma ott, ahol. Ez pedig egy elv: amiről nem tudsz, az nem fájhat. Ezt hívják idealizmusnak egy könyvben, amit olvastam.

[...]

Van egy megírt beszédem, igen. Arról szól, hogy mire van szüksége az államnak. De nem kell elmagyaráznom, hogy az államnak mire van szüksége. Ti vagytok az állam! Tudjátok, mire van szükségetek! Te, ott, lyukas a nadrágod? És neked, korog a gyomrod? És te? Rohadt már rád a termés a földeken? És neked, a te kölykeid is tudatlanul nőnek fel, mint a föld, mert te is az vagy? Mert nincs iskola?

Nem, nem fogom felolvasni a beszédet. De elmondok egy történetet, egy vicces történetet... Készüljetek fel a térdcsapkodásra, mert igencsak vicces egy történet. Egy tuskóról szól, olyanról, mint ti, ha megengeditek. Igen, pont mint ti. Egy farmon nőtt fel, földutakkal és kanálisokkal. Tudta, milyen napfelkelte előtt ébredni, és tehenet fejni a reggelihez, aztán hat mérföldet gyalogolni egy egytermes, bádogfalú kis iskolába. Ó, ez a kis tuskó tudta, milyen tuskónak lenni, bizony. Rájött, hogy akármit is akar, azt magának kell megcsinálnia. Úgyhogy éjjelente fennmaradt, és olvasott. Jogot tanult, mert azt hitte, akkor majd változtathat a dolgokon, magának meg a többi szerencsétlennek.

Nem fogok hazudni nektek. Nem azon kezdett gondolkodni, hogy milyen nagyszerű dolgokat tehet a többi fajankónak, nem. Csak magára gondolt. De rájött valamire, arra, hogy nem tud magán segíteni, ha mások nem segítenek, és ő se másoknak. Erre jött rá. És akkor lesújtott a villám, és a saját otthonában összeomlott az iskola, mert a politikusok rohadt téglájából építették! Megölt és megnyomorított egy tucat gyereket.. de ismeritek a történetet. Az emberek a barátai lettek, mert ő kiállt a politikusok ellen. Pár politikus is észrevette ezt, úgyhogy eljöttek hozzá egy szép nagy autóval, és azt mondták neki, legyen ő a kormányzó!

Ezt mondták a tuskónak, a tuskó meg elhitte. Magába nézett, és számot vetett, min is akar változtatni. Egyszerű vidéki fiú volt, aki elhitte, hogy a legszegényebb, legegyszerűbb ember is kormányzó lehet, ha a polgárok elhiszik neki, hogy jó munkát tudna végezni. A csíkos öltönyösök látták ezt a fajankót, és átverték.

Figyeljetek rám, ti fajankók, igen, ti is fajankók vagytok! Titeket is már ezerszer átvertek, mint engem! De ezúttal én verem át őket! Bent maradok a versenyben! A magam ura vagyok mostantól, és a vérüket veszem!

És ez az igazság! Hogy fajankók vagytok, és senki sem segít a fajankón, csak a fajankó maga! Figyeljetek! Én vagyok az a fajankó, akit arra akartak használni, hogy megossza a fajankók szavazatát! De most itt állok két lábon! Egy kutyát is meg lehet erre tanítani! Két lábon álltok ti is? Megtanultátok, hogy kell?

[...]

Nem számítotok! Tudjátok miért? Mert nem szavaztok! Ha nem szavaztok, nem számítotok!

Semmi pánik, csak megnéztem az All the King's Men új verzióját, és rám tört pár perc depresszió.

Most egy másik filmet nézek, amiből kiderül, hogy Robert Duval 30 éve ugyanúgy néz ki, csak most több a bajsza.