Az Állami Számvevőszéknek nem kell elnök. Igazából ÁSZ se kéne. Minek az. Átnézi a minisztériumok gazdálkodását, a költségvetést, a zárszámadást, és rendről rendre - párttól, kormánytól, klientúrától függetlenül – megfeddi az intézményeket és vezetőiket. Mert a főnökség az még hagyján, hogy nem feltétlen tud számolni, sokszor még a saját szabályaikat se tartják be. Innen is látható, hogy az ÁSZ-szal csak a gond van. Le vele!

Költségvetési tanács meg úgy kell nekünk, mint búcsúban egy pofon, de tényleg. A helyett, hogy a már meglévő – aránylag független - testület határkörét terjesztették volna ki (esetleg megfejelve némi kényszerítő jogkörrel, de ez már tényleg a fantasztikum világába visz), inkább kerestek maguknak még egy pozícióosztó testületet.

Kovács Árpád iránt érzett rokonszenvünket félretéve, aki Sólyom Lászlóhoz hasonlóan baromira nem érdemli meg azt a fajta álságos bánásmódot, amivel személyét és hivatalát kezelik a pártok, inkább brainstormingoljunk (ez egy szép magyar szó, mint a workshop, vagy a meeting) egy jót: melyik intézmény még az, ami nélkül tulajdonképpen el lehet lenni?

Rendőrség? Nincs mindenhol rendőrőrs, oszt mégis milyen jól megvannak, nem?

Bíróság? Ha már a függetlenségét és a szakmai munkát elszabotáljuk, akkor már tényleg inkább oszlassuk fel. Semmire se jók, meg azt a sok tárgyalótermet kifűteni, mi pénz az?

Kórházak? Ugyanmár. Most komolyan, kinek van szüksége kórházakra? Először is tele van beteg emberekkel, akiket senki sem szeret, másodszor úgyis fizetni kell pluszba, ha azt akarod, hogy foglalkozzanak is veled (mert az egészségügyi személyzetet finoman szólva nem fizetik agyon, de ez mellékvágány, most oszlatunk, nem rendbe rakunk), akkor meg már inkább egy rendesen felszerelt magánrendelő, nem?

Egyetlen gond van csak: mit csinálunk azzal a sok emberrel, akik így munka nélkül maradnak? Mert ne áltassuk magunkat, ha az embernek a saját pénzéről van szó, akkor lehet, hogy kisebb brigáddal is meg tudja oldani ugyanazt a munkát. Aggodalomra semmi ok, megvan a recept: rendszerváltás. Megint. Elküldünk mindenkit elő- és rokkant nyugdíjba. Megint. Egyfajta életfogytig össztársadalmi elfekvő.

Oké, elszaladtunk, indokolatlanul, és biztos belegázoltunk legalább valakinek a lelkébe, pedig pont fordított előjellel kell érteni e fentieket. A lényeg a lényeg: amíg a pártok ennyire kizárólagosságra törekszenek a politika minden területén, tökéletesen maguk alá akarják gyűrni az állam funkcióit, és ebbéli igyekezetükben egymásra mutogatnak, hogy de mert az is, addig itt csodát ne várjunk.