A profitabilitás, a jövedelmezőség nem számít. Azok faisztoid, szociáldarwinista vívmányok. A rentábilisság sem, teszem hozzá gyorsan. De hogy lássátok, mennyire a szívünkön viseljük a dolgot, kicseszünk a főnökötökkel: elvesszük az idei és a jövő évi jutalmát, az összeset, a fizetését meg visszavesszük 10%-al. A kormányfő ismét beállt a populista etatisták hosszú sorába.
Kezdjük az elején. Vannak egy államnak feladatai, amikor országos szintű közösségi érdekből elteríti a kockázatot egyes témakörökben. Ide tartozhat az egészségügy, a közoktatás, a tömegközlekedés, az infrastrukturális beruházások, a hon- és rendvédelem. Ezeknek a célja nem a haszon, hanem a rentábilisság: leülnek az okosok, kitalálják, milyen paraméterekkel működjön, kiszámolják, ahhoz mennyi pénz kell, és megbeszélik, azt milyen forrásokból és milyen elvek mentén lehet előteremteni. Ha a képlet a gyakorlat mérlegén borul, akkor a koncepció bizony hibás.
Amikor egy-egy ilyen terület élére kinevezed a vezetőket, akkor adsz nekik feladatot, amit teljesíteniük kell, és folyamatosan jelentéseket kérsz tőlük, hol kell a rendszeren változtatni, hogy a kitűzött célokat elérhessük. Amikor a célok teljesülnek, a vezetőt megjutalmazzuk. Ha a célok nem teljesülnek, vagy mert alkalmatlan volt a vezető, vagy mert alapvetően hibás volt a koncepció, és hiába jelentette, lesöpörtük az asztalról, akkor nincs prémium. Végső soron a tulajdonos felelőssége, hogy a pénzzel hogyan gazdálkodik.
Na de: a BKV beszerzései után, a MÁV Cargo és Start körüli érdekességek, az egészségügyben végrehajtott ámokfutás - széfeket mindenhova, reformkonyha, közben meg lassan nincs nővér - árnyékában nem úgy tűnik, hogy itt prémiumokat kéne osztani. Nem csak most, a válság alatt, hanem úgy eddig se nagyon kellett volna. Nem hiszem, hogy a Szerencsejáték Zrt. és a BKV Zrt. vezetőségének a teljesítménye egy lapon lenne említhető, vagy hogy akár a céljaikat össze lehetne egymással mérni, mégis az utóbbiak sorozatos hibái és a tulajdonos - a kormány, az önkormányzat és a pártok - érdektelensége - vagy épp érdekeltsége - révén az előbbieket is szívatják.
Ez a fajta megoldás - legyen mindenkinek ugyanolyan szar - sehova se vezet. Vagyis vezet valahova: az egyel korábbi rezsim kontraszelekciójához, a rosszemlékű teljes foglalkoztatottsághoz - amikor mindenkinek volt munkahelye, de nem mindenkinek volt munkája, és pont, hogy nem a hozzáértők kerültek vezetői székbe. Értem én, hogy egy hajó, egy tábor, egy zászló, egy jó nagy lék, de a megoldás nem az, hogy deresre húzzuk azt is, aki a léket vágta, meg azt is, aki eddig a vizet merte, hogy el ne süllyedjünk. Gondolkodni kék, és nem csak most, hanem eddig és ezután is. Rendet kéne vágni, kezitcsókolom: megkeresni, hogy hol szökik a pénz, kiknek a keze lyukas, és utána büntetni.
Szetey pozícióbetöltési kritériumokra és a jelentkezők kiválasztására vonatkozó tervezetét is úgy zárták el egy fiókba, hogy még a kulcsot is eldobták. Tessék mondjuk itt kezdeni, aztán szép, koncentrikus körökben kifele haladni.
Közben a munkaügyi miniszter 30-40 ezres munkahelymegszűnését a Cashline-nál - akik abból élnek, hogy az ilyen dolgokat figyelik, és lefordítják a piaci folyamatok előrejelzésére - 300 ezerre teszik. Az a magyar átlagkeresettel számolva havi 33 milliárd forint bevételkiesés a háztartásoknak, egy évre 396 milliárd, az adótartama havi 21 milliárd, éves szinten 252 milliárd.
Szerintem vegye fel őket dolgozni az állam: az IMF és egyéb hitelekből majd 10 évig fizetni is tudná őket, utána meg majd csak lesz valami. Csak nyugdíjba ne menjenek...
