Egy ideje az van, hogy igyekszem napi max. egy posztot elkövetni, de ezen megint fennakadtam. A miniszterelnök blogjában írja, hogy a rendszerváltás óta először nem emelkedik a költségvetési hiány a választások közeledtével. Mert adót emelt. Ez utóbbit nem ő írja, hanem én.

Büszke rá, hogy miközben nem nő a költségvetési hiány, a nyugdíjak, a segélyek és a családi pótlék sem csökkentek. Mert adót emelt. Erre vajon büszke-e? Arra igen, hogy nem nyúltak a felsőoktatáshoz. Olyan ez, mint amikor az egyszeri ember arra büszke, hogy még nem volt börtönben.

A csúcs az, amikor a saját fenti populizmusát szembe állítja azokkal a törekvésekkel, amik azt állítják, hogy a feltételekhez kötött támogatás, az elvonás és az újraelosztás csökkentése felpörgetné a gazdaságot, növelné a GDP-t, arányaiban csökkentené a kiadási hiányt és az adósságállományt. Ez az adópopulizmus.

A desszert: a választási ciklus gerjesztette költségvetési hiányhullámzás taglalásakor megemlíti, hogy 2003-tól 2004-ig csökkent a hiány, utána pedig újra nőtt. Közben 2004-től ugye ő a miniszterelnök.