Világválságoznék megint egy picit. Olvasgattam az egymásnak ellentmondó hírek és értelmezések között, hogy honnan és mi végre is van ez a válság, de mint kiderült, elvesztem a technikai részletekben, mert a válság oka az, hogy erkölcstelenek vagyunk. Mert nem hiszünk eléggé Istenben és az ő egyházaiban, azért. Örülök, hogy ez tisztázódott. Pláne, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnöke szerint is a liberális egyenlő a felvilágosodással, az "instant mennyország itt és most" agyrémével.

Azért pár dolgot még megemlítenék, csak úgy.
Volt-e Európában a kereszténység előtt gazdasági-társadalmi összeomlás? Igen.
Volt-e Európában a kereszténység alatt, a francia forradalom előtt, gazdasági-társadalmi összeomlás? Igen.
Volt-e Európában a kereszténység alatt, a francia forradalom után, gazdasági-társadalmi összeomlás? Igen.
Volt-e a világ más részein még a kereszténység odaérte előtt gazdasági-társadalmi összeomlás? Igen.
Volt-e a világ más részein már a kereszténység odaérte után gazdasági-társadalmi összeomlás? Igen.

Emberi hiányosságok? Kétes döntések? Jellemhibák, mint a válság alapvető okai? Kezitcsókolom, Konstantin óta eltelt egy kis idő, és mindig ugyanott tartunk, ahol előtte (meg közben, meg nélküle). Lehet arra buzdítani a felekezetek tagjait, hogy konzultáljanak felkent személyekkel, ám az üzenet és a tanács csak annyira jó, mint az, aki adja. Az átlagember elitkövető: amit az elit csinál, az jó, és ha sikeresek akarunk lenni, úgy kell tennünk, mint ők. Nem prédikációra van itt szükség, hanem példamutatásra, mert abból igen komoly deficitünk van minden téren és "oldalon".

- S ki így tesz, az helyesen cselekszik!
- De te se csinálod!
- Az most nem fontos.
- Mert?
- Pontosan.