Ülök a gép előtt, megy háttérzajnak a tévé, a szekrény tükréből még látom is, mi megy éppen, ha nagyon akarom. RTL Klub, Házon kívül, a gazdasági világválság magyar áldozatai, interjú. Erősen gondolkodtam, hogy leírjam-e, amit előhozott belőlem a műsor, több okból is. Lehetek lazán az altruizmus netovábbja, de lehetek demagóg is, attól függ, mit akarok kihozni belőle, amit azért könnyű megtenni, mert a meginterjúvolt két család előéletérő semmit se tudunk.
Egyes számú áltagmagyar átlagcsalád: két dolgozó szülő, átlagfizetés, két gyermek. Jelzálog, áruhitel, hitelkártya tartozás. Ebből születik az adósságrendező hitel, ám pont a krach kellős közepén, így a 10 milliós tartozásból egyik napról a másikra 12,5 milliós lesz, hozzá illő törlesztéssel. A szülők másodállást vállaltak, lemondtak mindent, amire nem volt nagyon nagy szükségük, és eladták még a gyerek számítógépét is, de még így se győzik a számlákat.
Kettes számú áltagmagyar átlagcsalád: munkanélküli anya négy gyermekkel, egyik értelmi fogyatékos, másik beteg, egyedül neveli őket. Havi fix kiadása, amit csekken fel kéne adnia, 170 ezer forint. Szeptember óta több helyen is próbált állást keresni, de nem vették fel, mert válság van. Szokott még takarítani, de most már oda sem hívják, így havi 139 ezer forintból kéne valahogy kitermelnie a számlák ellenértékét, és akkor még nem ettek.
Ezek az emberek így születtek a szemünk előtt a képernyőn. Honnan jöttek, hova tartanak, nem tudjuk. A tényszerű rész eddig tartott, most jön a demagógia, akit zavar, ne figyeljen ide. A Házon kívül szokott jó műsorokat is csinálni, de ez most egy az egyben Fókuszos lett. Nekem felnyomta az agyvizemet, mégpedig a következők miatt, amiket a merő rosszindulat gondoltat be velem a dolgok mögé:
Egyes számú családnak honnan volt ennyi hitele? Honnan gondolták, hogy ha jó előre eladósodnak, ha többet vállalnak, mint amennyit bírnak, akkor az soha sem fog visszaütni? Szoktak-e híreket nézni, újságot olvasni, ahol tavasz óta kongatják a harangot, hogy jön a böjt, meg havonta-kéthavonta feltűnik legalább egy hozzáértő ember, és felhívja a figyelmet a devizahitelek veszélyeire? Kértek-e átütemezést, halasztást, felfüggesztést?
Kettes számú családnak a fő kiadási tételei: 105 ezer a ház törlesztése, 25 ezer az autó. Nem tudjuk, hogyan lettek egyszülősek. Munka nélkül a bevétele 130 ezer, feketemunkával oldották meg a kiegészítést ("most már takarítani se hívják"), és azt sem tudjuk, szeptember előtt is keresett-e munkát?
Ez lenne a társadalom keresztmetszete? Hol vannak azok az emberek, akik rendesen bejelentett munkával keresnek havi 130 ezer forintot, nem állnak nyakig hitelben, nyomon szokták követni a híreket, meg elolvasni a szerződéseket, mielőtt aláírnák, és mégis megélhetési gondjaik vannak, és szegények? Nekik is alanyi jogon sajnálni kéne azokat, akik sorozatos rossz döntések és negligáció miatt jutottak ilyen helyzetbe?
Hol vannak azok az emberek, akik államilag eldöntve 70%-os szolidaritást vállalnak az imseretlenekkel, és a maradék pézükből és idejükből még jótékonykodnak és segítenek? Most nekik is szarul kéne érezniük magukat? A bugyim tele van az áldozatkultusszal.
Ezekkel a csoportokkal mikor fognak fókuszos adást csinálni? Vagy pont az volt a lényege, hogy hatásvadász módszerekkel tudatosítsák az emberekben, hogy mik azok a hibák, amiket nem szabad elkövetni? Mert nekem nem ez jött le belőle, hanem az, hogy érdem nélkül legyél mindenkivel szolidáris, a.k.a. kommunizmus - de mondom, én egy rosszindulatú demagóg vagyok.
