„… azt a zárt logikai rendszert, amit képviselek, nem lehet kikezdeni anélkül, hogy az egész építmény össze ne omolna. Vagy elfogadjuk úgy, ahogy van, vagy pusztán értékválasztás alapján más álláspontra helyezkedünk. Végső soron értékekről van szó. Lehet azt mondani, hogy valaki szereti a nagy államot, a nagy újraelosztást, a nagy hiányt, a nagy adósságot, mert azt nem tartja a gazdasági-társadalmi fejlődés szempontjából döntő tényezőnek. Én minden eszmefuttatásomban azt igazolom, hogy ez káros a társadalomra és a gazdaságra. Ez a választás.”
A zárt logikai rendszer, ahogy az értékválasztás is, hit kérdése, s mint ilyen, csak meghatározott keretek között működnek, az externáliákat nem képesek értelmezni sem. Bokros Lajos zárt rendszeréből szerintem érdemes lehet szemezgetni, de egy az egyben átvenni nem, és ez nem feltétlen – vagy inkább nem csak - az ő hibája. A magyar társadalom ugyanis eddig is zárt logikai rendszerben élt és létezett, de leginkább annak az értelmezési keretein kívül.
A formalitással, officialitással és a keretek meghatározásával mindig ez a baj, hogy nem képes lefedni a valóság egészét, s minél zártabb, minél merevebb, annál kevésbé, és annál károsabb. Be lehet vállalni persze, lehet érte küzdeni, hajtani, magunkra venni a felelősséget és vállalni a következményeket (ez nagyon ne járja általában, tkp. eddig szinte még soha), csak ki kell mondani, meg kell nevezni a kellemetlen dolgokat is: egyik zárt rendszerből átállni egy másikra vesztesekkel fog járni, és nagyrészt ugyanazok lesznek, mint akik most is.
Nyitott rendszerben kéne inkább gondolkodni, ahol a vágyakat és az idealizmust néven nevezzük, ahogy a naivitást is.