Elérkeztünk volna a végéhez (ami igazából a közepe)? Most akkor tényleg Bajnai, vagy még mindig nem tudják, hogy akkor egyáltalán tárgyalnak-e valamiről, vagy csak az ingyen pizza miatt azt hitték, buli van? Hogy mi fojt itt az elmúlt héten, l’art pour l’art vagy commedia del’arte, döntse le mindenki maga, én az első fele hajlok, mert nem igazán tetszett, és a cirkusz még mindig olyan, hogy nem kérhetem vissza a pénzem, ha szar az előadás. Meglepett, hogy Gyurcsány bukta a pártelnökséget – vagy nem, lásd a zalaiak -, és az is, hogy az SZDSZ megint segget csinált a szájából – vagyis nem, ez annyira nem lepett meg. Szóval még nincs azért ez teljesen lefutva. Viszont kaptunk az arcunkba egy programkezdeményt, ami olyan lett, amilyenre vártunk, és így bebizonyíthatjuk, hogy füvet nyírni Bokros nélkül is tudunk.
Az egyeztetési-megélhetési vergődést meghagynám most már azoknak, akik szerintük a valóságot látják, és inkább az érdemi – ti. a program – kapcsán fejteném ki az újdonsült dilemmámat, ami nem is annyira új, és bőven belefér, hogy egyelőre teljesen fölösleges aggódok, de hátha. A dilemma fölöttébb hasonlít annak a nyugdíj előtt álló állampolgárnak a dilemmájára, aki bevezetése óta fizette a 13. havi nyugdíj miatt megemelkedett terheket abban a hitben, hogy ezért cserébe ő is hasonló juttatásban részesülhet majd, ám az ígéret kapujában nem egyszerűen becsukták előtte a kasszát, hanem még a kezére is rácsaptak: ő már nem kap, de aki eddig kapott, az ezután is fog. Hozom fel mindezt a szocpol lehetséges megszüntetése kapcsán.
Ám legyen. Hajrá, szűnjön meg. 12 éve fizetem boldog-boldogtalan szocpolját, de semmi gond, ha tarthatatlan, akkor tarthatatlan, le vele. Igaz, ezek után még egy ideig fizetni fogom a fedezet nélküli osztogatás – és lenyúlás – kamatterheit, vagyis nem csak a szocpol lehetőségét bukom (mert hülye fejemmel nem csináltam gyereket csak úgy bele a nagyvilágba, hogy majd eltartja a Zállam), de az eddig évente arra elköltött adómat se hagyják nálam, de egyszer csak a végére érünk, és akkor… Nos, és akkor a legnagyobb valószínűséggel újra be fog indulni az osztogatás. Vagyis ez dupla, de inkább tripla kibaszás. Üzenném Bajnainak – vagy Orbánnak, attól függ, melyik kerül előbb ténylegesen kormányra -, hogy némi garancia nem ártana, hogy nem hozzuk vissza az elkúrást, ha már nem nyakig ér majd a szar, csak mondjuk derékig.
A garancia nélkül ugyanis jottányit nem változtatunk azon az ösztönző rendszeren, ami abban teszi érdekelté a választót és a választottakat, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbbet vegye ki a közös kasszából; ami nem teszi érdekelté se a választókat, se a választottakat a kassza hosszú távú fizetőképességének fenntartásában; és ami abban teszi érdekelté az összes közreműködő felet, hogy ahol csak lehetősége van rá, a valóság nem minden szeletének kifejtése által jogosulatlan előnyökhöz jusson. A poszt persze nem csak a szocpolra vonatkozik, hanem úgy en bloc a szociális transzferekre. Szép új világ, vagy szép új világrend, de az ilyenek nélkül zavarba ejtő mértékben fog hasonlítani az előzőre, urambocsá ugyanaz lesz.