206 milliárd legyen elég mindenkinek! – Oszkó Péter pénzügyminiszter.

Ráadásul ebből 150 milliárdot semmire se szabad elkölteni, annyira tartalék. De akkor minek szedik be?

Abban igazat adok neki, hogy nem szabad folytatni az állami cégek és költséghelyek ciklikus konszolidációját, mert azzal csak arra ösztönözzük őket, hogy tovább folytassák azt a gazdálkodást, ami miatt a konszolidációs igény fellépett. Még az is igaz, hogy egy pénzügyér szempontjából tökéletes megoldás, hogy egész egyszerűen nem adunk nekik pénzt, és kész. Majd megtanulják.

Na de. De. Honnan jön a feladatlista? Ki mondja meg a szolgáltatási paramétereket? Ki szabja a szabályokat? Bizony, a kormány. Nem explicit a pénzügyminisztérium szövegezi a kórháztörvényt, hanem az egészségügyi minisztérium, nem a pénzügy rendeli meg a járatokat a MÁV-tól, hanem a közlekedési minisztérium, nem Oszkó Péter találja ki a paraméterkönyvet, hanem a főváros.

Implicit viszont benne van, hisz kormánytag, sőt, parlamenti párt jelöltje. Azon a parlamenti pártoké, akik a többi minisztériumba, önkormányzatba, és állami vállalatok élére is delegálják az embereket, s a felügyeletet, az ellenőrzést gyakorolják felettük. Az, hogy nincsen elég pénz, még senkit se fog visszatartani attól, hogy továbbra is magánosítson némi közpénzt.

Erre a válságkezelő kormány nem képes. Mármint megakadályozni a probléma újratermelődését. Vesztettünk egy évet. Megint.

(persze semmi sem garantálja, hogy a következő majd megteszi, amit meg kell)

20 years and counting.