Bokros Lajos kiakadt a jövő évi költségvetést bíráló közgazdászokra. A Fideszesek azért kritizálták a jövő évi költségvetést, mert nem számol bizonyos elkerülhetetlen kiadásokkal: MÁV, BKV és kórházmentés. Oszkó Péter után szabadon sok újat ő se mondott ellenérvként: a pénzügyminiszter adu ásza is az volt, hogy de hát mennyi sok nemzetközi intézet átnézte, és rendben találta. Na ja. Ami nincs benne a könyvekben, azt nehéz nem rendben találni. Második ellenérv, hogy mert rosszul gazdálkodnak az említettek, majd a gazdasági kényszer (nem adunk több pénzt) kikényszeríti a jó gazdálkodást.
Mindezek után Bokros még annyit tett hozzá, hogy ellentmondásos, hogy a Fidesz nem csak a konszolidációt hiányolja a költségvetésből, hanem még a reformokat is. Szerintem meg nem az. Ahogy már mondtam, az, hogy nem adunk pénzt, csak fele a történetnek. A másik fele pont a reform lenne, és pont fordított sorrendben: vagyis először átalakítjuk a struktúrát, utána csökkentjük a költségeket – már ha az átalakítás eredményes volt. Így ez kicsit olyan, mint a viccben, amikor a Mikulás ölébe ültetik az éhező etióp kisfiút, és kérdi, hogy miért olyan sovány? „Mert nem eszem rendesen.” „Ha nem eszel rendesen, nem kapsz csokit sem!”
Meg még: ha jövő áprilisban választunk, júniusra össze is jöhet egy kormány. Azt még Bokros se gondolhatja komolyan, hogy hat hónap elég lesz mindazoknak a terveknek a kidolgozására és végrehajtására, amik immár húsz éve húzódnak! Nem beszélve arról, hogy egy-egy ilyen reform – ha tisztességesen csinálják – átmenetileg még meg is dobja a költségeket: ahhoz, hogy eredményesen tudj spórolni, először költened kell rá. A többi csak drasztikus fogyókúra, ám a magyar társadalom már most is túl sovány ahhoz, hogy még egy léböjt beleférjen. Persze biztos megvagyunk mi közszolgáltatások nélkül is, de akkor mire fogjuk fizetni az adót?
