Fixáljuk az embereket.

Az egyik embereket azzal fixáljuk, hogy függetlenítjük a juttatásaikat a realitásoktól, a másikakat meg azzal fixáljuk, hogy az egyikeknek a fixált juttatásaikat függetlenítjük a realitásoktól.

Hogy is megy ez?

A segély, a nyugdíj az fejenként egy fix összeg. Max. nőni tud, csökkenni nem. Mivel fejenként fix, előre meghatározott képlet alapján, azért a jogosultak számszerű szaporodása a teljes volument növeli. Ugye.

Az van, hogy a segélyt, meg a nyugdíjat valahol meg kell termelni. A termelés mértéke az, ami megmondja végső soron, hogy az államnak mennyi a bevétele, azaz mire mennyit tud költeni, a különbséget meg jól felveszi hitelbe. Ha az állampolgár meg követi a példát, hát jól lehülyézzük, hogy nehogy már hitelből hitelbe éljél, tanuljál már meg számolni, baszki.

Vagyis ha alacsony a termelés, alacsony kéne, hogy legyen a különböző állami juttatások teljes volumene is, függetlenül a juttatásban részesülő személyek számától. Az egészségügyben, oktatásban, közszolgáltatásokban már megtörtént a fűnyíró-elv szerű "reform", itt viszont nem. Itt harcolunk a realitások ellen, a határon megállítjuk az áremelkedést, a gázárét legfőképp, a helyett példának okáért, hogy azon dolgoznánk, hogy ne függjünk a gáztól. Az utóbbi nem olyan látványos, azzal országot lehet építeni, nem választást nyerni.

Erre majd jön a felzúdulás, hogy persze, a másik segélye az bántsa a szemét csak az embernek - de mi van akkor, ha úgy bántsa a segély az ember szemét, hogy ő meg közben nem kap, csak fizeti? Egy vállalatnál ez úgy működik, hogy ha nincs bevétel, akkor vagy kirúgunk valakit, vagy mindenki kevesebb fizetést kap, és nincs bónusz sem - de nem úgy, hogy felveszünk még két embert!

Ami kéne: az állami nyugdíjak és a segélyek, meg úgy egyáltalán, bármilyen állampolgári juttatás mértékét az ország, a gazdaság teljesítőképességéhez szabni, százalékosan. Azt mondani, hogy erre az állam az éves bevétel X%-át költi, nem többet. Így vissza lehetne venni a közvetlen populizmusból, hiszen nem tudsz nyugdíj vagy segély emelést ígérni, mert az nem attól függ, hogy a költségvetési törvényben a választás évében mennyi az annyi, hanem az, hogy a választás évében mennyi a bevétel. Így lehetne ösztönzőleg hatni a munkába visszakerülésre, mert ha csökken a bevétel, csökken a fejenkénti segély is. Arról már nem is beszélve, hogy csak megfelelő gazdaság és adópolitika folyományaként nőnének az állami juttatások.

Rám frusztrálólag hatna, ha kizárólag mások teljesítményén múlna, hogy mennyit kapok havonta, pedig ezzel a rendszerrel pont ezt érnénk el. Jelenleg is ez zajlik, csak a különbséget kipótoljuk - ezzel kéne felhagyni.

Azt már tényleg meg sem merem említeni, hogy egy nyugdíj BIZTOSÍTÁS az úgy kéne, hogy működjön, hogy leülsz a biztosítási ügynökkel, előveszitek a táblázatokat, és megkérdezi, hogy hány év múlva a jelenlegi reálértéken számolva mekkora nyugdíjat szeretnél kapni, és megmondja, hogy ez havonta mennyi forint. Fújj, a demagóg mindenemet.