A cserekereskedelem leváltása pénzforgalomra azt is jelentette, hogy hiszünk a pénzben és annak értékében. Ami most folyik, az pont a bizalom megrendülése.

Egy tetszőleges pénzösszeg mögött általában áll valami: termék, vagy követelés. Fedezet, hogy a pénznek van kézzelfogható értéke. Hitel esetén ez lehet ingatlan, vagy a jövőbeni jövedelmed, ám ez kockázatot rejt magában: ez a kamat.

A hitelintézetek minden kihelyezést "beáraznak" kockázat alapján, így ha egy-egy hitel be is dől, minimalizálhatják a veszteségeiket azáltal, hogy a többi hitel kitermeli azoknak a költségeit is. Ezért van, hogy egy gépjármű-vásárlási vagy áruhitel kamata magasabb, ám a hitelfelvétel is kevésbé szigorú, mint jelzálognál: kevesebb a biztosíték, nagyobb a kockázat, hogy eltűnik a pénz.

Itt viszont az történt, hogy egyrészt lazítottak ezeken a biztosítékokon, másrészt a befektetéseknél kreatívan elkendőzték a finanszírozott követelések valódi rizikóját. Az egész öngerjesztő folyamattá vált, amit megfejelt a háború gerjesztette deficit, a kiszervezések emelte munkanélküliség pont abban a társadalmi szegmensben, ahol ezek a rosszul beárazott termékek a legkelendőbbek voltak, és az olcsó kínai áruk dömpingje.

Amikor kiderült, hogy egyrészt a hitelek fedezete egész egyszerűen - fizetőképes kereslet hiányában - nem ér annyit, amennyi az árcédulára írva van, és hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben egyre többen képtelenek törleszteni, az egész kegyetlenül visszaütött: a pénz az tényleg eltűnt, mert nem volt mögötte semmi. Megették ugyanis.

Prefab suburban házakból és jól fizető középosztálybeli irodistákból eladhatatlan tucatingatlanok és munkátlan álláskeresők lettek, a pénz meg átminősült színes papírlappá, ami annyit sem ér, mint az előállításának a költsége. Per pillanat senki sem tudja, hogy a befektetési és értékpapírjai mögött van-e még valami, így aki tudja, eladja őket, és olyan termékekbe fektet - olaj, élelmiszer, állampapír -, amikben jobban bízik.

Ezzel viszont azok a pénzintézetek lettek kisemmizve egyik napról a másikra, akik a két felet a haszon reményében összehozták: a hitelfelvevőt, és a befektetőt. Az állam pedig amit eddig adóból beszedett, azt igyekszik visszapumpálni, hogy legyen majd miből adót szedni, legyen miből fedezetet termelni.

Egy Magyarországnyi spekuláció semmivé lett a bizalommal együtt. Ennyit számít a hit, és ekkora az ára a feleszmélésnek.