Antal Attila mégse mond le.
Nüansznyi homokszem került a szívbillentyűk közé.

Nagybetegségében azt találta ki, hogy nem megy ám ő csak úgy, fű alatt, mégsemnem. Őt kérem ki kell fizetni.
Végkielégítéssel. Gyanítom, hogy végkielégítéséből ki tudnám fizetni mellényzsebből a lakáshitelem.
Gyanítom, hogy eddigi juttatásaiból telket vettem volna, kettőt. Sőt: gyanítom, hogy a "közbeszerzésekből", azaz abból, hogy pecsétet nyomott rájuk, ami ugye ingyér van, szóval abból építettem volna egy nyaralót én is horvátban, a Demszky mellé (aztán beköltöztettem volna oda egy Józsefvárosi családot, amikor a Gábor épp monokinizik a teraszon).

Mert ha ő kinyitja a száját. Ha ő egyszer elkezd beszélni.
Én hallgatnám. Mondjad, Atesz, mondjad. Nálatok is laknak-e Zuschlagok?

Így vagy úgy: a szíve beteg - nem a pofája.