Dél-Oszétiában a grúz hadsereg katonáinak kezében H&K G36-os gépkarabélyokat láttak a fényképfelvételek tanulsága szerint a szakértők. Húha. És mindezt a német ARD televízió kürtöli világgá. Azt hinné az ember, hogy ott nyugatabbra azért annál többet jelent az újságírás, pláne közszolgálatilag.

A fegyverkereskedelem általában erős állami kontrol alatt áll a legtöbb gyártó országban. A német állam szerint ők aztán nem adtak engedélyt a H&K-nak az exportra, a H&K pedig hallgat. Akkor mégis hogyan kerülhettek oda a fegyverek?

A talán legvalószínűbb lehetőség, hogy Szaakasvili bevetette a belügyminisztérium speciális alakulatait, vagy az elnöki gárdát. Mert hogy nekik van olyan flintájuk, úgy legkevesebb öt éve, sőt, anno kint a terepen teszteket is végeztek a nagy német fegyverkonszern részére. Kevés a megbízható konfliktus zóna.

De ne ragadjunk le itt, ez túl egyszerű magyarázata lenne annak, hogy miért van most a kezükben. Időközben igazán visszaadhatták volna, mint Hussein az amerikai vegyi fegyver alapanyagokat. A H&K nem csak Németországban rendelkezik gyárral, hanem Grúzia angol névrokonában is, az amerikai Georgia államban pl. Vagy Mexikóban. Eladhatták ők is. Vagy a licencelők. Vagy koppinthatták a kínaiak, ők úgyis mindent hamisítanak, sőt, találkoztam már hamisított kínai németekkel is.

De az is lehet, hogy teljesen legálisan kerültek oda, ahova. Egyszer egy dokumentumfilmes a fejébe vette, hogy egy kis nyugat-afrikai országban, ahol 12 éves korban szokás kezdeni a népirtást, kinyomozza, hogy honnan kerültek oda a fegyverek a nagy ENSZ embargó ellenére. Még a sorozatszámok se voltak leszedve a kalasnyikovokról. Elindult az akkor még létező, de már csonka Jugoszláviából, és megpróbálta végigkövetni, hogy merre utazott az a puska. A gyár teljesen legálisan, engedéllyel adta el egy minden előírásnak megfelelő kereskedő részére, aki továbbadta, majd több részletben, és így tovább, aztán így kézen-közön szépen apránként felszívódtak az éterben.

A tranzakcióban részt vettek a civilizált, demokratikus és békés nyugat részéről jó pár állam cégei és üzletemberei, és szépen leszedték a sápot a véres gyémántokról. Legrosszabb esetben így is oda kerülhettek. Mindenki tiszta, senki nem adta el nekik, mégis ott van, a haszon pedig mégis realizálódott.

Tiszta mátrics. A hidegháború sose ért véget. Kulcsár Attila vagy Prinz Gábor meg ezekhez képest sehol sincsenek.