Peti iszonyat másnaposan kelt hangos dörömbölésre az ajtón. Résnyire húzott szemekkel kibotorkált, és kinézett: két rendőr, egy kiskosztümös nő és egy kisnyugdíjas álltak a ház előtt. Peti előző nap mesterségesen letompított tudatába lassan férkőzött be a kérdés: mi a faszt csináltam előző este? Az egyik rendőr újra hangosan dörömbölt. Peti minden elérhető lélekjelenlétét összeszedve ajtót nyitott:
- Iiiiigen?
- Kovács Péter, született 1990., Budapest, anyja neve Kármán Irén? – kérdezte a főtörzs.
- Ööö… tessék? – bólintott Péter.
- Kovács úr, ön folyó hó mait megelőző napján Terézvárosban a 2007/09/29-XVIII. engedélyszámú vendéglátó ipari egységben baráti társasággal szórakozott, majd pár perccel éjfél előtt heveny alkohol túladagolás jeleit mutatva a jelen lévő özv. Kerekesi Kálmánné Füzesi Borbála lábtörlőjére hányt. Csatolt bizonyítékaink a fent nevezett vendéglátó ipari egységre irányozott térfigyelő kameráink felvételei az inkriminált időpontból, illetve a lábtörlőről vett hányadék DNS elemzése.
- Húbazdmeg… - villant Péter agyába.
- A hatályos jogszabályok értelmében, az önkormányzat jegyzői hivatalának kirendelt képviselőjének jelenlétében felkérem özv. Kerekesi Kálmánné Füzesi Borbálát, hogy foganatosítsa a büntetést. Ekkor előlépett a micisapis kis anyóka, szoknyáját két kezével megemelte, a lépcső fölé guggolt, és… odaszart. Mindezt három példányban aláírva, iktatva és ellenjegyezve.

* * *

A terézvárosi események kétoldalú kurvaanyázása közepette lehet olvasni egy kis részletet: „Ha érkezett panasz a hely ellen, de hatósági eljárás nem indult, akkor a lakók felének beleegyezése kell a hosszabb nyitva tartáshoz. Ha a hellyel komoly bajok voltak, akkor a házban lakók kétharmadának hozzájárulásával lehet csak nyitva hajnali egyig. Mindegyik helynek be kell szereznie ehhez egy szakvéleményt, hogy a zajszint a normál érték alatt marad.”

És ez elméletben jól néz ki, mi több, üdvözítő. Van olyan pontja a világnak – a felvilágosult/demokratikus/fejlett/nyugati/kulturált (bármely kombinációja) Amerika vagy London egyes részein pl. – ahol a szórakozóhelyek különböző engedélyeihez a környéken élők hozzájárulása szükséges. Ez itt nálunk a gyakorlatban nem a hírös mélymagyar irigységen vagy a feljelentgetési kedv burjánzása miatt lenne kivitelezhetetlen, hanem inkább a mélymagyar érdektelenség miatt. Mert szarunk bele, oldja meg helyettünk más, mi meg majd háborgunk, akármi is lesz.

Döntést a kezünkbe adni, és hagyni, hogy viseljük a következményeket, azt nem szabad. Oldja meg a hivatal.

Budapest megkerülhetetlen. Fizikailag ugyanúgy, mint a legtöbb gazdasági, kulturális vagy társadalmi kérdésben. Mission accomplished. Így építették, így fejlesztették. És most ez a bajuk. Az, hogy „nem kell sorban állni a kenyérért, a cipőért” azzal jár, ami ellen tiltakoznak, ugyanis az alapanyagokat valahol meg kell termelni, a készterméket előállítani, és a sarki kisboltokba elszállítani. Ez zsúfoltsággal és rossz levegővel jár. Vidéken, egy zsákfaluban nincs zsúfoltság, és jó levegő van – meg egy darab bolt, ami napi 3-4 órát van nyitva.

Vidéken nem azon folyik az értelmiségi diskurzus, hogy a 6 vagy a 8 osztályos gimnázium szegregál-e jobban, hanem hogy van-e annyi pénze a családnak, hogy legalább szakiskolát végezzen a gyerek, vagy küldjék egyből az M6-os építésére feketén dolgozni (esetleg alkalmi napszám, már ha van). Mert az igazi mélyvidéken, ahol az a cipó terem, amiért nem kell sorba állni ’pesten, ott nem csak rossz levegő nincs, hanem egyetem, gimnázium, de helyenként még működőképes általános iskolai oktatás sincs. Csak jó levegő, és széles puszta. Meg pezsgő éjszakai élet.

Az alábbi poszt azért született, mert a pszichiáterem - akihez azért járok, mert zsidónáci fideszkommunista drogos vagyok (meg 13 éves, szemüveges, 40 kiló és pattanásos, és még sose volt nőm), és hátha ki tud belőle gyógyítani némi gyónás által - épp szabadságon van, és két választásom volt: vagy ide írok, vagy a kapcsolat.hu-ra. Tovább olvasni csak erős idegekkel és egy zacskó xanax-szal, mert semmi sem igaz belőle, és szégyellem is magam, de legalább lesz majd téma a következő kezelésre is. Elzárkózom magamtól, és fujj.

"A jelenlegi fővárosi szabályozás szerint akkor rendelnek el szmogriadót, ha a levegő szállópor-tartalma két egymást követő nap meghaladja a riasztási küszöbértéket, azaz a 100 mikrogramm/köbmétert, és a harmadik nap sem lehetett érdemi javulásra számítani."

S lássatok csodát. Egyetlen napig a személygépjárművek 15 százaléka nem közlekedett, s el is múlt a szomgriadó. Ami tavaly nem volt, bár előfordult, hogy nem kettő, hanem négy napig a jelenlegi határérték felett volt a PM10-es érték. Meg olyan is előfordult, hogy nem kettő, hanem 3-5, vagy 30 napig egy-egy mérőállomásról nincs adat. Minek az.

Ami még nem volt: körgyűrű, szinkronizált útfelújítások, épkézláb paraméterkönyv, P+R rendszer. Ami nem is lesz: S-Bahn rendszerű 4-es metró. Vagyis van egy halom dolgunk, ami nem jó, de legalább drága, ahogy ez a szmogriadó is. Mindez bizonyítandó, hogy odafönt csinálnak valamit. Mert ennyi a cél: csinálni valamit. Bármit.

Az is fura, hogy most hirtelen milyen sokan környezettudatosak a mások kárára. A szálló por és egyéb légszennyező dolgok rosszak az egészségre, nem kicsit, nagyon. Mit teszünk a légszennyezés csökkentésére? Egy-egy random szmogriadó a világon semmit se fog megoldani.

Előre kéne gondolkozni és tervezni, pl. a behajtási díj előtt (ami az előfeltételek teljesülése esetén igenis jó ötlet lenne) körgyűrűt és rendes P+R rendszert, meg rendes BKV-t csinálni. Egyből tartósan csökkenne a szálló por meg a többi, és egészségesebbek, boldogabbak lennének a budapestiek. Az "előző este bejelentjük, te meg oldjad meg" ehhez kevés.

Egy vallomással tartozom. Tegnap páratlan rendszámmal behajtottam Budapest közigazgatási határán belülre. Úri passzióból csupán, semmi különösebb célom nem volt vele. Mint mondjuk termelni 4 átlagmagyarnyi GDP-t, és leadózni ezzel párhuzamosan 6 átlagmagyarnyit, olyan időpontok között, amikor tömegközlekedéssel több, mint kétszer annyi idő alatt, jó pár átszállással oda még csak-csak odajutok, de vissza már sehogyan se nem (vagy fordítva, beosztástól függ). Vagyis vagy kies fővárosunkban töltöm az estét, és akkor már minek is másnap hazamenni, vagy nem is megyek be. A munkaadóm biztos megértené, eleinte csak az első pár páros napra nem kapnék fizetést, aztán meg már a páratlanokra se, és mondjuk soha többet be se kéne mennem. Az lenne csak az igazi spórolás, meg levegőkímélés!

Antal Attila lemondott.
Egészségügyi okokra hivatkozva.
Ez engem egy régi beidegződésre emlékeztet.
Persze lehet, hogy tényleg rossz a szíve, és tényleg szívhez szólóan gondolta, amit nyilatkozott.
Az is lehet, hogy a régi idők nagy emberei, elbukván a bizottság támogatását, szintén mind szívbetegek lettek.

Előrebocsátva: nem vagyok pesti. Se budai. Nem is lakom egyik felén se, csak ott dolgozom, miden nap.
Van az a pénz, amiért felköltöznék, csak eddig még senki se ajánlotta meg.

A BKV nem tipikusan pesti jelenség, inkább tipikusan magyar. Zárt rendszer, zárvány a zárványban, ahol az őt körülölelő társadalom, aminek elvileg szolgáltatnia kéne, szolgálja ki őt.