Budapest megkerülhetetlen. Fizikailag ugyanúgy, mint a legtöbb gazdasági, kulturális vagy társadalmi kérdésben. Mission accomplished. Így építették, így fejlesztették. És most ez a bajuk. Az, hogy „nem kell sorban állni a kenyérért, a cipőért” azzal jár, ami ellen tiltakoznak, ugyanis az alapanyagokat valahol meg kell termelni, a készterméket előállítani, és a sarki kisboltokba elszállítani. Ez zsúfoltsággal és rossz levegővel jár. Vidéken, egy zsákfaluban nincs zsúfoltság, és jó levegő van – meg egy darab bolt, ami napi 3-4 órát van nyitva.
Vidéken nem azon folyik az értelmiségi diskurzus, hogy a 6 vagy a 8 osztályos gimnázium szegregál-e jobban, hanem hogy van-e annyi pénze a családnak, hogy legalább szakiskolát végezzen a gyerek, vagy küldjék egyből az M6-os építésére feketén dolgozni (esetleg alkalmi napszám, már ha van). Mert az igazi mélyvidéken, ahol az a cipó terem, amiért nem kell sorba állni ’pesten, ott nem csak rossz levegő nincs, hanem egyetem, gimnázium, de helyenként még működőképes általános iskolai oktatás sincs. Csak jó levegő, és széles puszta. Meg pezsgő éjszakai élet.
Budapest belső kerületeiben nyáron akár 10 fokkal is melegebb lehet, mint vidéken. Vidéken meg télen akár 10 fokkal is hidegebb van, mint a belső kerületekben. Budapesten sok az autó. Vidéken meg jó, ha fél óránként jár egy busz, és akkor már városról beszélünk. Budapesten sokan bicikliznek. Vidéken is. Csak míg a fővárosban ez trendi, meg egészséges, addig vidéken nincs más. Szívesen ülnének metróra, de nincs. Így lett az ország „kitalálva”. Ha nem is ez szerepelt a prospektusban, ez lett belőle. Lehet Trianonozni, 40 év kommunistázni, csak az utóbbi óta is eltelt vagy 20 év.
Szeretem, amikor egymásnak ugrasztják az embereket. A fórumokat, kommenteket olvasva ez tökéletesen sikerült is: minden az ingázók miatt van például. Én ingázó vagyok. Tudom, milyen az, amikor csütörtök-péntek délután lutri, hogy mikorra érsz haza, mert az első két-három busz meg se áll, annyira tele van (ez egy vidám 3 óra is lehet, menetrendtől függ). Tudom, milyen az, amikor teljes árú jegyért rendszeresen egy-másfél óra állással kezdőik és végződik a napod. Mert vidéken van még egy dolog, amiből helyenként meglehetős hiány van: rendes munkahely. Azt is Budapestre építették. A központ már csak ilyen.
Szépen, módszeresen elválasztották egymástól a két világot. Nem kellett hozzá sokat tenni, csak „elfelejteni” összehangolni a kívánalmakat és a lehetőségeket. Nem egymásra építenek, hanem egymás ellenében versengenek. A két világ határán élnek a már említett ingázók, az agglomeronauták. Rafkós egy népség. Például olyat csinálnak, hogy számolnak: ha ketten ülnek egy kocsiba, akkor már alig drágább, mint a bérlet, és kényelmesebb, mert mindig van ülőhelyed, és be is férsz. Ha hárman, akkor üzemanyagköltséggel, törlesztő részlettel, biztosítással és szervizköltséggel együtt is olcsóbb, mint a vonat vagy a busz. Ha azok az emberek, akiket ezért fizetnek, nem oldják meg, hát megoldják maguknak.
Elkerülő út? Integrált elővárosi közlekedés? P+R rendszer? Színvonalas tömegközlekedés? Ugyan. Sehova se vezető, dupla árú 4-es metró, kispórolt M0-ás, lerobbanó buszok, összehangolatlan menetrend és vonalak, parkolás lenyúlása, feláras közbeszerzés, félmegoldások, íróasztal ötletek, és hergelés, hergelés, hergelés. Addig se figyelsz oda, mi mennyibe kerül, amíg van, akire foghatod. Tegyük a dugót két utcával odébb, oda már mi nem látunk, hát nem is létezik biztos. Persze amíg annyi a cél, hogy „egyetlen hónapra […] adná meg itt az embereknek egy kis enyhülés lehetőségét”, addig ne is csodálkozzunk. A helyes megoldás ugyanis évi 12 hónapra szól. Tessék azon dolgozni.
