Nagy Imrét szegényt sose fogják már eltemetni. Hiába ástak neki sírt többször is, és hantolják el verbálisan legalább az év egy adott napján állami, önkormányzati, párt- és iskolai ünnepségeken, még mindig nem nyughat. Mert akik ténylegesen sírba tették, azokat nem ismerjük. És azok nem a besúgók voltak, hanem a beszervezőik.

A temetetlen múltunk része az is, hogy mi a listánkat, az igazi állampárti ki-kicsodát nem hoztuk nyilvánosságra. Csak mert. Innen ered az a bizalmi válság, ami a magyar társadalom polarizáltságáért felel (na meg a polelit, aki nagyon jól megélnek ebből a polarizáltságból). Ugyanakkor az is szomorú, hogy a mindenkori kommunistaköpködés céltáblái nem a tartótisztek, csak a beszervezettek.

A monománia nem baj, és még vicces is :-).

Tegnap valahogy sikerült erre asszociálnom megint :-).

Annyira tele van az acélbetétes bakancsom a kommunistákkal meg a nácikkal. Hát nem csináltak még elég szörnyűséget?

Oszt mégis unos-untalan beléjük botlik az ember, és még csak nem is tud róla. Még jó, hogy időről-időre megmondják nekünk, hogy kire is kell odafigyelni.

Egyáltalán, hogy néznek ki a kommunisták meg a nácik? Nemzeti vágta utánérzetből lehetne egy jó kis korhű múltidézést csinálni kommunista-náci vonalon végre.

A kommunisták beöltöznének usankába, a nácik meg szöges csizmába: az egyik csapat lemenne vidékre, építene gulágot, söpörne padlást és államosítana, a másik meg parádézva fáklyásfelvonulna, boltokat zúzna be, építene koncentrációs tábort, és felfuttatná a hadiipart.

A szabadidős programok után a meccs szünetében meg egymásnak eshetnének, olyan igazi, müncheni szabadcsapatok módjára, mi meg nagy tételben fogadhatnánk, aztán letartóztatnánk mindenkit, meg zúgolódnánk, hogy na persze, a zsidók megint megbundázták az egészet, még az ingyen disznóhússal is csak ők járnának jól.

A gyerekek tanulnának, hogy hogyan is néztek ki a diktatórikusok, a turisták fényképezkednének, mi meg végre retteghetnénk egy jót.

Kommunisták balra, nácik jobbra - aki meg egyik se, az kimegy az ajtón, fog egy keresztet, és beáll a sorba.

Voltam nyaralni. Hurrá. Jó is volt, meg volt benne rossz is.

Csajom pár éves volt, amikor lehetőséget kapott valamikor a '80-as évek végén, hogy Csíkszeredából a Magyar Vöröskereszt segítségével Zánkán nyaraljon, és most, a nyaralásból visszafele megálltunk múltidézni.

Hallod. Én keresztbe feküdtem a saját agyamban, többször is.

Még egy kedves történet, megint személyes tapasztalat.
'96-ban, jól nevelt hazafiak lévén, gimnazista osztálykirándulás a parlamentbe.
Mivel abból a városból jöttünk, ahonnan a Fidesz akkori vezérkara is származott, csak a konkurens gimnáziumból (a miénk volt a hagyomány szerint a humán-természettudományi, az övék a reál tagozat, aztán a miénket megkapta az egyház kárpótlásul, de az egy másik történet), Viktor személyesen járult elénk, és parolázott, többek között velem is lekezelt.

Egyszer régen, egy vidéki kisvárosban...

Dúlt a választási kampány.
A kisvárosba is ellátogatott az utazó cirkusz, mobil színpaddal, kihangosítással, kordonnal, security-vel, szóval ahogy kell.