a zenei aláfestés az előzőhöz:

Tied up, tied down, up against the wall
Be my rubbermade baby
An' we can do it all

My way - your way
Anything goes tonight

"Magyar népdalok, röviden" - sorozat, első rész:

Elmentemén avásárba, záár-vaa-voolt.

Ugyanitt:

Általmennék énatiszán, nemmerek.

Tankezer a figyelmet.

Most, hogy a technikai fejlődés elérte végre azt a bizonyos szintet, már a trolltalanítást is automatizálni lehet, persze individualista és voluntarista módon: az eszköz ott van, aki akarja, használja. Azaz: a blogadmin számára megnyílt a lehetőség, hogy saját blogján tiltott szavak jegyzékét állítson össze, melyeket soha, senki, semmilyen körülmények között nem tud majd cenzúrázatlanul bekommentelni, és még csak gombnyomás se kell mögé.

Jut eszembe, tudod, mi a rendszergazda munkaköri leírása? Disznókat megetetni, gombokhoz nem nyúlni!

Volt egy workshop (ez a neve, ha azt írom, műhely, mindenki arra gondol, biztos famegmunkálás is volt, pedig nem), most olyan okos vagyok, hogy nekem is fáj, ha négy ötödikesnél nem is jobban, azért fullkontaktban még leverem őket. Igyekszem bepótolni a történéseket, így addig is téma hiányában Chopper Read:

„Ez itt Stefán. Az a neve, hogy Stefán. Stefán, baszki, keményedjél meg!”

Növesszetek bajuszt!

Az Összeomlásban Michael Douglas, az Amerikai Szépségben Kevin Spacey mutatta meg, mi az, amit legtöbbünk meg szeretne tenni, csak beszariak vagyunk. Terry Tate mindezt az irodában műveli:

Néha én is szeretnék ilyeneket csinálni.

Reggel látomásom volt: ez egyik buszmegállóban volt valami hirdetési plakát, ami alapból elég furcsán nézett ki, nagyon nem illett a környezetébe (buszmegállóba mi illene?), rosszul esett rá a fény, és fura szögben volt, inkább a perifériás látómezőben, úgyhogy korán reggel azt hittem, hogy Budapest külterületén, egy megállóban egy balerina stoppol, tütüben, ahogy kell.

Közben meg megy a magnó, és szól belőle, hogy: „...they grow their hair and wear Jesus boots” (megnövesztik a hajuk és Jézus bakancsot hordanak). Nem tudom, hogy a fake stoppoló balerina, a korán reggel, vagy valami más, de megvilágosodtam:

Jesus boots! Szandál, bazdmeg!

(lásd még: szandálas hippi)

A Reakció Kínai Kálmánja és Trágár Tónija az SZDSZ székházban járt, és screenshotot is csinált (előre szólok, az alábbi posztban néha el fogok felejteni magyarul, és még csak rendes szótár se lesz hozzá). Íme:

Következtetés: „..az SZDSZ-székházban lopott operációs rendszert használnak…”.

Sommásnak sommás, de nem feltétlenül igaz.

16 éves voltam, és a jó ég tudja, mi célból és végre, de azon kaptam magam egy derűs tavaszi hétvégén, hogy faterral meg még néhány emberrel fatelepen rakodunk meg épp egy pótos ifát. Kell az a kis testmozgás, szabad levegő, miegymás. Az egyik fordulónál elkezdtem nehezen lépni, de gondoltam, csak nem fáradok ilyen hamar. Lenézek, hát nem jön egy deszka is a lábammal? Ott akkor nem fájt, csak csodálkoztam, hogy ezt így hogy? Szerintem Chaplin is egy ilyen afférral kezdte a pályáját, csak titkolják, a zongorakíséret meg azért kellett, hogy elnyomja azt a heveny káromkodást, amit az ember olyankor művel, amikor egy szöges deszkát próbál lefeszíteni a talpáról úgy, hogy lehetőleg közben ne essen seggre, de a mozdulatok teljesen autentikusak voltak. Az egyik srác mondja okosan, hogy fordítsam oldalra, és lépjek rá a másik lábammal, ezzel meg le – nabazdmeg, veled is csak többen vagyunk.

Kerek egy éve folyik itten a terápia kéremszépen. Mikor ezeket a sorokat gépelem éppen a Heti Hetes világválság-különkiadását hallgatom felvételről (mert ilyen kifejlett masochista vagyok), és közben eszembe jut, miért is kezdtem el blogolni: mert jönnek a hatások, a megmondások, én hallgatom, és szétbasz az ideg a rengeteg nyilvánvaló baromságtól és hazugságtól. Attól, hogy hülyének néznek élből, és vágjak hozzá jó pofát. Régen ilyenkor benyomtam a zenét nagy hangerőn, és eltűntem pár órára egy véres-lövöldözős játékban, de ez már kevés. Úgyhogy kiírom magamból, legyen ideges más is :-).

Ha rss-ben esetleg megjelenik ez előtt egy poszt, akkor az sajna elveszett az éterben. Először az eleje, aztán meg a vége. Pedig sokat dolgoztam vele. Isteni gondviselés? Faszkivan. Ennyi maradt a bittemetőben:

Mi lenne az a tárgy, amit a nyugati, fogyasztásra épülő kultúrkör emblematikus tárgyává választanál? Eldobható borotva? Csíkos fogkrém? Vízöblítéses WC? Vagy mondjuk maga a WC kefe? Ez utóbbi tárgy higiénés szokásaink meg nem értett kelléke, egyrészt mert csak szépségtapasz, vegyi öblítés nélkül sokat nem ér, másrészt értelmetlenül mellőzve van. Rohanó világ, igénytelenség, vagy csak szimplán eltérő hagyományok és standardok, nem tudom. Viszont jártamban-keltemben minduntalan találkozok kis figyelmezető feliratokkal a mellékhelységekben, amik e kis eszköz létezésére hívják fel a figyelmet, különböző stílusban.

Angliában járván azt láttam, hogy a liberális alkotmányos monarchia is szélmalomharcot folytat a fehér porcelánon gyülekező guanó megmaradása ellen. Jó nevű irodában a következő felirat volt látható:

Please use the toilet brush.
(kérjük, használja a WC kefét)

Így, kérés formájában, mintegy a beleegyezésedet, hozzájárulásodat kérve a közösnek tartott normák elérésére, majd azok fenntartására. Illedelmes, közvetlen, személyes.

Németországban, nagy nemzetközi cég technikai központjában, a tradicionális német felsőbbrendű attitűdnek ellentmondó, kézzel írt A/4-es papírlap volt látható:

Kloburste darf benutzt werden.
(a WC kefét használni szabad)

Mint lehetőséget, opciót említik meg, némi szarkasztikus éllel, jelezvén, hogy kötelezőnek ugyan nem kötelező, ám a cselekedet mellőzése bizonyosan nem marad következmények nélkül közösség részéről.

Idehaza viszont, a magyar szilícium-völgy közepén (ez az elnevezés megérne egy külön bejegyzést) mindez már a következő formát ölti nyomtatott, majd fénymásolt íven:

A WC kefét használni kötelező!
(a WC kefét használni kötelező)

Mi nem bízunk semmit a véletlenre. Közvetlenség, beleegyezés, személyesség és illem mit sem segít.

Nem reprezentatív felmérésem szerint viszont mindhárom feliratnak nagyjából ugyanakkora volt a hatékonysága, vagyis 10 esetből átlag 3-ban traktornyom fogadja az óvatlan betérőt. Minden fennen hirdetett kulturális különbségünk és egyediségünk csak felszín: mélyen belül egyikünk sem szereti a WC kefét, kultúrától függetlenül.

Netes kitalálós játék: a program kérdez, majd tippel, hogy kire gondolsz. Egész pofás, de az algoritmuson persze még van mit finomítani :-). Az olyanokat, mint Pinochet vagy Fujimori elég hamar kihozza, ahogy mondjuk Teréz anyát is, vagy akár magát Torgyán doktort, Gyurcsány előtt meg még megkérdezi, hogy az illető a szocialista párt tagja-e, de Johnny Rotten már nem ment neki. Cserébe vágta a Postal Dude-ot, Tommy Vercettit és a GTA 3-as csókát is, aki soha nem szólalt még meg, de Michael Jackson (mármint az öbölháborús amerikai tábornok) kifogott rajta, ahogy Patrick Fitzgerald vagy Dózsa György is.

Muhammad Yunusnak meg annyira mellé lőtt, mint állat, pedig Nobel-díjas, Marlene Dietrich-et pedig rengeteg kérdésből találta csak ki, pedig német bankár urban legend szerint a legtöbb idős német állampolgárnak ő az anyja a nyilvántartás alapján. Itt a link, jó szórakozást :-). Külön poén, amikor egyik-másik kérdésnél beugrik, hogy most éppen kire gondol a program készítője: Jézus és Fidel Castro visszatérő kérdések, ahogy Buffy, a vámpírok réme is - vagy ezek inkább a mi sekélyes gondolkodásunkról árulnak el valamit? Mindegy, mégegyszer a link, egy kattintást megér (már aki még nem találkozott vele).

Az ember ahol tud, segít, még ha csak kicsit is, mert kicsikből össze tud jönni akár valami értelmes dolog is. Az új bloghu-s hirdetési rendszerre válaszul volt itt eddig minden második kattintásnál egy kihasználatlan felület - ennek most vége. Mivel továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez itt nekem a hobbim, a hobbimmal meg nem akarok pénzt keresni, mert akkor azt már nem úgy és nem azért csinálnám, ahogy és amiért, ezért pro bono kap pár civil szervezet napi 50-100 kattintásnyi megjelenést. A kezdeményezés neve Bloogerunió, és kb. annyi a lényege, hogy a fennmaradó hirdetési időben civil szervezetek hirdetéseit jeleníted meg a blogodon, ingyér', mer' társadalomtudatosak vagyunk (ugyi).

Elérhetőségek:
Blogoldal: bloggerunio.blog.hu
Emil: bloggerunio(kukac)gmail(pont)com

A projekt jelenlegi státuszában a hirdetések már futnak (ahogy itt is), fícsörök még jönnek (remélhetőleg), grafikus - szintén pro bono alapon - pedig kerestetik nagy számban, ahogy kedvet érző blogger is. Aki klikkel velünk van!

Ezt már próbáltam fejben lekövetni, hogy ki miért fegyverpárti. A közbeszéd sokszor hivatkozik az Amerikai Egyesült Államokra, akár mint pozitív, akár mint negatív példára. Ha jól értettem akkor az ottani fegyverpártiaknak két érvük van a fegyvertartás mellett: az állampolgár hagyományos védekezési joga az állammal szemben, illetve az állampolgár önvédelmének joga más állampolgárokkal szemben.

Az első érv szerintem bukik. Amikor még a királynak és a polgárnak is csak elöltöltős puskája volt, akkor ez még úgy-ahogy megállta a helyét, bár a királynak vagy az államhatalom képviselőjének picit több puskás ember állt a rendelkezésére (plusz lovasság és tüzérség), akik jobban voltak kiképezve, és jóval nagyobb tartalékokkal rendelkeztek hivatásos hadseregként, azaz nem kötötte őket a mezőgazdasági termelés munkaerőigénye, az inszurgenseket viszont igen. Ma viszont elég aránytalannak tűnik.

Kinyomtatta az internetet. Tapsoljuk meg, hátha visszasimogat. Mennyire más ez, mint amikor Orbán Viktor kiadta könyvbe szerkesztve a beszédeit! Az pofátlan megélhetési marketingfogás volt az ellenzék marginalizálódó, lecsúszó vezérétől, akit Ferenc egyszer már elvert. Ez meg felelős tett a regnáló kormányfő részéről, hogy akinek nincs internete, az se maradjon le a kapcsolat.hu moderátorainak és PR tanácsadóinak a "néppel" folytatott diskurzusáról. Haladni kell a korral, s ha mégse teszed, hát házhoz visszük teneked a fejlődést. Aki most azt várja, hogy a két nagyformátumú úriember között állást fogok foglalni, az hiába teszi, ugyanis mindkettejüket egyformán, khm, tisztelem, az ezüsthajós szőlőbányászt is, meg a másikat, aki áron alul vette meg az állami üdülőt, majd áron felül visszabérelték tőle amazok. Videók a Kettős Mércénél és a Reakciónál.

Ez most ilyen villámposzt lett, az orbánozáson túl sokat nem tettem hozzá a történésekhez.

Megvan az új gép, mennek rajta a cuccok, megyek vissza beláthatatlan ideig véres-gyilkolós virtuális feszültséglevezetni - tulajdonképp ez volt az eredeti hobbim, a blog a pótcselekvés :-).

A letudandó lista elég hosszú, ami azt jelenti, hogy mostantól szaggatottabb lesz az elmebaj folyama ezeken a hasábokon. Tervbe vannak véve hosszabb posztok, de ha valamilyen hír felnyomja a cukrom, kieresztem itt is.

Szóval stay tuned, és köszönök mindent. De komolyan.

Lőni mentem, majd jövök.

A "hogyan találjunk rá a keresett információra neten, és miért visz a link valami hülye blogra" című rovat következik. Végiggörgettem azoknak a kifejezéseknek a listáját, ami alapján idekattintottak a keresőkből, és van pár dolog, amit nem értek, vagy mindenképp szeretném megosztani némi pimasz hozzáfűzött megjegyzés keretében.

Van egy nagy keresőkör: azok az emberek, akiket a szavak jelentése érdekel. Olyan szavaké, mint koedukált, leszedált (ilyen szó egyébként nincs is), prüdéria, Feri (!), csirke (!!), diy (!!!). Teszi pedig mindezt úgy, hogy beírja az internetbe, hogy "ajvékolás jelentése". Nekem fura, na.

Van egy kör, ami ezt még tovább viszi: komplett, szerkesztett, fogalmazott és formázott kérdéseket tesz fel a nagy hálózatnak. "Hol lehet metanolt kapni?" És itt nincs vége: van, akinek már megvan pár alapvető funkció, ám nem találja, így azt írja be, hogy "oi wikipedia", a helyett, hogy mindezt a wikipedián tenné meg. Biztos van rá racionális magyarázat, csak nem jut eszembe.

Aztán vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy ha becsukják az ablakot, akkor az információk törlődnek a világból. Nos, nem. Az "apuval jó volt a szex", "birkával közösülés film", "cigány pornó free", "fiatal picsák basznak", "fiúszex", "gergő kétfarkú" és a "homosex rabbi" kereső kifejezések már örökre velünk maradnak. Ámen.

Voltam thai masszázson. Nem, nem olyanon. Bejelentkeztem telefonon valami Beánál, aki erősen törte a magyart, de gondoltam, Thaiföldön csak nem olyan gyakori név a Bea.

Megjelentem, intett, hogy akkor oda a függöny mögé, és cseréljek pólót. Kaptam egy ilyen bordó unisex izét, de egész jól nézett ki, meg kényelmes is volt, de nem engedték hazavinni (pedig rákérdeztem). Aztán bejött egy thai kiscsaj a függöny mögé. Itt picit elgondolkodtam, mert lazán elfért volna a hónom alatt, és még maradt is volna egy kis hely, valamint a nyakába kellett volna vennie egy 10 kilós acéltárcsát, hogy legalább fele akkora súlyú legyen, mint én. Na, gondoltam, mi jól megleszünk.

Hogy miért kezd az ember blogot írni, azt nem árt magában már az elején tisztáznia. Ingyenesen, térítésmentesen, és - nem utolsó sorban - gyakorlatilag csupán önkontrollal ellenőrizve arról ír, amit valamilyen okból kifolyólag fontosnak tart megosztani bárkivel, aki arra vetődik. Ez lehet a saját életének a mindennapjai, fotói, megjegyzései és meglátásai a világról, satöbbi.

Nagy ritkán olyan dolgokról, olyan szinten és formában, amiért az internet eredetileg létrejött: az információ, a tudás megosztására és terjesztésére, önkéntes alapon.

Steadman Freeblogos dolgozata a punkokról, 4 részben közölve.

Nem mindennel értek egyet, pl. hogy az Oi az rasszista lett volna, de olvasmányos, hazai, és jó.

Azért az egy képért - Stróbl Alajos Justitia szobra - meg már maximálisan megérte megcsinálni az egészet :-).

Mellékzönge, de tök véletlenül akadtam rá a blog.hu címlapon, asszem a kult részben volt épp rotációban kiemelve.

A hazai punk mozgalom megszületése és alakulása a punk-perekig 1.

A hazai punk mozgalom megszületése és alakulása a punk-perekig 2.

A hazai punk mozgalom megszületése és alakulása a punk-perekig 3.

A hazai punk mozgalom megszületése és alakulása a punk-perekig 4.

Az ember kattingat az interneten, mert megteheti. A sok pornó, haszontalan dolgok, uszítás, demagógia (melyből igyekszem kivenni a részem) mellett nagy ritkán igazi gyöngyszemekre akad, mint az Aljas Kúszóbab, a Nefogazz! baszodd, vagy nem más, mint a Vastrabant!

Hallottad már? Láttad már? Falra másztál?

Készséggel elhiszem, hogy neves pszichológusok és gyermeknevelési szakemberek fejlesztették, de olyat még nem láttam, hogy elérte volna a célját (ti. leszedálni a gyereket), viszont aput és anyut heveny szájsarok rángásra ösztökélte.

Szűkebb pátriámba látogatott az István, a király jubileumi előadása.

Megvallom előre izgultam, hogy milyen lesz. Na nem annyira az előadás, hanem a közönség és a szervezés. Olyan élményben volt részem, amilyenben Magyarországon régóta nem: egy nemzeti előadás évek óta először az előadásról szólt, és nem a közönségről. Nem volt zászlózás, lengetés, kiabálás, póló és kapucnis pulóver verseny, a forgalmat pedig közlekedési rendőrök irányították. Érdekes mód így is lehet. Köszönöm a szervezőknek, az előadóknak, és a közönségnek. Valahogy sokkal jobban esett. Szerintem ez kéne, hogy normális legyen.

Voltam egyszer továbbképzésen, tanultam sok hasznos dolgot, le is jegyzeteltem az egészet. Itt és most a nagyérdemű rendelkezésére bocsátanám őket, teljesen ingyenesen, több részletben. Profilváltásra nem készülök, és inkább a cucc készültekor fenálló hangulatom jelentései, meg hát uborkaszezon van.

Katt a kis képre a nagyhoz!

Amit mindig is tudni akartál a punkokról, de sose merted megkérdezni, mert féltél, hogy a tüskés hajuk kiszúrhatja a szemedet.

A punk eredete

A szó arámi eredetű. Az ősi mezopotámiai halászok kemény tüskékbe szárították a hajukat, és fejjel előre ugrottak a folyóba, annak reményében, hogy sikerül felnyársalniuk pár pisztrágnot. Innen a szó jelentése: pisztrángra halászni.

Én vagyok a köz ellensége. Legalábbis a közszolgáltatásoké. Persze nem, de most az leszek.

Fizetek ugye adót, eddig tiszta, ebből tartják el az államot: épül az autópálya, megy a segély, meg a gyógyszerártámogatás, meg a közszolgák fizetése. A közszolga, a közalkalmazott ugye nem fizet adót, de a munkájával hozzájárul az állam fenntartásához, mondjuk kiosztja a gyógyszerártámogtást, vagy megtanítja a gyereknek az iskolában, mi az a gyógyszerártámogatás.

...
...
...
- Doktor úr, hogy van a férjem?
- Attól tartok asszonyom rossz híreim vannak.
- Jézusom! Mi történt?
- Meg kell kérdeznem: harcolt az ön férje a háborúban?
- Nem, csak a Zastavától csempészett nekik fegyvert.
- Nem gyötörte bűntudat korábban?
- Nem, teljesen tisztességes csempészettel lett topmenedzser.
- Akkor nem értem.
- Doktor úr, a férjemet egyszerű kimerültséggel hoztuk be erre a magánklinikára!
- Asszonyom. Az ön férjének hallucinációi vannak.
- Micsoda?
- Meggyőződése, hogy Karadzsics kezeli.
- Ez nem lehet!
- Visszautasította a kezelést Dr. Dabicstól! Le kellett szedálnunk sajnos.
- Nem tudom elhinni...
- Borzasztóan sajnálom, de bent kell még tartanunk pár hónapig.
...
...
...

Szkines téma megint. Feltűnt a videókon meg a kommentek között a film címe, meg hogy kult, meg minden, gondoltam megnézem, mert még nem láttam.

Előre szólok: se a film, se poszt nem a nácizmus, a rasszizmus vagy az erőszak dicsőítéséről szól. Csak hogy tudjuk.

Tegnap elfogyott itthon a mindenféle színű, ízű és kiszerelésű folyékony koffein, úgyhogy muszáj volt elmenni a boltba. Frank Herbert szerint fűszerből nem lehet hiány, szerintem meg koffeinből. Írtam is neki a témában, de nem válaszol. Ha már elmentem boltba, gondoltam veszek kaját is, kísérni a koffeint. Mondjuk kenyeret. De valami furcsa, megkapó dolog történt: a kenyeres kocsin, a veknik tetején ott ugrándozott Vili, a veréb, személyesen, kis kedvesen, gondtalanul, vidáman.

A tegnapi poszt végéről lemaradt, bocsi. Állókép, de a zene jó.

Állítják kint az indexen egy bécsi kiállítás kapcsán.

Erre szokás azt mondani, hogy: "It's like you own the definition of punk, but punk is undefinable."

203 szavazat.
Orbán Viktor: 107.
Gyurcsány Ferenc: 51.
Én: 45.
(szombat, 16:45-kor)

Átszámolnám képviselői helyekre, de nem tudok egyszerre annyi széken ülni, szimultán több bizottságban acsarkodni, nem is beszélve arról, hogy egyedül talán még nem is frakciózhatok.

Meg hogyan zárnám ki magam? Mert a nélkül nem sokat érne az egész.

Ilyen volt a tegnapi napom:

Imádom a munkámat.

u.i.: igen, az én hangom is szar volt.

...
...
...
- Whoa!
- Mi történt?
- De ja vu.
- Hogyan?
- De ja vu. Az előbb elment ott egy fekete macska. Aztán megint.
- Ugyanaz a fekete macska?
- Nemtom, nagyon pixeles volt.
- Figyelj, nagyon fontos: ugyanaz a macska, vagy csak hasonlított rá?
- Lehet, hogy csak szaggatott.
- Ez nem vicc! Ugyanaz volt, vagy nem ugyanaz?
- Meg szerintem ki is maradt pár frame.
- Ez most kurva komoly! Meghalunk, érted? Ugyanaz volt, vagy nem, baszki?
- Vagy csak rossz a codec.
- Mi van, kihúzták a tarkódból a kábelt? Vírust ettél?
- De lehet, hogy csak a swap miatt van. Vagy archive gap.
- Tank, lődd le, bazdmeg, én ezt nem bírom.
...
...
...

Szavazásra fel!
Az apokaliszis pályázatnak vége, még két nap, és valaki kap egy feltöltőkártyát!
(ez a szines szöveg igazából egy link a szavazásra)

Mit csinál az ember a nagyvárosban, ha akár koránál fogva, akár az egészségtelen táplálkozásnak köszönhetően már túl nagy a játszótérhez?

A betondzsungel nem feltétlen jár együtt a tespedéssel, még ha a vásárlást és a lógást nem is tekintjük plázasportnak, a következő mindenképpen az, méghozzá a gerillább fajtából!

Figyelmezetés: ne próbáljátok ki! Komolyan.

Ezzel már lógok egy ideje, de majd most!

Annál is inkább, mert mégis csak vasárnap van, és vallási témáról lévén szó mégiscsak illő az Úrnak szentelt napon lehozni. Vagy az a szombat? Az vesse rám az első követ, aki utolér.

Az előző posztba már be van linkelve a forrás, mint a Mátrixban, így most csak visszalinkelek a linkre. Webkettő, vagy amit akartok.

A téma: az Univerzum, az ember, a determinizmus és persze Isten, mindez a keresztény filozófia kozmológiai szemüvegén keresztül.

Mi az a szolidaritás?

A szolidaritás az, amikor lemondasz az általad birtokolt javak egy részéről a közösség egy másik tagjának a részére. Ez nem feltétlenül pénz vagy egyéb tárgyi érték, lehet az időd vagy energiád egy része is.

Ez a fajta látszólag önzetlen viselkedés nem egyedül az emberre jellemző, több szociális állatfajnál is találunk hasonlókat: ahogy az elefántok egymást támogatják, vagy ahogy a hiénakutyák etetik sérült falkatagjaikat.

Ez a fajta önkéntes segítség kis közösségekben jól tud működni: elvi célja és egyben oka is az, hogy a közösség tagjai egymásra vannak utalva a túlélés érdekében. Ma én vagyok önzetlen veled, és remélem, hogy holnap, amikor nekem lesz szükségem segítségre, megkapom tőled. Ha mégsem, azzal a segítséget megtagadó azt kockáztatja, hogy legközelebb a közösség többi tagja nem fog rajta segíteni.

Amikor nem közvetlenül az egyén dönt a szolidaritásra felajánlandó javak mértékéről és azok felhasználásáról, csupán az azokat meghatározó szabályokat alkotó személyekről szavaz – „választ” –, az lenne a szociáldemokrácia. Itt viszont a segítség nyújtója és a segítség kapója között a viszony áttételes lesz csupán, a segélyezett nem a segély megtermelőjét társítja arcként a kapott segítséggel, hanem a segítség „kiutalóját”.

Közeleg az apokalipszis! Fel van ön készülve rá?

Biztos beraktározott konzerveket, EMP biztossá tette a pincét, van vagy öt Geiger számlálója, és annyi ásványvize, hogy azzal ki lehetne virágoztatni a sivatagot, amivé lakhelye vált, és persze tele van fegyverekkel.

De gondolt-e a legfontosabbra, a megfelelő ruházatra? Mégse mindegy, hogyan vegyülünk a túlélőkkel! Jusson eszébe: kellően megválasztott öltözet=státusz!

Mi a Wasteland Fashionnél képzett tanácsadóinkkal szeretnénk az ön segítségére lenni, hogy divatosan vághasson neki az új világrend építésének!

Kiegészítés, mert már megint nem tudtam átküldeni.

Nem Amerikával van bajom és főleg nem en bloc.

Azt hittem, ezt az előző poszt utolsó mondatának Monthy Python utánérzéséből egyértelműen lejött, de megint tévedtem.

Akkor most leírom, bővebben, bár ezt már a kutya se fogja elolvasni.

Recincálás következik.

Kedvenc káromkodó evangélikus lelkészem - az ateistáknak ilyenjük is van, térjen meg mindenki, akkor lesz nekik is - az internet nyilvánossága elé tárta egy régebbi filozófiai-teológiai-kozmológiai dolgozatát, hét részben:

Antrópikus elv I. - Csodálkozom, tehát vagyok

Antrópikus elv II. - Miért pont kreacionista ne lehetne a tudomány?

Antrópikus elv III. - Csodálkozás a megszokotton (a poszt rertócsöcsös képet tartalmaz)

Antrópikus elv IV. - Homogenitás és izortópia

Antrópikus elv V. - Van-e élet a Földön?

Antrópikus elv VI. - De hiszen itt vagyunk!

Antrópikus elv VII. - Édes otthonunk, az Univerzum

Folyt. köv.: maga a recincálás, azaz megmondjuk jól, hogy mit is gondolunk erről.

A Konzervatóriumon van egy több részes vita a drogokról és azok legalizálásáról, amely a végén már kölcsönös tettleges intellektualizálásba fajult. Az összes poszt ez alatt a tag alatt érhető el.

Emlegetve vannak források, történelmi események, és elvek igen nagy számban. Amit hiányolok, az a dedukció. Elindulni az alapoktól, és eldönteni, hogy mit is akarunk, és azt hogyan lehet elérni. Kezdjük tehát az elején.

Amikor behoztak, az agyamat behatóan tanulmányozták a mentális egészségügy emberei. Kikérdeztek, megröntgeneztek, megvizsgáltak _alaposan_. Aztán, fogtak mindent, amit rólam tudtak, és betáplálták egy számítógépbe, és megcsinálták az agyam modelljét. Igen! A modell segítségével sikerült nekik legenerálni minden gondolatot, ami csak eszembe juthat az elkövetkező mondjuk 10 évben. Aztán ezeket átszűrték egy valószínűségi mátrixon vagy min, hogy mikor és mit fogok csinálni. Vagyis, érted, ő már akkor is tudta, hogy beírom a 12 majom hadseregét a történelembe, mielőtt eszembe jutott volna. Mindent tud, amit tenni fogok, mielőtt még eszembe jutna. Ez milyen már, nem?

* * *

Más. Apukalipszis pályázat! Vegye, vigye!
Jelentkezni a végidők kezdeténél, egyes sorokban, bit alapon.

--- Das link für die jelentkezés hier található. ---

Ki nem ismeri a KMFDM-et?

"I made a god
out of blood,
not superiority.
I've killed the king
of deceit.
Now I sleep in anarchy."

Chaos created government!

Van neki egy God and the State remixe is, valahol itt.

"It is very important to play the record over and over, because you learn by listening. Later on we will tell you how to order breakfast just as you would in any colorful German restaurant."

(ja, Anarki a Q3 egyik legidegesítőbb botja)

Adva van egy punk, nagy tüskékkel, dzsekiben.

Arra meg rakhatsz feliratot.

Hajráhajráhajrá!

Ja, itt a link.

Itt meg az új logó:

Újraközlöm a Repulbicatort.

Hosszú és száraz, ráadásul előzményektől sem mentes.
Itt a link.

Téma: miért kerülne a társadalombiztosítási és egészségügyi szolgáltatási adatbázisok normális informatikai háttere irdatlanul sokba? Oszt még szakszöveg sincs benne olyan sok, csak maszatolás.

Olvass, szenvedj, írj! Ne ide, oda.