a zenei aláfestés az előzőhöz:

Tied up, tied down, up against the wall
Be my rubbermade baby
An' we can do it all

My way - your way
Anything goes tonight

Az zenéről, annak is az urbánus ágairól, de nem mindről.

Aki a gépi zenét nem érti, nem érzi, az le is nézi egyben. Jobb esetben is zsákutcának, elfajzásnak, tömegterméknek tekinti, nem az élet ünneplésének, mint ahogy a fűszál nő ki a betonlapok rései közül, nem az emberi szellem és lélek diadalának, hanem elvesztésének. Pedig az ember abból építkezik, amije van, ahogy a tegzes lárva is azt építi bele a házába, amit talál: ha autóriasztók, szirénák, ütve fúrók és sercegő vezetékek közt nő fel, akkor ezekből a hangokból fog zenét csinálni; ha összeszerelő soron születik, hát mechanikusan fogja látni és hallani a világot. Nem lesz ettől kevésbé emberi, kevésbé természetes vagy organikus - kevésbé népi, ha úgy tetszik.

Ez az én himnuszom. Munkába menet, vagy onnan jövet, nagy hangerőn, dugóban bólogatni rá, bogírás ill. hírolvasás alatt rágondolni. Én magam se foglalhatnám össze jobban a dolgok permanens állását, max. cifrázni lehet, meg terjengetni, de attól nem lesz több, csak kevesebb, mert pont a lényeg nem jön át rendesen, leértékelődik, elfejtődik elveszik, átértelmeződik tök fölöslegesen. Mert a lényeg:

A többi néma csend, ahogy a Sir Ian McKellen féle III. Richárdban, jön át a tank a kandallón, csővel előre, mert úgy drámaibb.

Én kérem készültem. Növesztettem hajat, mostam kapucnis pulcsit, kerestem magas szárú cipőt, és majdnem elővettem a zselét is.

Erre nem jönnek. Persze, ki volt írva, hogy nem biztos, mert hogy kérdőjel volt a nevük mellett a plakáton, de a három nap alatt csak őket néztem volna meg.

Így sose tudom meg, ki jött a kanyarban tényleg:

Kampánycsend van – remek találmány, ki kéne terjeszteni egész évre -, úgyhogy semmi politika (bár az internet ebből a szempontból elég szabályozhatatlan terület, itt nyugodtan lehet egyenruhában felvonulni). Addig az ember kénytelen a pártoskodás helyett értelmes dolgokkal tölteni az idejét, mint film vagy zene. A legjobb, ha kettő egyben van. Az alábbi videón egy átlagblogger látható, kampánycsend alatt. Figyeljük meg, hogyan őrzi az OVB kommandó a hangfalakon ülve a kampánycsendet, miközben a blogger titkos énje épp jól érzi magát:

I stopped the world and I was getting off
When a white flash nearly made my heart stop
I said this is either Jesus, aliens or cops
But it was neither - it was Joey Dunlop!

Az előző poszt végéről lemaradt útmutatásként:

cPG - Disznódal

Kerek egy éve folyik itten a terápia kéremszépen. Mikor ezeket a sorokat gépelem éppen a Heti Hetes világválság-különkiadását hallgatom felvételről (mert ilyen kifejlett masochista vagyok), és közben eszembe jut, miért is kezdtem el blogolni: mert jönnek a hatások, a megmondások, én hallgatom, és szétbasz az ideg a rengeteg nyilvánvaló baromságtól és hazugságtól. Attól, hogy hülyének néznek élből, és vágjak hozzá jó pofát. Régen ilyenkor benyomtam a zenét nagy hangerőn, és eltűntem pár órára egy véres-lövöldözős játékban, de ez már kevés. Úgyhogy kiírom magamból, legyen ideges más is :-).

A délszláv háborúkról fura mód nem nagyon tudunk, és nem is nagyon beszélünk. Mindenkinek van olyan imserőse, aki elmenekült a háború vagy a sorozás elől, neadjisten részt is vett benne, csak ők se nagyon beszélnek róla, milyen az, amikor elindultok az erdőbe, és aki szembe jön, arra lőni kell, még ha tudja a jelszót, akkor is. Azt, ami ott folyt, nehéz lesz történelemként bemutatni. Addig marad a művészet:

Pillanatnyi valóságelőlmenekülés közben fel lehet fedezni a készenlevés teljesen új szintjeit :-). Az előző még valamennyire tényleg kokain okozta átmeneti dopamintúltengés számlájára írható fehérnyulatlátás, a kovetkező viszont valamiféle kőkemény agresszor-pszichedelikus gombafaj lehet:

A tegnapi nap után az elsőhöz még csak-csak lenne kedvem, a másodikat viszont nem biztos, hogy ki szeretném próbálni. Inkább peace meg chillout.

Örömmel közölhetem a tisztelt nagyérdeművel, hogy sikerült megtalálni a legcsudálatosabb gamer számot, amit valaha:

Fuck that,
I like this sensation!

Headshot, only one shot will kill
It's time to kill another one!

A király közben hazatért az Unreal Tournament 3 képében, amiben a sniper bolt action, és csúnyát szól :-)

Tudom, ez rajtam kívül annyira se hozza lázba a mindenki mást, mintha Gyurcsány nyílvánosan pakolná sportszatyorba a IMF hitelt, miközben Bajnai és Veres falaznak ennen testükkel takarva őt, de a hét eseményei szombat óta nem hagynak kétséget a felől, hogy lófasz lesz itt, nem acélmalom.

A feszültség forrása: Hardcore Radio(pont)nl!

A nagy forradalmi hevület valahogy így működik. Kár, hogy hősiesíteni szokás :-(. Remekül megragadja a pszichológiáját és az önmaguk felmentését. Mégis csak lehet valami abban, hogy a népiesch mozgalmaknak szokás is a kontinens közepe táján zavarbaejtően hasonlónak lenniük.

Autista punk szám régről. Utánérzésre kicsit olyan, mintha a telefonkönyv felolvasást - ami tulajdonképp nem más, mint egy regény, ami mindenkiről szól - vegyítenénk a társadalmi szabadverssel. A zene fölött pörgő slide show-t én szedtem ki, mert szar, de ha rákattintasz, meg tudod nézni a Youtube-on (hol máshol), szerintem elfogult és balos. De a zene meg a szöveg bejön, az utóbbi a néhol esetlen ellenpontozás miatt, ami vagy megvalósul egy soron belül, vagy kettő kell hozzá, vagy várjuk, de nem jön. A kedvenc a "closet idealists - baldheaded realists" páros. Találós kérdés: ha kopasz vagyok, akkor melyik lehetek? A "cleaners of lavatories - the old and their memories" páros meg durván üt, és fájdalmasan.

Nem kell sok, hogy jól érezd magad, hogy összejöjj a srácokkal, és klasszikus, hagyományos közösségépítő tevékenységekben vegyetek részt. Az alábbi kis videó ezt remekül illusztrálja:

Kiindulási pontunk, hogy a világ négy legjobb zenei műfaja a punk, a trash, az industrial és a hardcore.

Amelyik performansz ezek közül egynél többet képes összehozni akár csak egyetlen számba is, az az élvezetek halmozása.

Pláne, ha bootlegel is, ami zenének kárára még nem vált, főleg, ha kultfilmekből teszi, az a csúcs.

Amúgy az erőszak, a kirekesztés meg ilyenek csúnya dolgok, kivéve, ha mindkét fél beleegyezésével történik.

Ha az alábbi videóra kattintasz, úgy a fenti mondatot elfogadtad, pszichiáteri számláidat nem akarod rám hárítani.

"Nobody likes us but we don't care!"

Ja, akinek nem lenne meg, a fenti a punk és a hardcore elemeit vegyíti.

Roppant hasznos és nélkülözhetetlen életvezetési rovatunk mai részében a techno hardcore zene csinálásának rejtelmeibe avatjuk be a kedves olvasót. Olyannyira hasznos és nélkülözhetetlen az alábbi tudás, mint Pierre Woodman "maximum pucsit kamerábe!" tanácsai.

Először is fogj egy ritalin happy kisdobost, és ültesd be a nagydob mögé, duplázóval meg minden, ahogy kell. Úgy is mondhatnánk, hogy gimme da base!

Aztán keress egy Tourette-szindrómás kölyköt, akiben jó, ha túlteng az önkifejezési vágy, és adj neki egy mikrofont, meg némi bíztatást, hogy mondja nyugodtan, amit szokott: fuck you, fuck you, fuck you up!

Szerezz valahonnan egy autóriasztót, és szíjazd rá egy szánhúzó kutyára, amit előzőleg kikötsz egy póznához, hogy tudjon szaladni, de csak körbe-körbe, majd erősíts mellé egy hangszedőt.

Végezetül kösd rá őket egy keverőpultra, és találj ki valami jól hangzó nevet a formációnak. Mondjuk Chico Chipolita. Und los gehts!

Disclaimer: a következő hanghatások alkalmasak megzavarni az ön nyugalmát, cerebrális kortekszének oxigénellátását, és a Föld mágneses erővonalait, aminek következtében a vándormadarak sose jutnak el Afrikába.

Küldeném az oldalfüggetlen meggyőződéseseknek, nagy tételben: időutazással egybekötött nyaralás Kambodzsában! Az munka!

Megasztár megint! Jeeee! Be kell vallanom férfiasan, én a Megasztár selejtezőket - vagy válogatót, mittomén hogy hívják - imádom. Sírva röhögés, de komolyan. És még csak az se érdekel, hogy közben élveteg, élhetetlen, faszirig gyáva köcsög vagyok, ők úgy se látják.

Kedves lányok és fiúk, vidámságom forrásai: nem tudtok énekelni! Én se tudok (és akkor még finom voltam), viszont nem is hiszem magamról, hogy de! Nem baj ám, ha nem megy, annyi minden más van még, amiben sikeresek lehettek: Schwarzenegger se tud énekelni, mégis milyen izmos volt! Most meg kormányzó, azám!

A cúnya, gonosz aufklérer hobbicák ellopták a drágaszágot! Oszt? Szerinted Gandalfot érdekli, amikor 5000 wattos mélynyomó van a verdában? Lószart, mama! Túráztatja az audiotuning szekeret a megyében!

Gollumot meg besorozták a neokonok:

Az ember kattingat az interneten, mert megteheti. A sok pornó, haszontalan dolgok, uszítás, demagógia (melyből igyekszem kivenni a részem) mellett nagy ritkán igazi gyöngyszemekre akad, mint az Aljas Kúszóbab, a Nefogazz! baszodd, vagy nem más, mint a Vastrabant!

Az Alvin és a Mókusok azon kevés magyar zenekarok közé tartozik, amiket meg tudok hallgatni (persze nem minden számukat, de olyan együttes még nem alakult, és nem is fog). Ellentmondásos, polgárpukkasztós, hullámzós, meg minden, de ezért a pár számért bőven megérte. Szerintem.

Oké, tudom, hogy nincs olyan nyelv, hogy kínai. De akkor is. A múltkori szkines poszt után, az utolsó videóban volt egy kép kínai szkinekről, és a legendáriumban is van szó ázsiaiakról, úgyhogy rákerestem.

Ez lett belőle:

Ki a kopasz, és hogy lett a kopasz náci?
Meg egyáltalán, miért kopasz valakinek a feje?

Kezdjük a végén. A kopaszság sok mindent jelképezhet, merthogy itt is erről van szó: jelképről, társított mögöttes tartalomról. Általában a kopaszságot a fizikai agresszióval társítják, de miért?

A tegnapi poszt végéről lemaradt, bocsi. Állókép, de a zene jó.

Ki nem ismeri a KMFDM-et?

"I made a god
out of blood,
not superiority.
I've killed the king
of deceit.
Now I sleep in anarchy."

Chaos created government!

Van neki egy God and the State remixe is, valahol itt.

"It is very important to play the record over and over, because you learn by listening. Later on we will tell you how to order breakfast just as you would in any colorful German restaurant."

(ja, Anarki a Q3 egyik legidegesítőbb botja)

Modern kori bacchanália!

1991-ben Moszkvába látogatott a Monsters of rock.

Hihetetlen és félelmetes volt.

Több százezer ember, sok ezer katona, helikopterek, számtalan sérült és letartóztatott, üvöltő zene, idealizmus, eufória és téboly.

Sensation White volt Budapesten! Juhú!
Gépzene buli! Juhú!

És mint minden buli, szól egy halom dologról.
Szól a csajozásról, a pasizásról, a gőz kiengedéséről, az agy elszállásáról, a magamutogatásról, és a szociális-anyagi státuszok összeméréséről. Nincs is ezekkel semmi gond.

Korábban sohase halottam a Hungaricáról. A név az én kozmopolita-liberális-punk attitűdömnek előítéletektől nem épp mentesen cseng, de gondoltam, egy próbát megér. Legalább tudom, hogy ilyen is van.

Húsvét van, a megbékélés ünnepe.
Jött a megváltó, és megváltotta minden bűnünket.
És különben is, minden keresztényi ünnep valahol a megbékélésről, és a szeretetről szól.
Kivéve, ha nem.