Kerek egy éve folyik itten a terápia kéremszépen. Mikor ezeket a sorokat gépelem éppen a Heti Hetes világválság-különkiadását hallgatom felvételről (mert ilyen kifejlett masochista vagyok), és közben eszembe jut, miért is kezdtem el blogolni: mert jönnek a hatások, a megmondások, én hallgatom, és szétbasz az ideg a rengeteg nyilvánvaló baromságtól és hazugságtól. Attól, hogy hülyének néznek élből, és vágjak hozzá jó pofát. Régen ilyenkor benyomtam a zenét nagy hangerőn, és eltűntem pár órára egy véres-lövöldözős játékban, de ez már kevés. Úgyhogy kiírom magamból, legyen ideges más is :-).
Szülinapra meg fashion statement helyett Metallica:
Welcome to where time stands still
No one leaves and no one will
Room is full, never seems to change
Just labeled mentally deranged
Dream the same thing every night
I see our freedom in my sight
No locked doors, no windows barred
No things to make my brain seem scarred
Sleep, my friend, and you will see
That dream is my reality
They keep me locked up in this cage
Can't they see it's why my brain says “rage”
Sanitarium, leave me be
Sanitarium, just leave me alone
Build my fear of what's out there
Cannot breathe the open air
Whisper things into my brain
Assuring me that I'm insane
They think our heads are in their hands
But violent use brings violent plans
Keep him tied, it makes him well
He's getting better, can't you tell?
No more can they keep us in
Listen, damn it, we will win
They see it right, they see it well
But they think this saves us from our hell
Sanitarium, leave me be
Sanitarium, just leave me alone
Sanitarium
Just leave me alone
Fear of living on
Natives getting restless now
Mutiny in the air
Got some death to do
Mirror stares back hard
kill is such a friendly word
seems the only way
for reaching out again
Vagy Painkiller Asylum:
